Engedj el! (BEFEJEZETT)

1. fejezet

 Wow! Már 19 ember :O Nagyon, nagyon köszönöm, akik szavaztak a sztorira és remélem tetszett azoknak is, akik beleolvastak a prológusba :)

- Na és szereted az ilyen bulikat?- kérdezte egy srác, aki már vagy fél órája untatott a szövegelésével. Barna haja volt és zöld szeme. Nem nézett ki rosszul, de beszélni nem tudott. 
 - Fogjuk rá- feleltem. A szememmel közben a barátnőmet, Hannah-t kerestem.

Amikor megérkeztünk, Hannah egyből belemerült a tömegbe és ott hagyott egyedül. Gondolom a legújabb "pasiját" kereste, ami náluk annyit jelentett, hogy ha szükségük volt egy kis stressz levezetésre (remélem értitek mire gondolok), akkor találkoztak.

Meg is pillantottam Chad Stratford karjaiban. Igen, ő lenne az aktuális pasi most. Nagyban csókolóztak és épp az emelet felé tartottak.
  - ... és ott volt az a nagy hajó...
  - Bocs, de meg tudnád mondani mennyi az idő?- szakítottam félbe a srácot.
  - Persze- mondta kissé sértődötten. - Fél 12 múlt.
  - Mi?- néztem rá kétségbeesetten. Basszus, basszus, basszus! Már 11-re haza kellett volna érnem. - Bocsi, de nekem most mennem kell- odanyomtam a kezébe a poharamat és elindultam Hannah-ék felé.

Több embert is arrébb kellett löknöm, hogy eljussak hozzájuk. Már a lépcsőn mentek felfelé, mikor megszakítottam őket.
  - Hannah!
Elváltak egymástól és mindketten felém fordultak. Láthatólag nem örültek, hogy félbeszakítottam.... hát, azt amit csináltak éppen.
  - Mennünk kellene- folytattam.
  - Hagyjd már Lisa még most jöttünk- mondta.
  - De ez fontos. Tudod, hogy...- ránéztem Chadra, de ő épp mással volt elfoglalva- haza kell érnem 11-re. Vagyis kellett volna.
Hannah sóhajtott egyet.
  - Sokkal tartozol ezért- mondta, majd odafordult Chadhez és valamit súgott a fülébe. Ő bólintott, majd önelégülten rámosolygott a barátnőmre és megcsókolta megint.

Hannah-val elindultunk a bejárat felé és hazahajtottunk. Egész úton ideges voltam és az ujjaimmal a combomon doboltam.
Remélem apa már alszik, mert, ha nem.... nem hiszem, hogy a kórházban megint beveszik azt a mesét, hogy véletlenül megvágtam magam a késsel.
A kocsival kicsit előrébb álltunk meg, mint a házunk, nehogy valaki meglássa a fényszórókat.

Halkan kinyitottam a bejárati ajtót. Megnyugodtam, mert senki nem volt se a nappaliban, se a konyhában. Levettem a cipőmet és nesztelenül felmentem a lépcsőn. Benyitottam a szobámba és mikor felkapcsoltam a villanyt, apát találtam az ágyamon ülve. Úgy megijedtem, hogy majdnem keresztül estem a küszöbön.
  - Úgy látszik ismét meg kell tanulnod, hogy mi az a fegyelem- kezdte nyugodtan. A feje lehajtva volt, a kezét a térdén pihentette összekulcsolva.
Ha nyugodt volt a hangja, az sosem jelentett jót.
  - Sajnálom. Nem volt óra sehol és így nem tudtam megnézni az időt. Ígérem soha többé nem fordul elő- mondtam csendesen.
Halkan felnevetett, mintha valami vicceset mondtam volna. A szemembe nézett és láttam rajta, hogy iszonyú dühös. Mintha egy vihar tombolt volna a tekintetében.
  - Nem volt óra?!- kiabálta. Hirtelen állt fel és leseperte az éjjeliszekrényemen lévő lámpát, ami összetört. - Ez a legjobb mentséged?! Hülyének nézel engem?!
  - Nem- mondtam rémülten. Nem akartam, hogy megüssön, csak annyit, hogy tűnjön el innen.
Nagy léptekkel odajött hozzám és a nyakamnál fogva odanyomott a falhoz.
  - Ha én azt mondom, hogy 11 óra, akkor te addigra már itthon vagy!- üvöltötte a képembe és pofon vágott. Iszonyúan fájt, és éreztem, hogy a nyakamnál is megmarad a keze nyoma. - Nem azért neveltelek fel, hogy egy olyan útszéli ringyó legyél, mint az anyád!- folytatta a kiabálást.
Közel álltam a síráshoz. Mindig mikor ezt hozta fel, a könnycsatornáim egyszerűen felmondták a szolgálatot és csak sírni akartam. Sírni azért, amit vele tett. Most egy másik helyen van, ahol apám nem érhet hozzá, engem pedig itt hagyott vele.
  - Jól jegyezd meg, amit mondok most neked- közel hajolt hozzám. Éreztem a dohányszagú lehelletét. - Ha még egyszer ellenszegülsz nekem... nem fogod ilyen könnyen megúszni- mondta és kiment.
Lecsúsztam a fal mentén és némán sírtam.

Ne felejtsetek el szavazni és kommentelni ;)