Tengerszem ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

1.rész

Amióta az eszemet tudom Skóciában éltem. Imádom az itteni életet, legalábbis régen szerettem. North Berwickben lakok. Ez Edinburghtől félóra autó út. Az én kis városom nem a főváros ez tény, de sok csodás látnivaló van felénk, ami a turistákat is egyre jobban vonzza. Ilyen esemény lesz az "NSZB" Nemzetközi Szörf Bajnokság, amin a legjobb barátom is részt vesz.

Az utóbbi egy évem nem igazán úgy alakult, ahogy én azt elterveztem. Volt egy balesetem ahol megsérültem. A barátaimmal kimentünk a tengerre, a hajón máig ismeretlen okból tűz ütött ki. Én az egyik kabinban ragadtam, hiába próbálkoztam nem tudtam kiszabadulni. A jobb lábam megégett. Kegyetlen érzés mikor érzed a saját bőröd, húsod illatát égni. Senkinek nem kívánom. Végül sikerült az egyik barátomnak kiszabadítani, így megmenekültünk. Hónapokon keresztül kórházban feküdtem, kisebb nagyobb műtéteken kellett átesnem. De sajnos ez sem segített, ugyanolyan heges, forradásokkal teli a lábam. A fizikai fájdalom elmúlt, de a lelki örökre megmaradt. Ezt semmi nem tudja enyhíteni. A barátaim próbálkoztak még az elején jobb kedvre deríteni, de bezárkóztam, nem mentem sehova, vagy csak nagyon ritkán. A lábamon állandó hálót hordtam csak, hogy véletlenül se lássák ezt az undormányt. Nincs barátom, kinek is kellene egy ilyen lány? Amennyire szerettem itt lakni, most annyira gyűlölöm. Itt mindenki ismer kis város a miénk. Ha esetleg mégis úgy döntök kimozdulok egyből mindenki megtalál.
-Jaj szegény kis Ivy, mond jól vagy?
-Annyira sajnáljuk ami veled történt! Jól vagy?
-Nehéz lehet most neked, de örülj, hogy élsz, de azért jól vagy?
Sikítani tudnék ha meghallok még egy "jól vagy?" mondatot!
Szerencsémre otthonról dolgozok mint fordító. Imádom a könyveket, főleg ha az valamiféle mese, történet, rege, monda, hiedelem csak. Talán gyerek vagyok, bár 26 évesen már ezt nem mondanám, de még mindig lázba hoz egy-egy újabb történet. Viszont most erőt kell vennem magamon, elő kell bújnom a csigaházamból. A legjobb barátom is részt vesz ezen a bizonyos versenyen és én megígértem neki, hogy ott leszek és szurkolni fogok neki. A verseny elvileg két hétig tart, de ugye felénk ezt sose lehet tudni. Az időjárás eléggé szélsőséges. A telek meglehetősen enyhék, a nyarak nem különösebben melegek. Persze kivételek mindig előfordulhatnak. Télen a hegyekben jelentős hóesések fordulhatnak elő. A nyugati partvonalat a Golf-áramlat befolyásolja, emiatt télen ebben a régióban enyhe hőmérsékletre lehet számítani. Az északi partvonalakon a klíma elég barátságtalannak mutatkozik, a nyugati parton vannak olyan helyek, ahol akár pálmafákat is lehet látni. A keleti rész jóval csapadékosabb. Talán azt mondanám van a július és a tél. Bármikor eleredhet az eső, feltámadhat a szél. Reggelente rettentő hideg van, mégis azt mondom, egyszer látni kell a napfelkeltét.
Most is ez a tervem. Még sötét van, de mire leérek a partra pont elcsípem amiért jöttem. Imádok itt ücsörögni és nézni a tengert. Bár a baleset óta nem mentem a víz közelébe. Képtelen vagyok rávenni magam. A hullámok ma elég kemények, zordak, pont a szörfösök álma. Nem tudom mért vannak úgy oda ettől a sporttól! Veszélyes is tud lenni. A tenger kegyetlen és tele van veszélyes élőlénnyel. De, ahogy elnézem most is rengeteg ember van a parton és nem azért jöttek amiért én. Nem megyek közel hozzájuk, egy félreeső részén leülök és várok. A pillanat mikor a nap felső pereme megjelenik a hajnali, vagy reggeli égen, az leírhatatlan. Néha, rögtön napnyugta után vagy napkelte előtt egy zöld villanást lehet látni. Ez egy optikai jelenség, amely során egy zöld folt látható a Nap felett, általában egy-két másodpercnél nem hosszabb ideig. Sajnos még nem sikerült ezt látnom, de nem adom fel. Magamra húzom a plédet amit hoztam. Rajtam nincs neoprén ruha, mint azokon akik pont most készülnek bemenni a vízbe.
-Várjatok fiúk!-a hangtól megijedek ami közvetlen mellőlem jött. Felemelem a fejem, de a nap első sugaraitól szinte alig látok valamit.
-Jaj ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.-lejjebb lépked a homokban, egészen addig míg előttem nem áll. Te jó isten! A ruha csak a derekáig van felhúzva, a felsőteste szabadon van. Micsoda mellkas és izmok. Aztán végre sikerül felnéznem rá. Félhosszú haj, a szemei, mint az óceán olyan kékek. Az egyik fülében fülbevaló. Ez a pasi talán csak egy délibáb. A csuklójáról levesz egy hajgumit és összefogja vele hátul a haját. Hátra néz, ahol a barátai már integetnek neki. Aztán visszafordul hozzám.
-Te nem jössz be?-lepillant a lábamra és akkor veszem észre, hogy kilátszik a hálóval takart lábam egy része. Gyorsan a pléd alá húzom.
-Nem köszi!-mondom gyorsan és felállok, a pléddel a derekamon.-Nekem most mennem kell!-megfordulok és elindulok vissza amerről jöttem. Nem gondolok az idegenre, bár a kék szemei még mindig előttem vannak. Vajon ki lehet ő?