Tengerszem ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

21.rész

Mason

A tenger ma igazán fantasztikus volt. Igaza volt Ivynek kár lett volna kihagyni. Még mindig bánt ez a hétvége. Szívesebben lettem volna vele, kettesben. Jól érzem magam vele és napról napra közelebb érzem őt magamhoz. Ami még reggel megijesztett, annak már nyoma sincs. Kár tagadnom hiányozni fog, de tudom, hogy ő is lefoglalja magát. A könyvet se fejezte be és Jeremyt is elfogja kísérni holnap a kvalifikációra. Telefonon meg tudjuk tartani a kapcsolatot.

Mikor kijövök a vízből egyből Ivyt keresem a szememmel. Ő is pont rám néz, de nincs egyedül. Ki a fene van vele? Letámasztom a deszkám a homokba és elindulok feléjük. Rohadt mérges vagyok. Pár percre nem figyelek és máris úgy érzi valami gyökér, hogy rástartolhat a csajomra?
Abból nem eszel öregem!
Mint valami filmkocka úgy peregnek az események a szemem előtt. Kiderül, hogy Ivy ismeri, ráadásul gyerekkoruk óta. És ha ez még nem volna elég jártak is. Már régen éreztem kényszert arra, hogy valakit megüssek, de most legszívesebben bevernék neki egyet, hogy azt az önelégült mosolyt letöröljem a képéről. Soha nem voltam féltékeny, de most az vagyok és nem is akarom titkolni. Minek jött most ide? Mit akar? Visszacsábítani Ivyt? Hát rossz ajtón kopogtat, abba nekem is lesz beleszólásom. Ivy előtt nem leszek bunkó, megpróbálok érdeklődő maradni.
-És mi szél hozott ide Chad?-Ivy keze még mindig a mellkasomon van. Ez egy kicsit megnyugtat. Közelebb húzom magamhoz. Jobb ha már most tisztában van vele, hogy hova is tartozik Ivy. Hozzám!
-Most költöztem vissza Londonból. Az egyik haveromat kísértem el, ő is indul a versenyen.-remek, szóval itt marad, végleg. Jobb ha lemondom a túrám, ki van zárva, hogy ők itt maradjanak kettesben.
-Hát sok sikert neki.-Ivyhez fordulok.-Lassan mehetnénk haza.-direkt fogalmaztam így. Remélem ebből veszi a lapot ez a csávó.
-Ööö...persze, mehetünk!
-Együtt is éltek?-akkor csak feltűnt neki az elszólásom, helyes. De mielőtt megszólalhatnék Ivy megelőz.
-Nem, nem élünk együtt. Igazából mi...-rám pillant, mint aki tőlem várná a választ. Nem tudja mi van köztünk? Mért nem mond végre valamit? Vagy Chad előtt nem akarja beismerni? Aztán végül válaszol, de bár ne tettem volna.
-Mi csak ismerkedünk, nem olyan régóta ismerjük egymást.-remek, most meg majd azt hiszi próbálkozhat. Rohadtul nem! Látom rajta, hogy még nincs túl Ivyn. Ahogy ránéz a tekintete elárulja. Valamit mondanom kell, szeretném ha tudná, hogy Ivy csak az enyém.
-Így van ismerkedünk, de már hivatalos, együtt vagyunk. Örülök, hogy egy ilyen gyönyörű lányt magam mellett tudhatok, nem igaz Chad?-ez betalált, látom az arcán. Mosolyog, de ez a mosoly hamis.
-Mason, talán menjünk inkább! Fáradt vagyok.-nem fáradt, csak kellemetlenül érzi magát, de muszáj volt felvázolnom Chadnek, hogy mihez tartsa magát.
-Akkor én is megyek, azért remélem még összefutunk bogyó! Vagyis Ivy, bocsi, csak a megszokás!-minek is nevezte? Bogyó? Én tutira megütöm ezt a gyereket! Oda kellett szúrnia, ez nem elszólás volt. Direkt mondta. Ökölbe szorítom a kezem, ha Ivy nem fogja meg és kulcsolja össze az enyémmel félő, hogy neki mentem volna.
-Örültem Chad! Szia!-én csak biccentek, aztán elindulok a víz felé ahol a deszkámat hagytam. Feszült a hangulat köztünk. Fogalmam sincs mit mondjak. Ha kifakadok és paraszt módjára viselkedek az nem éppen felnőttek viselkedés lenne. Viszont ha nem szólok semmit, azzal meg én nem tudnék magamban elszámolni. Még soha nem voltam ilyen szituációban, vagyis voltam, csak rohadtul nem érdekelt akkor. Talán kezdhetném inkább azzal, hogy mi van köztünk. A deszkámhoz érve, szembefordulok vele.
-Ma reggel mikor Josh felhívott én úgy  hivatkoztam rád mint a barátnőm. Én így érzem és remélem te is! Szeretném ezt tisztázni veled!-a szemembe néz, végig simít az arcomon. Egy csókot nyom a számra. Máris sokkal jobb, de több ilyenre van szükségem, hogy felengedjek.
-Szeretnék az lenni!-nekem ennél több nem is kell. Most én csókolom meg és el is mélyítem a csókot. Képtelen vagyok betelni vele. Mikor elválunk mindketten kapkodjuk a levegőt.
-Menjünk vissza hozzám, mielőtt itt esek neked, mindenki előtt.-újra megfogom a kezét és elindulunk. Séta közben még mindig azon rágom magam, hogy hozzám fel ezt a Chad témát. De szerencsére megelőz vele.
-Ami Chadet illeti...szóval, mi régen együtt voltunk. Évekkel ezelőtt történt mindez. Az, hogy most visszajött nem jelent semmit. De mielőtt járni kezdtünk barátok voltunk, és ez nem változott. Szeretném ha ezt elfogadnád. Nem akarom kerülni őt és lássuk be, itt elég nehéz is lenne.-ebben igaza van. Én nem benne nem bízok meg! Chadben nem bízok és okkal. Láttam, hogy nézett Ivyre, nem fogja feladni!