Engedj el! (BEFEJEZETT)

32. fejezet

Ééééssss elérkeztünk az utolsó fejezethez😁🎉 Hűha! Ezt se gondoltam volna.
Ahogy megígértem írok még egy rövid epilógust, de azzal végleg befejezem ezt a történetemet😕 sad story

Egyébként nagyon köszönöm, aki végig követte az eseményeket és csillagozott, kommentelt.

Az epilógusba belerakom majd a kövi sztorim kis "előzetesét", és remélem azt is ennyien fogjátok szeretni☺

Nem is húzom tovább a szót...

JÓ OLVASÁST!

- Lis, gyerünk!- szólt Mike.

Nem ment. Nem tudtam megmozdulni. Mintha megállt volna az idő. Döntenem kellett, méghozzá gyorsan. A szabadság vagy Chris?

Mindkettőre ugyanúgy vágyom. A szabadságra, ami már 18 éve egy karnyújtásnyira áll tőlem és most elérhetem, és Chrisre, akit pár hónapja ismerek, de olyan, mintha mindig mellettem lett volna. De mégis... szabadon egyedül vagy fogságban azzal, akit szeretek?

Még egy lövés.

- Melissa!- szólt még mindig Mike.

Döntöttem. Inkább leszek együtt olyannal, aki szeret, minthogy az örök magány töltse ki az életemet.

Elkezdtem hát visszafelé mászni.

- Melissa, mit csinálsz?- kiabálta Mike lentről, de én ekkor már megkapaszkodtam a párkányban.

Benéztem, és láttam, hogy Chris épp apám egyik emberével verekszik. A lövést Matt pisztolya okozta, aki egy szőke hajú fickó fölött állt.

- Te komolyan ilyen értetlen vagy?- indult el Matt felém.

- Chris nélkül nem megyek sehova- jelentettem ki határozottan, de mielőtt még bemászhattam volna az ablakon, Matt kilökött.

A félelem elhatalmasodott rajtam és az ereimbe adrenalin áramlott. Azt mondják halálunk pillanatában lepereg előttünk az életünk. Előttem maximum egy levél pergett le, semmi más.
Azonban mielőtt földet érhettem volna, Mike elkapott.

- Még mindig nem vagy egy könnyű eset.

- Engedj el, meg kell mentenem őket!- kapálóztam, azonban semmit sem ért.

Mike átlendített a vállán, így úgy nézett ki, mint aki egy zsákot cipel.

- Mike!- kiáltottam rá.

- Melissa, nem foglak letenni csak azért, hogy visszarohanj, mint egy eszelős és kockáztasd a szabadságodat! Egyszer az életben ne te ments meg másokat!

- De muszáj... kérlek- fogtam könyörgőre. - Nem bírnám elviselni, ha ő is meghalna- most már a könnyeim is eleredtek.
Nem színészkedtem. Ha Chris is elhagy, akkor én is meghalok. Ő az egyetlen ember, aki tényleg szeretett teljes szívéből. Aki sohasem nézett le a családom miatt. Aki kitartott mellettem a végsőkig. És én is kifogok.

Hirtelen észrevettem valami mozgást az ablakomnál.

- Mike! Mike, Mike, Mike tegyél le!

- Esély sincs rá- mondta és ment tovább a kocsik felé.

- Ne, ne, ne ez fontos! Ott jönnek! Már jönnek!- mutattam az irányukba. Chris épp akkor ért le Matt mellé, és futni kezdtek felénk.

Mike letett, én pedig, mint a filmekben, elindultam Chris felé.

- Chris!

Felkapott és a levegőben megpörgetett, majd letett a földre.

- Jól vagy?- kérdeztem arcát két kezembe fogva.