Tengerszem ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

18.rész

Mason

Másnap reggel mikor felébredek, alig akarok hinni a saját szememnek. Ivy itt fekszik mellettem és most először érzem azt, hogy nem bánom, hogy egy nő van az ágyamban. Nem érzek kényszert, hogy elküldjem, vagy megszabaduljak tőle. Sőt, inkább itt akarom tartani egész napra, az ágyamban, mellettem. Holnap amúgy is magára kell hagynom és ezt még el is kell neki mondanom. Remélem jól viseli és nem fog kiakadni. Bár az is lehet, én jobban kivagyok akadva, hogy magára kell hagynom. Főleg a tegnap éjszaka után.
Megpróbálok kibújni mellőle anélkül, hogy felébreszteném. Talán örülne egy kis kávénak és reggelinek. Mocorog, de nem ébred meg. A fürdőbe megyek, majd a konyhába. Bekészítem a kávéfőzőt és neki látok a palacsintának. Nem mondanám, hogy remek szakács lennék, de amit kell, megtudom magamnak csinálni. A telefonom pont ezt az időt választja, hogy hangosan megcsörren. Tegnap este az asztalon hagytam. Gyorsan odamegyek, nem akarom, hogy Ivy felébredjen. Josh hív, nem sok kedvem van hozzá, még mindig haragszok rá. De ha nem veszem fel újra hívni fog. Talán jobb túl esni rajta.
-Josh! Nem éppen a legjobbkor!-remélem hallja a hangomon mennyire mérges vagyok.
-Még mindig duzzogsz? Ezért nem jöttél le ma szörfözni?-igazából eszembe se jutott lemenni.
-Nem, elaludtam!-felnevet.
-Ja, persze. Melyik lányt cipelted haza magaddal? Csak nem azt a csinos kis vöröset?-nem akarom, hogy így beszéljen Ivyről.
-Fogd be a pofád, ne beszélj így a barátnőmről!-ahogy kimondom a szavakat, le is fagyok. Minek hívtam őt? Barátnő? Te jó isten, mit művel velem ez a nő? De ha jobban belegondolok, nem ódzkodok ettől annyira.
-Jól hallottam? Azt mondtad barátnő? Haver nem gondoltam, hogy ennyire komoly a dolog.-igazából én se. Saját magamon is meglepődök. De azon kapom magam, hogy ezt akarom. Utálom még a gondolatot annak is, hogy mással lássam, vagy, hogy másé legyen. Magam mellett akarom tudni.
-Pedig az! Szóval ne baszakodj velem és vele se! Megértetted?-ekkor lépteket hallok.
-Persze öregem, ha tudtam volna, hogy van valami komoly, nem hívtalak volna oda abba a rohadt buliba. De szart se mondtál nekem. Nem vagyok gondolatolvasó. Örülök, hogy találtál valakit, talán így könnyebb lesz maradnod.-Josh pontosan tudja milyen vagyok és azt is tudom mit ért ezalatt. Nem látok bele a jövőbe, de most először kívánom bár igaza lenne. Felnézek és akkor meglátom Ivyt. Az ajtónak dől, felvette az egyik pólóm. Nem visel mást és örülök, hogy előttem nem akarja takargatni magát.
-Most megyek Josh, majd még beszélünk.-megvárom míg elköszön és kinyomom a telefont.
-Jó reggelt álomszuszék.-megindulok felé, amint odaérek azonnal a karomba zárom.
-Jó reggelt! Felkelthettél volna? És mi ez a szag?-basszus a palacsinta...a rohadt életbe, el is feledkeztem róla. Azonnal a konyhába rohanok, leveszem a serpenyőt a tűzről és a mosogatóba dobom. Halk kuncogás üti meg a fülem. Ivy felé nézek.
-Te most rajtam nevetsz?-hevesen rázni kezdi a fejét, de egyre hangosabban nevet. Megindulok felé. Próbál menekülni, de elkapom.
-Ne! Ne! Esküszöm nem rajtad nevettem. Tegyél le! Mason!-nem hiszek neki. A kanapéra ülök, őt meg az ölembe ültetem. Közel húzom magamhoz.
-Reggelit akartam készíteni neked, de sajnos Josh hívott és megfeledkeztem róla. De ez nem jelenti azt, hogy ki kell nevetni.-újabb fejrázás.
-Nem akartam nevetni. Sajnálom!-annyira komolyan mondja, hogy most én nevetem el magam. Olyan rég volt már részem ilyesmiben.
-Velem töltöd a napod?-a mellkasomra teszi a kezét, majd rám néz.
-Dolgoznom kell! De jó hír, ha ma befejezem, hétvégén ráérek.-a francba, pont most kell nekem is elmennem. Erről jut eszembe, el kell neki mondanom, hogy holnap elmegyek.
-Valamit nem mondtam el!-hátrébb húzódik. Basszus, rosszul fogalmaztam.
-Nem, félre értesz, semmi komoly. Holnap van egy csoportom. Túrázni viszem őket, de sajnos csak vasárnap jövök vissza. Már nem tudom visszamondani. Haragszol?-nem szól semmit, helyette megcsókol.
-Mért haragudnék? Ez a munkád.-most én csókolom meg. Apró teste hozzám simul, máris vágyat ébreszt bennem.
-Nem akarom, hogy elmenj. Hozd át a munkád és dolgozz itt!-mi? Mért kértem ezt? Utána is tudnék vele találkozni, addig maximum lemennék egyet szörfözni. Mégis azon kapom magam, hogy reménykedek benne igent mond és itt marad.
-Nem akarok a nyakadon lógni.
-Nem fogsz! Veled akarom tölteni a napot! Készítek valami ehetőt, iszunk egy kávét és átviszlek hozzád. Magadhoz veszed amit kell és visszajövünk. Ha végeztél, lemegyünk a partra, sétálunk, vagy amit csak akarsz! Na, mit szólsz?-mondj igent, kérlek!
-Rendben! Egy feltétellel!
-Igen? Bármit!
-Én készítem a reggelit!-felnevetek és a kanapéra döntöm.
-Szóval rossz szakács vagyok?
-Ilyet nem mondtam, de jobb biztosra menni.-megcsókolom, talán reggeli előtt megmutatom neki, én miben vagyok jó!