Tengerszem ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

27.rész

Pontosan ezt akartam elkerülni, hogy Mason kiakadjon. Ezért mondtam neki, hogy beteg vagyok. Hazudtam, de kegyes hazugság lett volna ha bejön. Nem akarom bajba keverni. Nem akarok mondani neki semmit, de nem hülye. Tudja ki tette, és mivel látszik, Chad ujjainak körvonalai a csuklómon, ezért mást se nagyon tudok kitalálni.
Ennek a napnak nem így kéne lezajlania. Annyira vártam, hogy Mason végre hazajöjjön. Vacsorával akartam várni, majd a nap hátralévő részét az ágyban tölteni. A karjai közt aludni el. Hát nagyon úgy néz ki, ebből semmi sem fog megvalósulni. Nem akarok semmi mást csak lefürödni és aludni.
Helyette Mason őrjöng, kiabál és olyan mérges, hogy rossz ezt még nézni is.
Újra és újra felteszi nekem a kérdést.
-Ivy, válaszolj végre. Ki volt az? Chad, ugye?-nem akarok válaszolni. Azzal nem érünk el semmit. Csak magát sodorja bajba.
-Nem akarok róla beszélni. Elakarom felejteni. Hagyjuk ezt, kérlek!-fel-alá mászkál a szobában, de most megtorpan. Felém néz, de villámokat szór a szeme. Félelmetes ilyenkor.
-Most ugye csak viccelsz? Szerinted hagyni fogom annak a féregnek, hogy ezt megússza? Bántotta azt aki nekem a legfontosabb, nem hagyom ezt annyiban. Ő volt ugye?-fel se fogom szinte a szavait. Csak az maradt meg bennem, hogy azt mondja "legfontosabb"!  Ő is fontos nekem, pontosan ezért nem akarom, hogy valami olyat tegyen amit később majd megbán. Vagy még ennél is rosszabbat tegyen. Felkelek a kanapéról és odamegyek hozzá.
-Nem ér ennyit. Nem akarom, hogy meggondolatlanul cselekedj. Ha megvered jobb lesz? Nem hinném.-a két kezembe veszem az arcát, hogy rám nézzen.
-Te is fontos vagy nekem. Pont ezért szeretném ha nyugton maradnál.-elakarja fordítani a fejét, de nem hagyom, helyette megcsókolom. Viszonozza, majd magához ölel. Megemel, én meg átkulcsolom a lábammal a derekát. Leül velem a kanapéra. Most ő fogja meg a két kezével az arcom, pont úgy, mint én az előbb neki.
-Megtudnám ölni azt a patkányt. Tudtam én, hogy téged akar, már aznap láttam rajta. Ha megígérem nem teszek semmit, elmondod mi történt?-még mindig mérges, a szeme melletti ér elárulja, rángatózik, és a keze is remeg.
-Hinnem kellett volna neked, sajnálom. Soha nem néztem ki volna ezt belőle, ő nem volt ilyen.-elerednek a könnyeim, de Mason letörli őket.
-Azt remélem tudod, hogy én nem rád haragszom. Te semmiről nem tehetsz.-megrázom a fejem mert ez nem igaz.
-Azt gondoltam lehetünk barátok, de nyilvánvaló, tévedtem. Tegnap mikor kimentem a tengerpartra, hogy megnézzem Jert, ő is volt. Jeremy és Chad ezer éve ismerik egymást, szinte együtt nőttünk fel, mi hárman. Leültem feljebb egy kicsit a parttól és Chad is csatlakozott hozzám. Felőled érdeklődött és megjegyezte, hogy elmertél engedni egyedül. Beszélgettünk, minden normális volt, azt leszámítva, hogy elmondta még mindig szeret. Megmondtam neki, hogy mi csak barátok lehetünk. Beleegyezett. Majd mikor Jer végzett, elakart hívni magukkal kajálni. Elindultam haza, de ő megfogta a csuklóm és nem engedett el. Hiába szóltam rá, egyre erősebben fogott. Majd...-elhallgatok mert nem akarom kimondani.
-Majd? Gyerünk folytasd. Hallani akarom.-Masonre nézek, de bár ne tettem volna. Olyan mérges, szinte látni a füstöt ami kijön a fülén és az orrán.
-Megcsókolt, vagyis csak a számra adott puszit. Egy pillanatra lefagytam, de végül tökön rúgtam és elszaladtam.-kifújom a levegőt, amit szinte végig bent tartottam. Mason még mindig a derekamat öleli, de érzem az ujjait a bőrömön ami egyre erősebben fognak. Közelebb húz magához, a fejét a mellkasomnak dönti.
-Nem fogok hazudni neked Ivy. Nem tudom vissza tudom-e fogni magam. Megígértem, hogy nem teszek semmit, de csak egy hajszál választ el attól, hogy ne keressem meg és ha megtalálnám, a szart is kiverném belőle.-hozzábújok, talán ha elterelném a figyelmét...de mielőtt bármit is tehetnék, kopognak az ajtón. Egymásra nézünk. Mozdulni se bírok. Mi van ha Chad az? Mason agyon fogja verni. Nem tudom visszatartani, megfogja a csípőmet és a kanapéra emel. Feláll, az ajtóhoz megy. Mielőtt kinyitná, rám néz.
-Pakolj össze pár holmit, átjössz hozzám!-nem kérdésnek szánta, kijelentette. Nem akarok ellenkezni, de addig nem megyek be a szobámba amíg nem nyit ajtót. Ha szükséges kettőjük közé állok, nem hagyom, hogy hülyeséget csináljon. Mikor látja, hogy nem mozdulok, nagy levegőt vesz és kinyitja az ajtót. De nem Chad áll az ajtóban, hanem Jeremy. Borzasztóan néz ki. A jobb szeme fel van dagadva, a szája is felrepedt. A homlokán hatalmas vágás. Mi a fene történt vele? Odarohanok hozzá, megfogom a kezét és behúzom a házba.
-Mi történt veled Jer? Verekedtél?-bólint, majd Masonre néz.
-Mindent láttam tegnap Ivy. Az a barom hozzád ért az akaratod ellenére. Mire odaértem te már elfutottál. Azonnal neki estem. Látnod kéne ő, hogy néz ki. Már tegnap átakartam jönni, de sajnos az éjszakát a rendőrségen töltöttem.-basszus, én nem ezt akartam. Hálás vagyok Jeremynek amiért kiállt mellettem és megvédett, de most saját magát keverte bajba. Nem Chadet sajnálom, megérdemelte. Jerhez lépek és megölelem. Nem hiába ő a legjobb barátom. A füléhez hajolok.
-Köszönöm!-nem kell többet mondanom, tudja ő anélkül is.