Reflection(hungarian) //befejezett//

10.

*Fabian szemszöge*

Másnapra beteget jelentettem.

Azt hiszem, tökéletes színész vagyok, ugyanis a szüleim könnyűszerrel bevették a mesét.

A tegnap egyeztettem a sofőrrel, Pierrel. Ő tehát tudja, hogy valójában hazudtam, de annak titulálta be, hogy csak a lázadó korszakomat élem és azt mondta, szivesen elfuvaroz a Jack London High School-ba. 

Lassan 11-et ütött az óra, én pedig elkezdtem öltözködni: inget és drága nyakkendőt vettem fel hogy hitelesítsem a "gazdag gyerek vagyok, jöttem megnézni a sulitokat oszt' csá" szerepet. Még egy napszemüveget is felvettem, hogy kihangsúlyozzam "beképzeltségem és felsőbbrendűségem".

11:15-kor lebaktattam a lépcsőn, az ajtóhoz siettem és kimentem rajta.

Pierre már ott várt a kocsinál. A fekete Rolls Royce-al készült kivinni engem a város északi részébe. Külön kértem, hogy ezt az autót vezesse, ugyanis ez is a befolyásomat tükrözte. Beültem a kocsiba és máris elindultunk.

Nem mondanám, hogy rossz érzés gazdagnak lenni, viszont ez a pökkhendiség megjátsszása nem az én stílusom. Talán tényleg egy lázadó vagyok abból a szempontból, hogy nem érdekel a kényelem és a pompa. Mindigis szerettem volna annak az egyszerű fiúnak lenni, aki délutánonként focizni megy a haverjaival, munkát vállal a sarki perecesben hogy több zsebpénze legyen és aki beleszeret a szomszéd lányba, akit minden reggel köszönt, mert az erkélyeik épp szemben vannak egymással...
Szuper érzés lenne.

De ehelyett kaptam hamis barátokat, esténkénti iszogatós partikat és nyomuló csajokat, akiket csak a pénzem érdekel és nem a személyiségem.

-Jól vagy, Fabian?-kérdezte Pierre, látva az elbambulásomat.

-Igen. Minden szuper.-bólintottam. 

Én kértem Pierre-t, hogy a rendes nevemen szólítson. Amikor apa felvette, mindig úrfi-nak hívott, ami egyszerűen nevetségesen hangzott, így megkértem, szólítson a rendes nevemen. Amúgy ő Franciaországból jött, ha jól emlékszem egy Gordes nevű helyről, amely állítólag gyönyörű szép. Talán egyszer majd eljutok én is oda. Ugyanis szeretném egyszer meglátogatni Európát.

-Megkérdezhetem, hogy miért választottad a Jack London iskolát?-kérdezte Pierre. -Utánanéztem és nem valami népszerű hely. Kivéve a kosárlabdacsapatot. Ők nyertek valami bajnokságot.-mesélte. -Meg szép a kilátás, de gyakorlatilag pont olyan, mint a többi kerületi iskola.

Vállat vontam.

-Csak el akarok tűnni a belvárosból, ennyi.-jelentettem ki. -Túl nagy a nyüsgés, idegesítőek az osztálytársaim és mindenki csak a pénzemre hajt, pedig nekik is van bőven. Elegem van ebből.-minden egyes szavam amúgy a színtiszta igazságot tükrözte, bár nem akartam más iskolába átiratkozni, de valamit mondanom kellett.

-Értem.-bólintott, majd a kocsiút további részében nem szólalt meg.

Azt hiszem, nagyon ritkán szoktam errefelé járni, ugyanis nem ismerem a környéket, csak addig a részig, ameddig buszoztam Zoe házához. Az iskola viszont annál távolabb volt, így arrafelé már egy utat sem ismertem.

Többször kéne kimozduljak a gazdag negyedből. Talán ez a bajom: egy burokban élek. Túlságosan megszoktam, hogy mindenem megvan, csak egy szavamba kerül. De talán így Zoe is segít rajtam. Kölcsönösen segítjük a másikat. Hisz miközben őt megpróbálom kihozni a tükörből, addig én megtapasztalhatok valami újat. Persze...most Pierre-t kértem meg, hogy elhozzon idáig. De ez is csak a színjáték része.