Tengerszem ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

30.rész

Sose gondoltam, hogy valakinek a hiánya ennyire tud fájni. Mikor Chad elment és magamra hagyott az is pokoli volt, de ez? Ez még rosszabb! Mindenhol őt látom, a konyhában, nappaliban, a fürdőben és abban a rohadt ágyban, a hálószobában. Nem maradt semmi más csak az üresség utána. A hangja, a nevetése, az illata még mindig itt kísért a házban és ez pokoli. Mikor lesz már jobb egy kicsit? Igen, magamnak köszönhetem, én küldtem el, én szakítottam vele. De, ahogy Chadnél is, nála se állhattam az álmai útjába. Hogyan is tehettem volna? Ha nem megy el, előbb utóbb bánni fogja és engem fog hibáztatni. Ezt nem tudnám elviselni, se most, se később. Minden szava még most is itt ismétlődik a fejemben. Szeretné ha vele mennék, nélkülem nem megy. De, menni fog. Ezt a lehetőséget nem szalaszthatja el.

Két napja nem láttam, nem beszéltem vele és nem csókoltam, nem érhettem hozzá. Ez már kínzás. Biztos voltam, hogy nem adja fel. Az első nap után rájött, hogy hiába hív, vagy ír, nem fogom felvenni neki a telefont és nem is írok neki vissza. Jobb ez így. Úgyse megyek vele. Nekem ez az otthonom. Én nem vágyok máshova. De, ahogy annak idején Chad se, Mason se kérdezte meg, hogy én mit akarok. Kész tények elé lettem állítva.
Jobbnak éreztem ha a telefonomat kikapcsolom, nem bírtam elviselni egy újabb üzenetet tőle. Amint ezt megtettem, megjelent az ajtóm előtt. Nem mozdult, egészen tegnap estig. Mérges volt, dühös, a hangja csalódott. Kérlelt, könyörgött, esdekelt nekem, hogy engedjen be, beszéljük meg, de hiába, túl makacs vagyok. A döntést meghoztam, neki is ez lesz a legjobb. Aztán kiabált, ütötte, verte az ajtót, végül feladta, és elment. Azóta nem hallottam felőle. Már biztos csomagol. Bár fogalmam sincs mikor kell elmennie. Talán ha már nem lesz a városban könnyebb lesz. Ezt még magam se hiszem el, de legalább tudok ebbe kapaszkodni.

Estére egy kicsit összeszedtem magam. Lezuhanyoztam, tiszta ruhát húztam és megpróbáltam pár falatot magamba tömni. A telefont még mindig kikapcsolva hagytam. Jobb ha nem látom még a nevét se a kijelzőn.

Újabb kopogás jött az ajtó felől. Hát sose adja fel? Mért teszi ezt? Ezt mindkettőnknek kínzás csak. Megint kopognak. Nem válaszolok. Ahogy eddig egyszer sem, mért most lenne ez máshogy?! Aztán meghallom a hangját. Ez nem Mason!
-Ivy? Ivy, engedj be!-Jeremy. A legjobb barátom. Mit keres ő itt? Az ajtóhoz lépek és kinyitom. Úgy néz rám mint aki szellemet lát. Igaza van, nem festhetek valami jól.
-Basszus! Jól vagy? Jó ez hülye kérdés volt. Bemehetnék?-szélesebbre tárom az ajtót és beengedem. Jó végre valakit látni és beszélni hozzá.
-Mi a fene van a telefonoddal? Nem tudtalak elérni. Aggódtam.-vállat vonok és leülök a kanapéra. A lábamat magam alá húzom.
-Nem akartam senkivel se beszélni. És Mason is egyfolytában hívogat. Csendet akartam magam körül. Ez akkora bűn?-nézek rá a barátomra.
-Találkoztam vele. Ivy, ha látnád, szörnyen néz ki és még annál is rosszabbul érzi magát.-én is rosszul érzem magam. Mintha a szívemet kitépték volna a mellkasomból.
-Azt hittem már elment!-ma délután nem jött el, már nem próbálkozott. Gondoltam feladta vagy elment.
-Nem, még itt van, és nélküled nem is akar elmenni. Szeret téged!-Chad is szeretett, de ez nem gátolta abban, hogy itt hagyjon.
-Nem akarod hallani, de akkor is elmondom a véleményem. Bolond vagy, és szörnyű nagy hibát követsz el. Tényleg hagyod, hogy lelépjen? A makacsságod ér ennyit? Legalább beszélj vele.
-Nem!-csattanok fel. Semmi értelme nem lenne, csak még jobban összetörne a szívem.
-Jer, jó barát vagy és szeretlek, de semmi értelme nem lenne beszélni. Hát nem érted? Ha itt marad miattam, idővel megfogja bánni és engem hibáztat majd. Ezt nem akarom, nem tudnám elviselni.-a könnyeim potyogni kezdenek. Nem kellett volna beleszeretnem. Mért fáj ez ennyire?
-Akkor menj el vele. Bárhonnan tudsz dolgozni és nem örökre szólna a költözés. Bármikor megtudsz látogatni, engem és a szüleidet is. Igazából mi az ami visszatart?-nem tudom, semmi, minden! A picsába már ezzel az egésszel.
-Meg se kérdezett, hogy én mit akarok. Kész tényként közölte és elmondta, hogy szeretné ha vele mennék.-ez bántana annyira? Nem, nem hiszem. Talán csak félek.
-Hiszen idejött beszélni veled. Elmondta, hogy milyen lehetőséget kapott és megakarta osztani veled, ezt az egészet.-pontosan tudom.
-Én nem dugnám homokba a fejem, ha nem térsz észhez, és nem beszélsz vele, elfog menni. Nem vár tovább, az ő szíve is összetört. Annyira rossz lenne, egy új országban, új életet kezdeni azzal akit szeretsz? És fordított esetben mi lenne? Ha te kérnéd ezt tőle? Ő vajon nemet mondana neked?-Jer szavai a padlóra küldtek. Talán vele kéne mennem, vagy megkérjem, hogy maradjon? Fogalmam sincs mit tegyek!