Tengerszem ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

31.rész

Mason

Fogalmam sincs mit tehetnék még! Annyira hiányzik, nem veszíthetem el! De kezd kicsúszni a kezemből. Napról napra egyre távolabb lesz tőlem! Hiába próbálkozok, nem hallgat meg, nem beszél velem. Telefonon nem érem el, még mindig ki van kapcsolva. Az első két napban szinte el se mozdultam a háza elől, de nem enged be. Mit tehetnék törjem rá az ajtót? Azt mégse tehetem. Már 4 nap eltelt, 4 kibaszott nap nélküle. Ez maga a földi pokol. Soha nem gondoltam, hogy tud valaki így hiányozni a másiknak. Alig bírok meglenni a lakásban. Mindenhol őt látom. Ha befekszem az ágyba, az illata azonnal megcsapja az orrom. Ez kész kínzás. Ezért inkább már nem is alszok az ágyban, a kanapé lett az új fekhelyem. Az egész napomat lent töltöm a parton. A szörfözés segít, legalábbis egy kicsit.

Vajon most ő is rám gondol? Próbálom megérteni őt, és félig meddig még sikerül is, de a legnagyobb baj, hogy összehasonlít engem Chaddel és ez szörnyen rosszul esik. Én, nem ő vagyok! Sose mennék el nélküle. Bármit is mond, nem hagynám magára. Szeretem, tiszta szívből szeretem ezt a lányt.
A kezembe temetem az arcom és próbálom végig gondolni mit is tehetnék még, mikor is kopognak az ajtón. Azonnal odarohanok, bízva benne, hogy Ivy áll a túloldalán. De sajnos nincs ilyen szerencsém.
-Jeremy? Te mit keresel itt? Ivy jól van? Történt valami?-megrémiszt. Két napja beszéltem vele, lent a parton. Azt mondta Ivy jól van, de eléggé maga alatt van, ahogy én is.
-Bejöhetek?-elengedem az ajtót és beengedem.
-Megszólalnál végre?! Kezdek aggódni!-a kanapéra mutatok, hogy üljünk le.
-Ivy hát...meg van. Pont úgy szenved mint Te. Makacs egy nő, de beszélgettem vele és kezdem érteni mért döntött úgy, ahogy.-remek, akkor nekem is elárulhatná, mert én meg semmit nem értek.
- Mond már! Mit tehetnék, hogy szóba álljon velem, hogy meghallgasson?-sürgetem. Minél előbb megtudom, annál előbb mehetek el hozzá.
-Fél, attól fél, hogyha megkér maradj, megfogod bánni, még ha nem is most, de egyszer biztos. Sose vallanád ezt be, és ezt te is tudod. Ez egy óriási lehetőség Mason, ezt mindketten tudjuk. Ő is tudja. Ezért inkább elenged. Nem akar az álmaid elé állni.-mért gondolja ezt mindenki, hogy megfogom bánni?
-Nekem ő az álmom. Vele együtt akartam ezt. Azt akarom, hogy velem jöjjön és kezdjünk új életet, közösen. Tudom, hogy ez nagy változás lenne, ezt nem tagadom. De ha azt mondaná nekem, hogy itt akar maradni és nem akar elmenni, én abban is benne vagyok. Szó nélkül maradnék és soha nem hoznám ezt fel. Sose vetném a szemére. Ha ezt nem tudja, nem érzi, akkor nem ismer engem. Ez fáj a legjobban.-nem tudok ezen a rohadt kanapén ücsörögni, valamit tennem kell.
-Hidd el, neki is nehéz, ismerem már annyira. Most azt gondolja ez a legjobb döntés amit hozott, érted. Mennyi időd van még? Mikor kell választ adnod?-nincs sok időm már, de még mindig tartom magam hozzá, hogy nélküle nem megyek el.
-Nem figyeltél? Nem érdekel Izland, akkor érdekelt volna ha ő is velem jön. Szeretem, nem megyek sehova!-mosolyra húzza a száját. Szerintem ez nem vicces.
-Szerintem meg el kell menned. Magad miatt is, és Ivyért is. Bízz bennem.-mégis mi a fenéről beszél?
-Figyelj rám Mason!-végig hallgatom Jeremyt, de szkeptikus vagyok. Kockázatos a terv, nem fog beválni. Ez nem fog menni.
-Biztos vagy te ebben?-bólint, hát egy próbát megér.
-Most menj, csomagolj! Ivyt meg bízd csak rám.
-Jó barát vagy Jer. Vigyázz rá! Bármi is történik, azonnal szólj nekem. Tudnom kell mi van vele.-feláll és odajön hozzám.
-Így lesz! Most már megyek, magadra hagylak.-elindul az ajtó felé.
-Köszönöm! Remek ember vagy és sok szerencsét a versenyen. Én hiszek benne, hogy megfogod nyerni.-bólint, majd kimegy az ajtón.
A szobába megyek és neki állok összepakolni. Nehéz szívvel teszem mindezt, de bízok Jeremyben. Bármit hajlandó vagyok megpróbálni. Ivyt akarom, vissza kell őt kapnom.

A másnap reggel még fájdalmasabb. Egész éjjel nem aludtam, járt az agyam. Már nem vagyok olyan biztos ebben a tervben. Nem fog sikerülni, ismerem őt, túl makacs. A fejébe vette ezt az őrültséget és nem úgy tűnik mint aki meggondolja magát. Még tegnap éjjel írtam neki egy levelet. Szeretném én magam odaadni neki, de erre nem látok sok esélyt. Ezért mielőtt Edinburghbe mennék, Jeremyhez megyek és megkérem adja neki oda.

Hinnem kell benne, hogy szeret annyira, mint én, őt.