Half Mad (Half Bad folytatása)

16. fejezet

Valami húzta a hajam, amitől morogni kezdtem, mielőtt hajamba túrtam. Kuncogást hallottam magam körül, de úgy gondoltam csak álmodtam. Éreztem, ahogy a földön lévő botok nyomták a hátam, egy kavics a folyóból is a hátamba fúródott. Az oldalamra fordultam.

Újabb haj húzás - a másik oldalamra fordultam.

Még több kuncogás.

Felriadtam, szemeim kipattantak és arra számítottam, hogy Cecilia csatlósai gúnyolódnak rajtunk. Miért nem keltem fel korábban? Lehetett volna hatalmas veszély és én nem keltem fel.

Mielőtt túl ideges lehetettem volna magamra, ajkaim elnyíltak az előttem elterülő látványtól.

Gyerekek voltak mindenhol.

Minimum négy kislány csinált kontyot Rose fejére, miközben ő az előtte ülő kisfiúval együtt játszott egy papírvágó ollóval. Megan mellette ült, még több lány csavargatta a haját. Daniel és Jessie a patakban voltak, úgy néztek ki, mint akik az arcukat mosták volna korábban, de már több kisfiúval vívtak vízi csatát. Marcus még mindig a fához volt kötözve, több nyolc év körüli kisfiú állta körbe és bottal bökdösték, mintha valami állat lett volna.

"Mi a ...." De mielőtt befejezhettem volna a mondatom az előttem térdelő kislány megragadta a figyelmem. Felhúztam egyik szemöldököm. "Um..szia.."

"Akar egy virág koszorút, uram? Sokat csináltunk."

Összeráncoltam a szemöldököm. "Micsoda?"

Incselkedve sóhajtott és a fejét rázta, mielőtt felemelt valamit, ami úgy nézett ki, mintha sok gally lett volna összefonva és kis fehér virágokkal lett volna díszítve. Hezitált, mielőtt közelebb hajolt és valamiért hagytam, hogy a fejemre tegye. Nem volt szívem azt mondani, hogy tűnjön el a közelemből vagy, hogy azok a virágok gyomok.

"Uh, köszi." Mondtam bizonytalanul és nyakam hátulját vakartam.

"Kegyetlennek nézel ki." Mondta és furcsán nézett rám. De lassan elmosolyodott. "Fogadok, hogy jó srác vagy. Tudod, mint a szuperhősök, akik gonosznak néznek ki, de megmentik a napot. Fogadok te is ilyen vagy."

Oldalra billentettem a fejem. "A neved?"

"Raven. De a barátaim és mama Raynek hív. Hívhatsz te is így, ha akarsz. Én hogy hívhatlak?"

Imádni való volt, őszintén, kis déli akcentusa volt. Természetesen sosem ismertem volna be hangosan, de más érzés volt, hogy egy gyerek volt a környezetembe. Nem beszéltem egyel sem leszámítva Oscart, akit elvertem az intézménybe. Elhatároztam, hogy kedvelem ezt a.... teremtményt.

"Harry." Mondtam morogva, ahogy lábra álltam.

Mielőtt Raven válaszolhatott volna, vagy többet kérdezhetett volna egy másik kuncogás jött a jobb oldalamról. Megfordulva láttam Roset nevetni, miközben egy másik körülötte lévő lány rám mutatott. Motyogtam az orrom alatt, de nem vettem le, mert Raven büszkének tűnt.

"Legalább nem valami dzsuva van a fejemen." Kiabáltam oda és felhúztam az egyik szemöldököm Rosera nézve, akinek az álla leesett, amikor megérezte a ragacsos dolgot a hajában. A lányok azt mondták neki, hogy ez csak azért volt, hogy egybe tartsa a kontyát.

"Kedveled őt." Mondta Raven és újra magára vonta a figyelmem. "Meg tudom mondani. Mama azt mondta médium vagyok, bármi is az."

Letérdeltem elé. "Médium, huh?"

"Igen, de nem tudom mit jelent. Jó dolog?" Ujjaival babrált, ahogy őszintén aggódott.

Elmosolyodtam. "Akkor igen, ha szerinted király a jövő egyes részeit előre látni."