Tengerszem ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

7.rész

Mason

Hirtelen mozdulni se bírtam mikor megláttam Ivy-t a földön. Hogy tud egy szempillantás alatt minden így elbaszódni?

Napok óta csak rá tudok gondolni. Nem jött le a partra akkor reggel hiába vártam és utána se jelent meg. Jeremyt nem akartam túlságosan faggatni róla, pedig szívesen megtettem volna. Azt se értem mit tesz velem ez a lány?! Még soha nem gondoltam ennyit egy lányra, mint rá. Mindent tudni akartam róla, szerettem vele lenni, beszélgetni. Ma egy idétlen buliba kellett volna mennem és milyen jól tettem, hogy nem mentem. Akkor erről mind lemaradtam volna. Annyira megörültem ma Ivynek, hogy minden másról megfeledkeztem. Szerettem volna levenni a lábáról, persze nem szó szerint, most mégis a földön hever, mert nem nézett a lába elé. Még soha nem sérült meg senki a túráimon. De most nincs időm szarakodni, muszáj megnéznem jól van-e!

-Francba Ivy, mondtam, hogy nézz a lábad elé. Gyere, segítek felkelni.-mérges vagyok. De miért is? Hiszen megsérült. A keze után nyúlok, de ő ellöki. Na jó, ennek a makacsságnak most nincs ideje. A hóna alá nyúlok és felemelem, egy kőre ültetem. Fájdalmában felszisszen. A rohadt életbe!
-Mondtam, hogy nézz a lábad elé! Mért nem hallgatsz rám? Meg kell néznem a sebed! Van nálam fertőtlenítő és géz is, nem lesz semmi baj.-a lábához érek, de ő elhúzza. Most mi a franc van?
-Ne érj hozzám!-csattan fel.
-Emlékszel mit mondtam még a bejáratnál? Ha nem, emlékeztetlek. Azt csinálod amit mondok, ez nem vita tárgya.-előveszem a táskámból a kis elsősegély dobozkám. Jó ha van az embernél egy ilyen, sose lehet tudni mi történik. Mikor felnézek Ivyre akkor látom meg az arcát. Sír. Ekkora fájdalma van? Kezdek pánikba esni. Nem figyeltem rá eléggé és most tessék, meg van a baj.
-Nagyon fáj?-megrázza a fejét.-Akkor mért sírsz?-vállát von. Esküszöm ez a nő lesz a halálom. Leveszem róla a cipőt és a zoknit. Mikor a nadrágja szárához érek, újra elhúzza a lábát. Na jó, ez így nem fog menni.
-Ezt ne csináld még egyszer! Muszáj megnéznem a lábad!
-Nem akarom, hogy megnézd.-hogy lehet valaki ilyen rohadt makacs! Engem is teljesen felhúz ezzel.
-Mért? Nem borotváltad le, vagy mi?-hát az arcából kiindulva ezt nem kellett volna mondanom.
-Hogy te mekkora seggfej vagy!-mi mást gondolhattam volna? Nem sértésnek szántam.
-Akkor mi a baj?-hiába várok, nem válaszol. Na, ebből elég!
-Megnézem a lábad és kész. Nem hiszem, hogy komoly, de sose lehet tudni. Nyilván nem akarjuk, hogy elfertőződjön, ugye? Próbálj meg nem mozogni!-letérdelek elé, a lábát a combomra teszem. Szépen, lassan elkezdem felhúzni a nadrágja szárát. És akkor meglátom mi miatt nem akarta, hogy megnézzem. A térdéhez érek, felhajtom a ruhát és ott hagyom. A vádliján égési heg van nem olyan nagy mint elől. A bőre színe különböző. Valószínűleg bőrátültetése volt. Az egész alsó lábát hegek borítják. Mi történhetett vele? Még mindig sír, a kezébe temette az arcát. Szégyellné? De miért? Ezzel majd később foglalkozok, most ellátom a sebét. Ahogy gondoltam, csak egy vágás van oldalt a lábán, egyáltalán nem vészes.
-Ez egy kicsit csípni fog! Le kell fertőtlenítenem.-bólint, belemarkol a pulóvere aljába. Próbálom finoman csinálni. Amint ezzel végeztem bekötöm a sebet. Visszahúzom a nadrágja szárát.
-Kész is! Látod, nem volt nagy ügy!-direkt nem hozom szóba a lábát. Kétlem, hogy szeret róla beszélni, hiszen alig akarta megengedni, hogy megnézzem.
-Kö...köszönöm!-bólintok és összeszedem mellőlem a rögtönzött patikámat.
-Fel tudsz állni?-kezd megnyugodni és ez jó jel. Megpróbál felállni, de egy pillanatra meginog. Utána nyúlok és megfogom a derekát. A közelsége, az illata, most engem szédít meg. Egy fejjel alacsonyabb nálam, úgy kell felnéznie rám. Basszus, de megcsókolnám.
-Most már elengedhetsz, meg vagyok!-nem szívesen, de elengedem. Felveszem a táskám, már indulnék vissza, de ő nem követ.
-Gyere, menjünk! Vagy segítsek?-megrázza a fejét és a tó felé néz.
-Jól vagyok és ha már idáig eljöttem, akkor szeretném közelebbről megnézni.-a fejével a tó felé int.
Egy percig hezitálok. A sérülése nem komoly és ha nem fáj neki, akkor talán maradhatnánk is.
-Rendben. De maradj mögöttem és ha fáj vagy nehéz lépni szólj!
-Ígérem szólok.-nem vagyunk messze már. Amikor leérünk, Ivy-t leültetem. Pihentesse csak a lábát. Előveszek egy kulacsot és iszok egy kortyot. Felé nyújtom, de ő megrázza a fejét. Mellé ülök és várok. A legjobb ha hagyom, hogy ő meséljen, persze ha csak akar.