Half Mad (Half Bad folytatása)

20. fejezet

Rose szemeit végig vezette az eseményeken, annak volt köszönhető,hogy Harry megfeszült mellette. Egy része aggódott, hogy ismét fel fogja adni, hogy magába fog fordulni, de szigorú nézéséből ítélve, nem gondolta, hogy ez bekövetkezhetne. Főleg, mert Raven még mindig mögötte volt és pajzsként használta.

Cecilia szemei találkoztak Roséval, de pár másodperc után el kellett néznie. Nem bírta elviselni a beteges szórakozottságot, amik a szürke szemeiből sugároztak. Nem bírta elviselni az idős hölgy hatalmas vágyát, miszerint azt akarta látni, hogy mind előtte vesszenek el, mint a hervadó virágok.

Rose Harry kezéért nyúlt, szorosan fogta és ő nem ellenkezett, csak ő is megszorította. Daniel megfogta Rose másik kezét, dühösnek és idegesnek tűnt, szemei óvatosan követték az idős hölgyet, ahogy közelített feléjük.

"Örülök, hogy az egész csapat itt van," Mondta Cecilia és kezeit karba font a maga előtt. "Köszönöm, Fredrick, hogy ennyit nyomoztál."

A mellette álló alakváltó még mindig vigyorgott, fejével enyhén biccentett, az elismerésre.

"Úgy terveztem ezt az utolsó találkozásunk," Folytatta az idős hölgy. "Belefáradtam az ostoba játékunkba, hogy ti menekültök én pedig vadászok rátok. Olyan ez, mint egy macska egér játék." Rázta a fejét, mintha igazán sajnálta volna. "Egyébként, véget vethetünk ennek?"

Mielőtt bárkinek esélye lett volna megszólalni a föld remegni kezdett alattuk. Cecilia felemelte kezeit oldalai mellől, tenyereit a fű felé fordította, ahogy lassan egy kör rajzolódott ki. A kör elég volt egy csatának, gondolta Rose.

Harry gyengéden kilökte Ravent a körből, Janenel és Fayel együtt. A többi lakó meghátrált, sikoltottak, miközben meg-megbotlottak egymásban. Cecilia megrántotta a jobb csuklóját egy kicsit, és láng keletkezett az emberek körül és csapdába ejtette őket az általa kijelölt területen.

Cecilia hagyta, hogy keze oldala mellé essem, büszke mosolyra húzódtak ráncos ajkai. De aztán a homlokát ráncolta és a fejét rázta. "Én miért vagy ok egyedül, ti pedig öten. Tegyük egy kicsit kiegyenlítetté a csatát."

Rose érezte, hogy irányítani kezdték, amint elhagyták a szavak Cecilia ajkait. A lehető legerősebben harcolt ellene, megragadta a feje mindkét oldalát, mintha kirázhatta volna a fejléből. Harry úgy tűnt hamarabb rájött, mint mások, egy másfajta láng lobbant fel szemeiben.

Teljesen elzsibbadt és elvesztette a belső harcot, Roset kényszerítették, hogy az idős hölgyhöz sétáljon és mellé állt. Még irányított, ködös tudatában is ledöbbent, amikor meglátta ki követte.

Megan - és ő önként ment.

Harry szemei tágra nyíltak, Daniel levegő után kapott, Jessie zavartnak tűnt, de Aiden tűnt a legösszetörtebbnek. "Te....neki segítettél?" Mondta megtörten és szemei könnyessé váltak.

Megan kereszteb fonta karjait mellkasa előtt, egy kis bűntudat tükröződött arcán, de gyorsan el is rejtette. "Sajnálom, de így kellett lennie." Ennyit mondott.

Rose sosem gondolkozott azon, mi lehet Aiden ereje. Sosem fordult meg a fejében. De hamarosan nyilvánvalóvá vált, amikor elektromosság töltötte meg tenyeret, az ujjai szikráztak. Úgy tűnt hiperventillálni fog a dühtől, a szikra csak nőtt.

Ceiclia nevetett és ezzel kirántott mindenkit a sokkból. "Az árulás fáj a legjobban az embernek. Vicces milyen csaló tud lenni egy nő és milyen őrült egy férfi."

Aiden előrelendítette kezét és elektromosság repült Cecilia felé, de egy szimpla kézrándítással eltérítette az erőt, ami egy fának ütközött. Minden szó nélkül újabb lángokat gerjesztett ezúttal sorban. Kettesével körbe zárta az embereket, Danielt Fredrickel , Jessiet Meganal , Aident Ceciliával és természetesen Roset  Harryvel utoljára.