Tengerszem ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

10.rész

Még mindig nehéz felfognom ami az előbb történt. Mason segítségével bementem a vízbe. Ez másnak nem egy nagy dolog, de nekem? Most jelen pillanatban mindent jelent.

Kint ülünk a parton, szorosan egymás mellett. A közelsége is jól esik. A barlangban még azt gondoltam, hogy ami köztünk történt az ott is marad, de már nem vagyok ebben olyan biztos. Vajon ő akarhat többet is mint barátság? Vagy egy kaland? Oly rég éreztem bármit is a magányon kívül és hazudnék saját magamnak ha most azt mondanám, hogy maradjon minden úgy, ahogy volt. Nem akarom már ezt érezni, többet akarok.
-Min gondolkozol?-erre mit is mondhatnék neki? Az igazat? És ha ő nem érzi azt amit én?
-Még mindig hihetetlen, hogy a vízben voltam. Nevetséges ugye?-ránézek, de nem nevet.
-Szerintem nem és holnap még tovább merészkedünk majd.-holnap? Tehát látni akar holnap is. De dolgoznom kell, nem boríthatok fel mindent. Vagy?
-A holnapot nem ígérem, sőt ami azt illeti mennem kéne. Nagyon elrepült az idő és nekem még ma dolgoznom kell.-ráncolja a homlokát ami nem tetszik. Vagy az nem fog tetszeni amit mondani fog.
-Újra bezársz előttem? Pedig már azt hittem...basszus.-felpattan és elindul. Mi rosszat mondtam? Utána megyek.
-Várj, Mason!-francba, a lábam miatt nem tudok utána szaladni, de azért megpróbálom. Az első pár méter még nem okoz gondot, de aztán remegni kezd a lábam és úgy dőlök össze mint valami rozoga viskó. Túl messze van már, nem fog vissza jönni.
-MASON!-kiabálom a nevét és reménykedek benne, hogy megfordul. Amint a domb tetejére ér visszanéz felém. Ledobja a táskáját és szaladni kezd.
-Ivy, mi a rosseb, elestél? Szólalj már meg.-aggódik, ezt tisztán látni rajta.
-Utánad akartam futni, de a lábam nem bírta és elestem. Mért hagytál faképnél?-hátra simítja a haját, majd letérdel mellém.
-Mert újra elakartál bújni a csigaházadba. Leakartál koptatni...
-Én nem akartalak lekoptatni! Csak annyit mondtam, hogy dolgoznom kell. Egy rövid kis túrát terveztem mára, helyette itt maradtam veled. Mert itt akartam maradni! Gondoltam te bulizni mész úgyis, lassan indulnom kéne nekem is.-megrázza a fejét. Olyan közel hajol hozzám, hogy a szánk majdnem összeér.
-Nem akarok bulizni, én veled akarok lenni, megismerni téged, beszélgetni, én erre vágyom. De ha bezársz előttem, az úgy nem fog menni.-mekkora egy idióta vagyok. Félre értett engem és én is őt.
-Gyere, hazakísérlek.-megfogja a kezem és felhúz magához. Átölelem a derekát, rátámaszkodok.
-Mesélj min dolgozol most?-lassan lépkedünk a homokban, még mindig remeg a lábam. A mai nap eléggé megterheltem, nem csodálkozom.
-Nem olyan rég kaptam egy kéziratot görögül, azt fordítom jelenleg.-hirtelen rám kapja a szemét.
-Beszélsz görögül?
-Igen és latinul is.-újra elindulunk.
-És elárulod milyen könyvet kaptál?
-Hallottál már Pandora szelencéjéről?-lemosolyog rám.
-Hát ezt vehetném sértésnek is, de ma szerencséd van, nem tekintem annak. Persze, hogy hallottam. És mesélj mi érdekeset tudtál meg?-ez az, nem sok mindent. Amennyire vártam, hogy megkapjam most annál inkább halogatnám.
-Sajnos nem sok mindent, valaki elvonta a figyelmem.-a mellkasára bök.
-Most rám célzol? Pfff...ez hallatlan.-mindketten felnevetünk.
-Annyit azért megtudtam, hogy a klasszikus görög mitológia szerint Pandora volt a legelső nő a Földön. A történet elbeszélése alapján Zeusz megparancsolta Héphaisztosznak, hogy teremtse meg Pandorát, aki eleget is tett a kérésnek és létrehozta a hölgyet vízből és földből. Héphaisztosz Aphrodithé szépségével, Athéné ruháival és Hermész éles eszével ruházta fel Pandorát. A többi sajnos még megfejtésre vár.-észre se vettem, hogy a város széléhez értünk. Nem lakok messze a tengertől.
-Ha megengeded majd szeretném elolvasni, csak az alap sztorit ismerem mint mindenki más.-bólintok. Akkor most kéne elbúcsúzni, mért ilyen nehéz ez?
-Köszönöm, hogy haza kísértél, megjöttünk. Az a piros tetős az enyém.-mutatok rá a házra.
-Holnap láthatlak? Reggel a parton leszek, aztán van egy túrám, de utána ráérek. Talán egy vacsi, vagy egy film?-most randira hívott?
-Még nem tudom, hogy alakul a napom, de cseréljünk számot!-már veszi is elő a telefonját és felém nyújtja.
-Írd be, aztán csörgesd meg magad.-teszem amit mond, gyorsan elmentem a számát.
-Írj ha hiányoznék!-saját mondatomon jót derülök.
-Úgy lesz!-a két kezébe fogja az arcom és megcsókol. Nem mélyíti el a csókot.
-Ne vágj ilyen arcot, ha most engedek a kísértésnek, nem megyek haza.-érzem, ahogy elpirulok, remek már csak ez hiányzott.
Elköszönünk egymástól, én a ház felé megyek, ő meg visszafordul arra amerről jöttünk. Még az ajtót se nyitom ki, de pittyeg a telefonom.

Mason: Már most hiányzol! 😊

Széptevő!!! Pontosan tudja mit kell írnia!