Reflection(hungarian) //befejezett//

1.

*Zoe szemszöge*

Catoptrophobia. Félelem a tükröktől.

Ahányszor ezt elmondom egy idegennek, mindig furán néz rám.

'Félelem a tükröktől? Micsoda ostobaság... Mivel bántana egy tükör? '

Nem értik. Egyszerűen nem értik. Rettegek tőlük. Rettegek...attól ami bennük lehet.

Már akkor féltem a tükröktől, amikor még nem is ismertem Bloody Mary történetét. Az csak tetézte ezt az egészet. Kiskorom óta fogva tart ez a fóbia. Próbáltam legyűrni, legyőzni... de képtelen voltam. Egyszerűen 20 másodpercnél tovább nem tudok a tükörre nézni. Természetesen, a készülődések így borzalmasak. De megtanultam ezzel együtt élni.

A szobámban nincs tükör, a fűrdőszobát ha nem muszáj, nem szivesen használom, a többi tükör a házban pedig hál' istennek le van takarva. God bless my family!

Egyébként a nevem Zoe Hardley. Mindenki csak Zo-nak hív. Egyetlen egy barátnőm van, amúgy mások antiszocnak hisznek, mert nagyon csendes vagyok.

Szeretek rajzolni. Like in a hardcore way! Ez már több nekem mint egy hobbi, ez egy életstílus. Bárhová megyek, mindig van nálam egy füzet, amit magammal hordok és ebbe firkantgatok be mindent. Nem szivesen mutogatom másoknak, ez inkább csak úgy magamnak megy. Nos...igazából ennyi rólam. Nem vagyok valami érdekes személyiség.

Most is a suliba tartok, pedig szombat délelőtt van, de valami múzeumba látogatunk el egy kiállításra. Az iskolabusz leghátsó ülésén ülök, legjobb barátnőm, Lily Murphy mellett és egy portrét próbálok befejezni Leonardo DiCaprioról.

-Jaj Istenem Zo, Leonak nincs is ekkora füle!-sopánkodott Lily.

-De igen.-álltam ki az igazam mellett.

Sóhajtott.

-Nem.

-Hagyjál már Lily. Egyél még Kit Kat-et!-dobtam oda neki a dobozt, amit örömmel fogadott el. Remélem jól döntöttem, amikor feláldoztam a hallgatásáért a kedvenc édességemet.

Valaki hirtelen kikapta a kezemből a rajzfüzetemet és hangos nevetésben tört ki.

-Ki a fasz szereti még Leonardo DiCapriot?-röhögött amolyan "röfögő" röhögéssel a suli legelvetemültebb ribanca, Monica.

Természetesen mindenki ugyanolyan harsány nevetésben tört ki, én pedig kivörösödött fejjel hebegtem neki:

-Add...vissza!

Szemberöhögött.

-Mik ezek a szánalmas rajzok? Azt hiszed ez művészet? Totálisan emós rajzok, mi a faszom, depis vagy? Vágod az ereidet? Hé emberek! Hardley vagdossa magát!-kiáltotta el.

Ismét mindenki nevetett. Legszivesebben elsüllyedtem volna a székekben, de jó barátnő lévén, Lily kiállt mellettem. 

Felállt a székről, kezébe vette epres frappucinoját, odasétált Monicahoz, kitépte a kezéből a füzetemet, majd a frappucinoja megmaradt tartalmát a ribire öntötte.

-Normális vagy, Murphy?-sikította Monica.

-A nevem Lily, így szólíts. És örülj te nagyseggű porcelánbaba, hogy ez epres volt és kiszedheted a rohadt foltot a Forever21-os pólódból. Ha még egyszer bántani vagy rágalmazni mered Zoet, vagy hozzányúlsz a cuccaihoz, azt nem fogod túlélni, érted?-mondta mosolyogva, majd visszasétált hozzám és visszaadta a füzetemet.

*

Két hét elzárás. Ez volt a büntetése Lilynek. Bár nem igazán izgatta, sokszor volt büntiben csendháborításért vagy feleselésért.