Reflection(hungarian) //befejezett//

7.

*Zoe szemszöge*

-Hát te valami zseniális vagy!-újjongott Trixy a hír hallatára, hogy sikerült meggyőznöm Fabiant.

-Köszi.-nevettem el magam. -Mostmár csak abban kell reménykednünk, hogy Fabes meggyőzi apát arról, hogy én létezem.

-Fabes? Már ilyen bensőséges kapcsolatban vagytok?-horkant fel Tate.

Felvontam a szemöldökömet.

-Nem, dehogy. Egyszerűen csak így jött, hogy szólítsam.

Tate megforgatta a szemeit.

-Ne is törődj vele! Csak beléd zúgott és most féltékeny.-kuncogott Trixy.

-Nem zúgtam bele Zoeba.-mondta idegesen Tate. -Csak még mindig kételyeim vannak a sráccal kapcsolatban.

-Hé.-mentem oda Tatehez. -Minden rendben lesz, oké? Kézben tartom a dolgokat.

-Lehet, hogy most azt hiszed, de a dolgok hamar kicsúszhatnak bárki irányításából.-mondta.

-Tudod Tate...nem értem miért vagy mindig ilyen pesszimista. Egyfolytában rinyálsz itt. 

-Én nem rinyálok és pesszimista sem vagyok, csak realista.

-Ennek semmi köze a realizmushoz.-ráztam meg a fejemet. -Értem én, hogy rég óta vagy bezárva már ide, így úgy gondolom, inkább bíznod kellene és megkapaszkodnod bármely kis esélybe, ami által kijuthatsz, a helyett, hogy zsigerből elutasítanád.

-Szerintem meg jobb, ha megfontoltak vagyunk?

-Megfontoltak?-kiáltottam fel. -Megfontoltak? Menj a fenébe Tate Smith! Ha annyira nagyokos vagy akkor rajta: csinálj valamit. Gyerünk! Ahelyett, hogy csak a szádat jártatod itt jobb lenne, ha cselekednél. Na lássam, gyere!

Megszeppenve nézett rám.

-Akkor is kitartok az álláspontom mellett. Ha tetszik, ha nem. Most pedig elvonulok és ezzel lezárom a vitát.-jelentette ki, majd eltűnt a sötétségben.

-Hé...ne vedd a szívedre!-fogta meg Trixy a vállamat. -Tate mindig ilyen volt. Már gyermekkorunk óta. Makacs mint az öszvér, sosem tágítana amellől, amiben hisz. De ez nem jelenti azt, hogy neki lenne igaza. Ikertestvérek vagyunk, de én általában sosem tartok vele. Most sem hiszem, hogy neki lenne igaza. Fabian igazán kedves srácnak tűnik. Tate csak féltékeny, még ha le is tagadja. Látom, ahogyan rád néz. Bejösz neki.

-Ugyan.-legyintettem. -Én? A kis lúzer? 

-Nem vagy lúzer. Ki mondta ezt?

-Sokan.-sóhajtottam.

-Ne törődj velük.-mondta Trixy. -Az igazi lúzerek ők maguk, ha oktalanul ítélkeznek.-ölelt át.

Jól esett. Trixy, Lily érzését keltette fel bennem, a legjobb barátnőmét, akit el sem tudok képzelni, hogy hogyan élhet most. Igen, tudom, hogy nem emlékszik rám, de ha én nem vagyok ott, akkor mi van vele? Egyedül ül a suliban? Vagy már a menők brigádját erősíti? Esetleg stréber lett? Nem tudom elképzelni. De bármilyen poziciót is tölt be, nagyon remélem, hogy boldog.

Trixy elengedett és rám mosolygott.

-Nem kellene utána mennünk?-kérdeztem, Tatere utalva.

-Nem.-rázta meg a fejét. -Vissza fog jönni. Ilyenkor egyedül kell hagyni, hogy kitombolja magát és átgondolja az egészet. Tényleg nem akart megbántani téged.

-Nyugi, nem haragszom rá.-mosolyodtam el. -És megbántam, hogy a fejéhez vágtam mindent. Elvégre tisztában vagyok vele, hogy mennyit kínlódtatok a kijutással.

-És még mennyit kínlódhattunk volna, ha te nem jösz.-nevetett fel. -Nem Fabian az igazi megmentő, hanem te magad, Zoe.

Elnevettem magam.

-Kösz.

-Szivesen.-biccentett.

-Egyébként...mesélj a bátyádról. Ha kijutok innen, első dolgom lesz pasizni.-áradozott Trixy. -Szóval milyen? Jól néz ki?

-Zeke?-nevettem el magam. -Nagyon szeretem őt. Hát, nem tudom mennyire jönnek be neked a vörös hajú srácok, de jól néz ki igen, főleg hogy focizni jár meg minden. De eléggé lusta otthon ahhoz képest. A kisujját sem mozdítaná meg, hogy egy poharat arrébb toljon.

Trixy felnevetett.

-Nahát! Én is ilyen vagyok. Baj, ha ráhajtok a bátyádra?-kérdezte.

-Dehogy! Amúgy is ráférne végre egy normális, vicces lány.-mosolyodtam el. -Ha tudnád milyen exei vannak.-borzongtam meg. -Az egyiknek két centivel feljebb van az egyik szemöldöke, mint a másik.

-Mi van? Ez komoly?-fogta nevetve a hasát Trixy.

-Nem túlzok, komolyan. A legjobb barátnőmmel megmértük vonalzóval, amikor egyszer a bátyámnál aludt. Mondanom sem kell, hogy totálisan idegbajt kapott, amikor megtudta.

-Hát te tökre menő vagy Zoe Hardley, minden elismerésem.

-Köszönöm.-pukkedliztem. 

-Más érdekes exek?-kérdezte.

-Hmm. Talán a csaj, aki eljátsszatta vele a Rómeó és Júliát.

-Nee!-könnyezett már a nevetéstől Trixy.

-Ó Rómeó, miért vagy te Rómeó?-parodizáltam a csajt. -Látnod kellett volna Zeke-et, hogyan botladozott a szöveggel.-nevettem. -Minden pénzt megért az az "előadás". Azt sem tudta, miről szól az egész, csak annyit tudott, hogy valami szerelmes sztori.

-Szegény srác.

-És te milyen őrültségre vennéd rá?-kérdeztem.

-Én? Hmm. Még nem tudom. De azt hiszem, lesz elég időm gondolkodni rajta.

Elvigyorodtam.

Biztos voltam benne, hogy Zeke-nek bejönne Trixy stílusa.