Tengerszem ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

14.rész

Mason

Még mindig a tegnap jár a fejemben. Soha nem tettem még ilyet egy kapcsolatomban sem. Nem is értem magam, hogy jutott az eszembe a vállamra dobni és kivinni, mindenki szeme láttára. De annyira felbosszantott. Nem bízik bennem, ez teljesen egyértelmű. Még talán meg is értenem az indokait, ha lenne rá oka az ellenkezőjét feltételezni rólam. Nem hazudtam neki, nem terveztem bulizni menni, de mégis ott kötöttem ki. Ha nem tudja még, elmondtam volna-e neki? Biztosan. Az én lelkiismeretem tiszta, de fordított esetben, ha én látok meg róla egy képet egy másik sráccal, én is rohadt féltékeny lettem volna. Kit akarok átverni? Már akkor az voltam mikor megláttam azzal a másik nyikhajjal. Szét tudtam volna verni a fejét ha egy ujjal is hozzá nyúlt volna Ivyhez. Rá gondolni se akarok. Azt terveztem, hogy lemegyek szörfözni reggel, egészen jó idő van és Jeremyvel is beszélnem kell. Hétvégén lesz az első kvalifikáció a bajnokságra. Sajnos nem tudok itt lenni. Van egy kétnapos melóm, egy csoporttal. Nem mondhatom le és még Ivynek se szóltam róla. Legszívesebben megkérném, hogy jöjjön velem, de a lába nem bírná. Nem akarom, hogy baleset érje. Este majd elmondom neki. Magamhoz veszem a deszkám és elindulok a part felé.

Félóra múlva már a parton is vagyok. Meglepően kevesen vannak. Bár tudom az okát. A hétvége miatt senki nem kockáztat, hogy megsérüljön. Ezeknek a fiataloknak, ez az életük. Pontosan tudom ezt, hiszen nem olyan rég még nekem is ez volt. Szerettem versenyezni és elég jó is voltam benne. Hiszen bajnokságot is nyertem. De ez nem élet! Sose tudhatod mikor bemész a vízbe, hogy épségben is jössz vissza. Kisebb, nagyobb balesetem már nekem is volt, szerencsére mindig megúsztam ennyivel. Jobb nem kisérteni a szerencsémet. Mikor kiérek a vízből, deszkával a kezemben, azonnal észre veszem Jeremyt. Tudtam, hogy ő itt lesz. Bár jobban örülnék neki ha most hallgatna rám.
-Hali! Tudtam, hogy kifogás jönni! Beszélni akartam veled.-kicsit mérgesnek tűnik.
-Helló! Elmondanád mi volt ez az egész tegnap?-most mégis miről beszél?
-Mi, mi volt?
-Megfogtad Ivyt aztán csak úgy elcipelted. Hiába hívtam, nem vette fel. Tiszta ideg voltam! Tegnap este felhívott. Elmesélt mindent. Ő nem ismer, de én hallottam rólad ezt-azt. Keleten igazán nagy szám voltál a nők terén. Remélem Ivyt nem a gyűjteményedbe akarod!-remek barát, de legszívesebben most behúznék neki. Remélem Ivy fejét nem tömte tele semmi hülyeséggel. Nem hiányozna most egy újabb veszekedés. Tény, hogy régen, fiatalon csináltam meggondolatlan dolgokat, de Ivyvel komolyan gondolom. Már nem vagyok ugyanolyan mint akkor. Megváltoztam.
-Ivy nekem is épp annyira fontos mint neked. Kedvelem és nem fogom megbántani. Legyen ennyi elég.-ő bólint, mintha beleegyezne vagy elfogadná, hogy ez a mi dolgunk. Több szó nem is esik erről köztünk.
-A kvalifikációval kapcsolatban akartam veled beszélni. Sajnos pénteken túrám lesz és csak vasárnap jövök vissza. Nem leszek itt, de biztos vagyok benne, hogy menni fog. Ahogy mondtam figyelj a lábadra és a kezedre, ha ezt megteszed, nem lesz baj. A másik, elég az edzésből. A hét hátra lévő részében nem akarlak meglátni itt. Muszáj pihenned, ha túl erőlteted magad, megsérülhetsz. Gondolom ezt te se akarod?!-a víz felé néz, de szót fogad.
-Rendben, péntekig nem jövök le. Szeretném megköszönni a segítséget, de amit Ivyt illeti, meg mindig ő a legjobb barátom, ne merészeld őt átverni!-tényleg jó barát amiért ezt a szemembe tudta mondani. És nem terveztem semmi ilyesmit tenni.

A délután elég hamar eltelt. Volt egy kisebb csoportom, az egyik közeli szigetre vittem őket. Rég vártam már ennyire valamit, mint most Ivy hívását. Alig vártam, hogy azt mondja végzett mára és átjön. Nehéz lesz megállnom, hogy ne érjek hozzá. Minden vonz ebben a nőben. De be kell bizonyítanom neki, hogy bízhat bennem és én állom a szavam. Egy ujjal se érek hozzá, ha csak ő nem akarja! A kaját csak akkor rendelem meg ha már megjött. Olaszra gondoltam, de sajnos fogalmam sincs, hogy ő szereti-e. Majd kiderül. A filmet meg majd közösen kiválasztjuk. Ennyi kompromisszum még belefér.

6 óra után végre megszólalt a telefonom.
-Remélem azért hívsz mert már itt állsz az ajtómban!-délután már átküldtem neki a címem.
-Sajnos még csak most végeztem. Hamarosan indulok. Tulajdonképpen csak azért hívtalak, hogy vigyek-e valamit?-a fogkefédet! Nyilván ezt nem mondhatom neki! Pedig örülnék ha itt aludna.
-Magadat! Ha lehet minél előbb!-felnevet. Pedig én csak őszinte voltam.
-Megyek már. Félóra és ott is vagyok. Szia!-még hallom a nevetését miközben lerakja a telefont.
Szeretném ha ez az este jól sikerülne és ezért mindent el fogok követni.