Tengerszem ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

20.rész

Mikor fel emelem a fejem alig akarok hinni a szememnek. Ez nem lehet ő! Mit keresne itt?
-Talán az évek alatt elnémultál?-de ez ő, kétség nem fér hozzá.
-Chad?
-Még mindig így hívnak!-nevet fel. Basszus, mit keres ő itt? Semmit nem változott az évek alatt. Na jó ez nem igaz. Férfiasabb lett, izmosabb, és még mindig eszméletlenül jól néz ki.
-Alig akarok hinni a szememnek, hogy tényleg itt vagy!-a kezemért nyúl, segít felállni.
-Pedig itt vagyok. És egy ölelés jól esne. Vagy ennyire haragszol rám?!-haragudtam rá mikor elment és magamra hagyott, de ennek már több éve. Ez idő alatt elfogadtam a döntését  és megértettem. Mennie kellett, ez nem is volt kérdés.
Közelebb lépek és átölelem. Határozottan megváltozott. Mindig magas volt, de a válla és a háta széles. Az arcán enyhe borosta, a haját levágatta és a szemüvege sincs rajta. Viszonozza az ölelésem. Jó őt újra látni. Elengedem, majd ránézek.
-Mit keresel te itt?-még mindig meg vagyok döbbenve.
-Van most időd? Tudunk beszélni?-bólintok, majd visszaülök a homokba. Chad is követi a példám és leül mellém.
-Először is szeretnék bocsánatot kérni tőled. Hibát követtem el mikor elmentem. Azt gondoltam egy másik városban könnyebb lesz boldogulnom, de tévedtem. Hiányzott ez a kis városka és te is. A munka remek volt, tényleg, de mégse éreztem azt a pluszt amiért annak idején elmentem. Végül megismerkedtem valakivel Londonban, miatta se akartam visszajönni. Pár hónapja szakítottunk. Időbe telt mire mindent elintéztem és haza tudtam jönni.-a szavai feltépik a régi sebeket és az érzelmeket bennem. Ő volt az első szerelmem. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, mindig szerelmes voltam belé, de ő sose nézett úgy rám. Aztán az egyetem után valami megváltozott, érdeklődni kezdett utánam, nem csak barátkozni akart velem. Egyik este bevallotta az érzéseit és akkor úgy döntöttünk megpróbáljuk együtt. Soha nem érezte itt jól magát, mindig arra vágyott, hogy Londonba költözik. Rengeteg önéletrajzot küldött el, de elutasítástó választ kapott, vagy válaszra se méltatták. Már 3 éve jártunk mikor egy cégtől felhívták, hogy szívesen dolgoznának vele. Ügyvédként diplomázott, egyet értettem vele, hogy itt tényleg nincs sok lehetősége. Én arra gondoltam majd Edinburghbe megy, nem Londonba. Hát nem így lett. Kérte, hogy menjek vele, én nem akartam elmenni. Ez volt az otthonom, a szüleim is itt laknak, én jól meg voltam itt. Az utolsó hónapok veszekedéssel teltek, végül szakítottunk, ő elment, én itt maradtam.
-Ne kérj olyan miatt bocsánatot amit megálmodtál magadnak. Jól döntöttél, ha nem mész el csak rágnád magad miatta.-a tengerre néz, majd újra rám.
-Az álmom része voltál te is. Szerelmes voltam beléd és a jövőt is veled képzeltem el. Ha akkor nem megyek el talán már a feleségem lennél.-megrázom a fejem, mert pontosan tudom, sose akart elvenni.
-Chad, én ezt kétlem. Sose voltál a házasság híve. Mindig azt mondtad az csak egy papír. Nem az miatt szereti egymást két ember.-rám mosolyog és bólint.
-Ez igaz! És mégse! Aznap este mikor elmondtam neked, hogy Londonba költözök már nálam volt a gyűrű. Megakartam kérni a kezed. Azt gondoltam szeretsz annyira, hogy velem jössz és majd ott, új életet kezdünk. Együtt. De te...-nem fejezi be a mondatot. Majd megteszem én.
-Nemet mondtam!-bólint, de nem néz rám.
-Ha arra nemet mondtál, hogy velem jössz, a másik kérdésre a választ magamtól is kitaláltam. Túlságosan fájt az elutasítás, ezért amilyen gyorsan csak tudtam elköltöztem. De mindig is szerettem volna tudni a válaszod. Ha akkor megkérem a kezed, mit válaszoltál volna?-mit számít ez már? Nem jó bolygatni a múltat.
-Nem tudom! Már olyan régen volt! Kár ezt felemlegetni. A mi utunk ott véget ért, más volt megírva nekünk.-megfogja a kezem és rám mosolyog. Még mindig nagyon jóképű, de nekem ott van Mason. A víz felé pillantok, de már késő, észrevett minket. Idefog jönni, talán jobb ha Chad most elmegy.
-Meddig maradsz?
-Nem hallottad azt a részt mikor azt mondtam, hogy visszaköltöztem?! Vettem egy kisebb házat, a régi malomhoz közel. Meglátogathatnál valamikor és akkor majd körbe vezetlek.-Mason egyre közelebb van, mérges, ez tisztán látszik rajta. Nem tudom megakadályozni, hogy találkozzanak. Amint odaér magához húz. Látom Chaden, hogy meglepődik. Valamit mondanom kéne.
-Chad, ő itt Mason. Mason, ő Chad. Egy nagyon régi barátom. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Most költözött vissza Londonból.-az egyik kezemet Mason mellkasára teszem. A kezét nyújtja és ő is bemutatkozik.
-Szia! Mason, Ivy barátja.-Chad kezet fog vele és rám néz. Apró mosoly villant felém. Jaj ez sose jelent jót.
-Szia! Chad, Ivy volt barátja!-basszus, ebből mi lesz. Legszívesebben a föld alá süllyednék. Masonre nézek, de ő csak Chadet bámulja.
A rohadt életbe, mért érzem azt, hogy ennek rossz vége lesz?!