Zoe Hardley 'catoptrophobiaban' szenved, ami annyit tesz, hogy fél a tükröktől... És nem is oktalanul.
Egy véletlen folytán egy régi tükör fogságában ragad. És csak egy módón juthat ki...
Sziasztok! Elnézést kérek mindenkitől, ugyanis tegnap kellett volna kitennem a részt, viszont nem volt időm megírni, ma pedig egyfolytában szarakodott a Wattpad és hálát adok, hogy végre működik normálisan és ki tudtam tenni a részt.:) Egyébként ezentúl minden csütörtökön részt hozok majd a történetből. Jó olvasást kívánok!
*Zoe*
Azt hiszem, azt az esetet soha nem fog kimenni a fejemből, ami ma délután történt.
Minden azzal kezdődött, hogy elbambulva ültem a tükör közepén, megfeledkezve mindenről.
Aggódtam.
Aggódtam az ikrek miatt, mert már napok óta nem láttam őket.
Aggódtam Fabian miatt, reméltem, valaki hinni fog neki.
De legfőképp magam miatt aggódtam, amiatt, hogy tényleg soha többé nem jutok ki innen. Ha a családom nem ismer fel, ha Lily nem tudja, ki vagyok ... örökké itt leszek, sőt, talán azután is.
Voltak dolgok, amiket még mindig nem értettem.
Fabian ha úgy vesszük, már ismert. Tudott rólam néhány dolgot. Nem tudott volna ő kihozni?
De aztán rájöttem, mi a szituáció: még azelőtt ismernie kellett volna, mielőtt a tükörben ragadok.
De így a helyzet még gázabb.
Ha engem ki is hoznak a tükörből, nem biztos, hogy én ki tudom hozni az ikreket. Hisz idebent ismertem meg őket.
De reménykedem benne, hogy ez itt másképp működik. Mert ha idebent ismertem meg őket ... talán így megváltoznak a játékszabályok.
Már épp fel akartam állni és bevonulni a sötétségbe, amikor két hatalmas kék szempárral találtam szembe magam.
Lefagytam.
Ott állt a kislány. Fabian kishuga.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
És egyenesen engem nézett.
Csodálkozás ült ki az arcán, ám nem volt ijedt. Én viszont annál inkább.
Döbbenetemben szavakat sem találtam.
- Te egy hejcegnő vagy? - kérdezte.
- Én ... n-nem ... -feleltem.
- Pedig úgy nézel ki, mint egy hejcegnő. - mosolyodott el. - Hogy hívnak?
- Zoenak. - feleltem. - És téged?
- Melody. - válaszolta. - Nagyon szép a hajad.
- Köszönöm. - mosolyodtam el. - A tied is.
- Te a tüköjben laksz? - kérdezte.
Azt hittem menten szívrohamot kapok.
A tükör.
- Igen, de most nagyon figyelj rám Melody. El kell fordulnod a tükörtől nagyon gyorsan.
