Reflection(hungarian) //befejezett//

15.

*Zoe szemszöge*

Nem tudom mióta barangolhattam már egyedül a sötétségben, de elég ideje ahhoz, hogy összezavarodjak és ne találjam meg az utat visszafelé. Igen, ideges voltam. Igen, ezernyi gondolat és érzelem kavargott bennem, de... jobb lett volna kétszer meggondolnom ezt az egész 'céltalanul elindulok, aztán meglátjuk mi lesz' mesét. Most meghatározatlan ideig idebent leszek és hacsak az ikrek vagy Fabes nem hív vissza, akkor talán örök időkig itt is maradok.

De miért is akarnék visszamenni?

Hogy Tate továbbra is idióta kérdésekkel zaklasson? Mégis hogyan képzelte azt, hogy választok majd Fabian és őközötte. Ez nem egy rohadt verseny a szívemért! Én nem egy tárgy vagyok, akiért versengeni kell. Ha majd megszeretem valamelyiküket akkor - de csakis akkor - el fogom dönteni. Most viszont nem tudok ezzel foglalkozni, mert az életem romokban hever és csak az aggodalommal tudok foglalkozni.

Aggodalom.

Volt elég részem benne akkor is, amikor nem voltam egy ősrégi tükör fogja. Kell-e nekem egyáltalán az, hogy visszatérjek? Szeretnék visszatérni az unalmas és semmitmondó mindennapjaimba, amik abból teltek, hogy reggel felébredtem, elmentem a suliba, csendben, visszahúzódva ültem az utolsó padban, próbálva nem kitűnni, aztán hazamentem, tanultam, néha rajzolgattam és aludni tértem? Semmi izgalom, semmi extra. Csak egy újabb ember vagyok ezen a szánalmas bolygón, aki semmi kimagaslót sem ért el soha az életében, akinek semmi haszna nincs. Mégis kinek hiányoznék? Hisz még csak nem is emlékeznek rám!

Állj, Zoe. Hülye vagy!

Nem emlékeznek rád, de mégis ott vannak.
Ott van Lily, a legjobb barátnőd, aki egyedül tengeti most a mindennapjait. Eddig azt hitted ő volt a te támaszod, ő húzott ki a csávából mindig... de mi van akkor, ha ez fordítva is igaz volt? Mi van akkor ha mindezt te is hasonlóképp nyújtani tudtad Lilynek? Nem hagyhatod magára pont most. Szinte egyedül a nagyvilágban. Szüksége van rád úgy, ahogyan neked is szükséged van rá.

Na és ott van Zeke.
A bátyád, aki nélkül semmi sem lenne ugyanolyan. Akivel ha össze is vesztek, szinte azonnal kibékültök. Aki akkor is ott volt neked, amikor még a legjobb barátnőddel sem tudtál megosztani valamit. Aki mindig kiállt melletted, bárki is szemétkedett veled. Akivel órákon át playstationöztél és hagyta, hogy te nyerj. Aki ha belegondolsz... a legjobb testvér, akit a sors adhatott neked. A bátyádat nem hagyhatod az ő őrült, néha hisztis hugicája nélkül.

És apa.
Az apád, James Hardley, aki mindent elkövetett annak érdekében hogy ne érezd úgy, hogy hiányzik még egy szülő az életedből. Aki bár azt hiszed nem tudja hogy néha miken mész keresztül, de pontosan tudja. Aki megért téged és feltétel nélkül szeret, akinek minden problémádat elmondhatod és legjobb tudása szerint száz százalékosan a legmegfelelőbb tanácsot adja. Az az ember, aki éjt nappallá téve dolgozott azért, hogy mindened meglegyen. Aki minden nap elmondta neked, hogy épp olyan gyönyörű és okos vagy, mint hajdan az édesanyád. Akit egyszer véletlenül rajtakaptál sírni amiatt, hogy szeretne többet megadni neked és a bátyádnak, de mégsem tud, a látványa pedig majd' szétszakította a szívedet. Ő az az ember, Zoe Hardley, aki mindig bíztatott, aki mindig azt szerette volna, hogy boldog légy és aki azt akarta, hogy ne szenvedj semmiben hiányt. Ha magadat cserben hagyod, akkor őt hagyod csendben. És őt nem hagyhatod cserben.

Vitathatatlan, valahogy vissza kell jutnom!

Elindultam abba az irányba amiről úgy sejtettem, hogy onnan jöttem.

Ha nem is jutok vissza, Fabian, Trixy vagy talán Tate visszahoz engem. Igen, ebben biztos vagyok. Fabian mindent megtesz miattam, pedig semmivel sem tartozom neki. Trixy olyan, mintha a testvérem lenne és tudom, hogy bármit megtennénk egymásért. Tate pedig...
Tate pedig állítólag szeret engem. És bár én nem viszonzom az érzéseit... szeretném, ha a barátom maradna. Nem szeretném elveszíteni őt. Egyiküket sem szeretném, függetlenül attól, hogy kijutok-e vagy sem. És ha nem... szeretném utoljára látni a családomat és Lilyt.

Hirtelen megtorpantam, ugyanis egy hideg fuvallat járta át a testemet, amitől megborzongtam. A szívem automatikusan gyorsabb tempóra kapcsolt és intenzív fülelésbe kezdtem. Valaki mintha suttogott volna. Először azt hittem, Trixy az, hisz a hang egy nő hangja volt. El is mosolyodtam volna... ha nem veszem észre a körülbelül tőlem öt méterre álló árnyalakot.

Mondanom sem kell, hogy a mosolyom sikításba torkollott.

Sziasztok!

Ez azért lett ilyen rövid, mert egy elmélkedő rész volt és nem szerettem volna túl hosszúra nyújtani, de remélem azért tetszett! :)