Tengerszem ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

29.rész

Mason

Még mindig a kocsiban ülök. Pedig már rég lent kéne lennem a parton, várnak rám. De Ted szavai visszhangoznak a fejemben. Rohadt nagy lehetőség lenne. Már az nagy dolog, hogy rám gondolt. Sokáig dolgoztunk együtt, remekül is működik ez köztünk, nem ezzel van a baj. Most először hezitálok. Ha magam lennék nem érdekelne, rég igent mondtam volna. Szeretek itt élni, és nem csak Ivy miatt. Békés, nyugodt kis városka. Rengeteg látnivalóval, szigettel, barlanggal, ami csak arra vár, hogy én felfedezzem, vagy éppen megmutassam a turistáknak. Nem tudom mit tegyek. Nem akarok menni, de hazudni se akarok magamnak. Izland, mindig is nagy álmom volt. Tele van olyan helyekkel ahol talán még soha senki nem járt. Azok a mesék, mondák és legendák, amik a nevéhez fűződnek izgalommal tölt el. Nem agyalhatok most ezen tovább, várnak rám. A túra után majd eldöntöm mi legyen. Ted, egy hetet adott. Szorít az idő. Meg kell beszélnem ezt Ivyvel, nem fogom eltitkolni előle.

A túra igazán remekre sikerült. Rám fért már a mozgás. Napok óta a lakásomban voltunk Ivyvel és nem is vágytam másra, de most jól esett egy kicsit megmozgatni magam. Rengeteget gondolkoztam, és arra jutottam beszélek vele, megkérem jöjjön el velem. Fordítani, írni bárhonnan tud. Szeretem és nem akarom elhagyni. Vele akarok minden újat átélni, megtapasztalni. Már csak igen kell mondania.

A háza elé érve, azon kapom magam, hogy izgulok. Rég szerettem volna már valamit ennyire. Most nem csak az utazásra, vagy a munkára gondolok. Hanem rá. Együtt. Mindennél jobban akarom.
Az ajtóhoz érek és bekopogok. Mikor kinyitja az ajtót, a szívem nagyot dobban. Minden nap ezt a mosolygós lányt akarom látni. Ölelni, csókolni, szeretni akarom. Azt se várom meg, hogy köszönjön. A karomba zárom, felemelem és megcsókolom. A számba kuncog, imádom. Őt imádom.
-Talán csak nem, hiányoztam?-leteszem, az arcát a két kezem közé fogom és mélyen a szemébe nézek.
-Persze, hogy hiányoztál. Egész délután rád gondoltam. Még most se nagyon értem mért akartál eljönni tőlem. A kéziratot bejezted, egyenlőre újba még nem kezdtél, nyugodtan maradhattál volna.-a hajamba túr, mint oly sokszor. Tudom, hogy imádja ezt csinálni, én is szeretem.
-Az a te házad, ez pedig az enyém. Nem lehetek mindig ott.-ez hülyeség.
-Miért nem? Én szívesen látlak, szeretek veled kelni és feküdni.-elkerekedik a szeme. Most mi van? Mért van úgy meglepődve? Nem adtam rá okot, hogy mást gondoljon.
-Én is szeretek veled lenni, de nem akarom, hogy rám unj.-megrázom a fejem, ez sosem fog megtörténni. Főleg azért sem, amit mondani akarok neki. Szeretnék túlesni rajta, hogy utána együtt tervezgethessünk. Megfogom a kezét és a kanapé felé húzom.
-Szeretnék valamit elmondani.-rá mosolygok és ő viszonozza. Nem akarom, hogy valami rosszra gondoljon.
-Ma egy volt munkatársam, aki egyben jó barátom is, megkeresett telefonon. Elújságolta, hogy Izlandra megy. Munkát ajánlottak neki. Túravezetőket keresnek és beajánlott engem is. Adnak lakást és nagyon jól fizetnek. Szeretném elvállalni, de csak akkor, ha velem jössz. Tudom első hallásra rémisztő, de szeretném ha átgondolnád. Veled akarom ezt az egészet átélni mert...
-Nem!-a szavamba vág, még azt se engedte, hogy elmondjam szeretem. Nemet mondott. Csak így egyszerűen. Nem! Ez visszhangzik a fejemben. Nem! Nem! Nem!
Ő talán nem akar velem lenni? Szólásra nyitom a szám, de azonnal be is csukom. Nem tudom mit mondhatnék. Nézem, ahogy felkel mellőlem és fel-alá kezd járkálni.
-Nem hiszem el, hogy ez megint megtörténik. Mért kell ezt újra és újra átélnem.-miről beszél? És akkor beugrik, Chad is elhagyta. Londonba költözött, magára maradt. De én nem akarom elhagyni, vele együtt akarok menni.
-Én nem hagylak el! Pont ez a lényeg, hogy veled együtt akarok menni.-tudom, most sok ez így egyszerre, de ha adna egy esélyt neki, vagy csak átgondolná...
-Nem! Nem akarok menni! Erre csak te vágysz, nem én. Nem akarsz elhagyni, most nem, de egyszer elfogsz. Én nem akarok az álmaid elé állni. Önző lenne tőlem. Igen, beismerem ez rohadt nagy lehetőség. Pont ezért mondom, hogy el kell fogadnod.-mi? Most mégis velem jön? Összezavarodtam! Odamegyek hozzá és átölelem.
-Veled együtt megyek csak el innen!-megrázza a fejét, a szemében könny gyűlik. Mi történik most?
-Én nem megyek, csak Te! Ez nagy lehetőség, nem hagyhatod elveszni és ezt te is tudod.
-Nélküled nem megyek!-húzom még közelebb magamhoz.
-Nem is kell, mert elengedlek.-most az történik amire gondolok? Szakít velem? Nem, ez nem történhet meg.
-Sehova nem megyek és nem szakíthatsz velem!-keserűen felnevet.
-Mért ne tehetném? Sőt, már meg is tettem. Most menj el, kérlek.
-Nem! Hallgass meg!-a fejét rázza és közben az ajtó felé lök.
-Menj el!-basszus, szinte időm sincs felfogni mi történik. Amint kilépek az ajtón, már csapódik is be az orrom előtt. Életem legjobb napja, a legrosszabbá vált. Szakított velem és elküldött. Nem! Ezt nem teheti, nem fogom hagyni!