Tengerszem ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

28.rész

Mason

Pár nap elteltével még mindig rohadt mérges vagyok. Bár Ivy itt van mellettem mégse vagyok nyugodt. Legszívesebben megkeresném az a rohadékot és addig ütném amíg meg nem könnyebbülök, de nem tehetem. Két okból sem. Egy, megígértem Ivynek, kettő, Jeremy már elintézte. Szerencséje volt, nem lett bírósági ügy belőle, Chad nem tett feljelentést. Még csak az kellett volna, tudta az a nyomorék, hogy megérdemelte, pontosan tisztában volt vele. Ha még egyszer a barátnőm közelébe megy, már nem leszek vele ilyen elnéző.

Órák óta ébren vagyok, nem tudtam aludni. Ivy még mindig alszik, itt, mellettem, a karjaim közt. Nem akarom, hogy elmenjen. Azt akarom, hogy itt maradjon velem. Tegnap közölte velem, hogy ma haza megy. Nem akar tovább bujkálni és szerinte Chad nem menne el hozzá. Én ebben nem lennék olyan biztos. Ivy azt se nézte ki belőle, hogy erre képes lenne. Erre tessék, mi történik? Ma délután van egy csoportom. Abban állapodtunk meg, hogy addig ma itt marad velem amíg el nem kell indulnom. Rohadtul nem akarok menni, vele akarok maradni, és nem csak most, mindig. A felismerés úgy hasít belém mintha szét akarná szakítani a mellkasom. Szeretem, szerelmes vagyok belé és még csak meg se rémít a tudat. Akarom őt, kell nekem, szükségem van rá.
Mozgolódni kezd a karomban, ébredezik. Meztelenek vagyunk, egyikünkön sincs ruha. A feneke a farkamhoz ér, ahogy mozog és ficánkol. Nem kell kétszer könyörögni neki, máris vigyázzba áll. Amint megérzi a farkam, abba hagyja a mocorgást. Közelebb húzom és a nyakához bújok.
-Jó reggelt, gyönyörűm!-kuncogni kezd, pontosan tudom mért.
-Jó reggelt! Érzem, ébren vagy!-a nyakát, vállát csókolom. Az egyik kezével hátra nyúl a nyakamhoz. Beletúr a hajamba. Többet akarok, érezni szeretném. A lába közé nyúlok és érzem milyen nedves.
-Basszus Ivy! Ez csak értem?-bólint és amint a kezemmel megérintem a csiklóját, körözni kezdek rajta. Nyögdécsel és ez rohadt izgató. Nem tudok várni, benne akarok lenni. Áthajolok felette, a fiókból kiveszek egy óvszert. Magamra húzom és vissza fekszek mögé. Megemelem az egyik lábát és mélyre tolom magam benne. Mindkettőnkből hangos nyögés szakad ki. Nem tudok betelni ezzel a nővel. Mozogni kezdek benne. Az egyik kezemmel a lábát fogom a másik a feje alatt pihen. A számmal cirógatom, a lapockáját, a vállát, a nyakát. A füle tövét csókolom. Gyorsítok a tempón, érzem, ahogy remeg a teste, közel van. Újra a lába közé nyúlok. Simogatom, egészen addig míg fel nem kiállt. Kicsúszok belőle, a hátamra fekszek és magamra húzom.
-Lovagolj meg gyönyörűm. Csinálj velem amit akarsz, a tiéd vagyok.-megfogom a csípőjét és magamra húzom. Nem tétlenkedik, mozogni kezd. Nézem, ahogy a testünk összeér, kibaszott izgató, ahogy ez a nő is felettem. A gerincem mentén érzem a bizsergést, már nem bírom sokáig. A kezével a mellkasomra támaszkodik. Basszus, hihetetlen ez a nő. Felülök és átkarolom a derekát. A csípőmet mozgatom, még párat lökök rajta, majd elmegyek nevével az ajkamon. Magamhoz szorítom. Még mindig nem volt belőle elég. Talán soha nem is lesz. Megmozdul és leszáll rólam. Már most hiányzik. Szinte fel se fogom ami az előbb történt. A víz hangjára térek magamhoz, ami a fürdőből szól. Kipattanok az ágyból, az óvszert a kukába dobom. Egy újat veszek elő és megindulok a fürdőszobába. Nem, közel se volt elég belőle.

A délelőtt elég hamar eltelt. Csak reggelizni keltünk ki az ágyból. Haza felé tartok vele, nem tudtam maradásra bírni, pedig próbálkoztam. A háza elé érve leállítom az autót.
-Biztos nem akarsz még pár napot velem maradni?-kinéz az ablakon a házra, majd rám néz.
-Nem élhetek rettegésben, folytatnom kell az életem!-ezt velem is megtehetné. De nem mondom neki, csak bólintok. Nem szívesen búcsúzom el, de mennem kell. Csókot nyomok a szájára és megvárom míg bemegy az ajtón.

Egyedül maradok a kocsiban a gondolataimmal. Bár maradt volna velem, a házamban. A telefon csengése ébreszt. A kijelzőn egy olyat nevet látok, amit már hosszú ideje nem.
-Szia Ted! Ezer éve öregem!-már több mint két éve nem beszéltünk.
-Szia! Meglep, hogy még ez a számod. De úgy tűnik szerencsém van.-Teddel még nyugat Skóciában ismerkedtem meg. Sokáig együtt vezettünk túrákat.
-Mi van veled? Csak nem azért hívsz mert itt vagy a közelben?-mindig mondtam neki, hogy egyszer látogasson meg.
-Nem, sajnos. Vagy inkább nem sajnos.-nevet fel.-a fene tudja, döntsd el te. Lassan Skóciában se leszek. Izlandra megyek. Felkerestek, túravezetőket keresnek és rám gondoltak. Saját lakást kapok és remek fizetést.-a mázlista. Izland ezer éve bakancslistás nálam, de még sose volt alkalmam elmenni oda.
-Örömmel hallom. Gratulálok haver.-de csak ezért hívott volna fel? Tudom, hogy annak idején sokat beszéltünk róla, neki is nagy álma volt, ahogy nekem. Örülök, hogy neki összejött.
-Igazából azért kereslek, mert nem csak egy vezetőre van szükségük. Beszéltem nekik rólad és szeretnék ha csatlakoznál hozzám. Na? Mennyire király már, nem?-basszus, alig akarok hinni a fülemnek. Izland? Ez most komoly? Ez rohadt nagy lehetőség. De ekkor eszembe jut Ivy. Nem mehetek, ő itt van, én meg...
Most mit kéne tennem?