Engedj el! (BEFEJEZETT)

13. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt is (végre!) :D
Jó olvasást :)

A csókot én szakítottam meg, de Chris a nyakamat kezdte ostromolni.

- Chris... Crish hagyjd abba- toltam el a vállánál fogva.
Elengedte a lábamat és így újra a talajon álltam.

- Mi az?- kérdezte értetlenül.
A mellkasunk nagyon gyorsan emelkedett. A szívem őrült tempóban vágtázott és próbáltam lecsillapodni.

- Matt... ma randim van vele és itt van- suttogtam. - Ennek... nem szabadott volna megtörténnie. Ez így nem jó- ellöktem magam elől és a szobában kezdtem el fel-le járkálni.

- Miért randizol egyáltalán vele?

- Mert...- próbáltam valami válaszfélét kitalálni miközben Chris felhúzta az egyik szemöldökét. - Kedvelem.

- Kedveled? Na, persze. Akkor ez mi volt az előbb?

- Ez csak... egy... hiba- tudtam, hogy megbántottam ezzel és a szívem szakadt meg érte, de nem volt szükségem még egy bonyodalomra az életemben. Matt-ről tudtam, hogy úgyse lenne olyan barát, akinek mindent elmondok. Igen, tudom ez így nem hangzik igazságosnak, de szerintem senki sem vágyna arra, ha megtudná, hogy a barátnője apja egy pszichopata, az anyja meg egy őrült.

- Nem hiszek neked- jelentette ki Chris határozottan.

- Nem érdekel. De a mostani helyzetet meg kellene oldanunk. Nem akarom, hogy Matt azt lássa, hogy a te szobádból jövök ki. El tudnád terelni a figyelmét?

- Elterelni a figyelmét?- kérdezte miközben gúnyosan nevetett. - Mert, ha Matt véletlenül meglátná, hogy az én szobámból jössz ki, akkor nem randizna veled, igaz?- kérdezte és karba fonta a kezét.

- Kérlek- mondtam halkan.

Idegesen kifújta a levegőt.

- Csókolj meg és megteszem.

- Mi? Ezt most nem mondod komolyan!

- Halál komolyan mondom. Vagy ez vagy nem segítek.

Nincs más választásom. Meg kell tennem, mert így elszúrnám Matt-nél a dolgokat.

Odasétáltam hozzá és a szájára tapasztottam az enyémet. Ez a csók nem volt se vad, se követelőző. Inkább gyengéd. Mintha félne tőle.

A keze a derekamra siklott, én pedig nem tudtam ellenállni és beletúrtam a hajába, majd a tarkójára csúsztattam a kezem.
Ezt a csókot is én szakítottam meg. Mindketten kapkodtuk a levegőt.

- Igazítsd meg a hajad a tükörben- mosolygott rám és kiment.

Egyedül maradtam a szobában. Most már csak Hannah-éba kell átjutnom, mintha onnan jöttem volna ki.

A tükörben eligazgattam a hajam és nagyon halkan kinyitottam az ajtót. Hallottam, hogy a fiúk épp valami fociról beszélgetnek és gyorsan átosontam a másik szobába.

Vettem egy nagy levegőt, majd hangosan kinyitottam az ajtót és kimentem a nappali részbe.

- Szia, Matt- szólaltam meg hirtelen.

- Szia, Melissa- mondta, majd felállt és odajött hozzám. - Jól nézel ki- megölelt és láttam Chris feszült tekintetét Matt háta mögött. - Mehetünk?

- Persze- mosolyogtam rá.

Elindultunk az ajtó felé, Matt közben elbúcsúzott a többiektől és felvette a kabátját.

- Merre megyünk?- kérdeztem mikor már a liftben álltunk.

- Meglepetés- kacsintott rám.

Kiszálltunk a liftből és a parkoló felé indultunk, ahol beszálltunk a kocsijába. Egy kis étterembe vitt. Nagyon jól nézett ki az egész.

A bejárat felé kavicsút vezetett, amelyet reflektorok világítottak meg. Az étterem előtt különféle virágok díszelegtek, bár a sötétség miatt nem tudtam megállapítani a színüket.

Bementünk az ajtón, ahol már egy nő várt ránk. Szőke haja a tarkójánál kis kontyba volt fogva és fekete szoknyát meg egy ugyanolyan színű blúzt viselt, amelynek bal oldalán a neve volt belevarrva.

- Jó estét! Van asztalfoglalásuk?- kérdezte kedvesen.

- Igen, Matt Olivier néven.

A nő keresni kezdte a füzetében és mikor megtalálta megmutatta az asztalunkat.

A jobb oldalamon az egész fal üvegből volt, így rá lehetett látni az óceánra. Az asztalokra halványsárga terítőket tettek. Az evőeszközök és tányérok már elő voltak készítve. Az asztal közepén egy rózsaszál állt.
A pincér meghozta az étlapot, majd választottunk.

- Na és milyen volt az első napod?- kérdezte Matt.

- Hát, bevallom őszintén, hogy Alice-en kívül eddig mindenki nagyon kedves.

- Igen, tudod... Alice kissé...
- Mogorva? Gonosz? Maga a megtestesült rosszakarat?- soroltam. Matt elnevette magát.

- Nem, nem. Ő nagyon kedves csak meg kell ismerned. Hidd el, ha már több hónapja fogsz ott dolgozni, teljesen máshogy áll majd a dolgokhoz.

- Persze- forgattam meg a szemem.

Ezután már semmis dolgokról beszélgettünk és a vacsora végén Matt fizetett.

Elindultunk a parkoló felé, de mikor a kocsihoz értünk, Matt lelassított. Kérdőn néztem rá. Egy lépést tett felém és végigsimított a karomon. Semmi különöset nem éreztem. Semmi pillangók a hasban, semmi borzongás vagy vágy. Csak... izgultam.

- Melissa... most megcsókollak, rendben?- kérdezte mikor már az arcunk pár centiméterre volt egymástól.

Egy aprót bólintottam és Matt ajka az enyémre tapadt. Jól csókolt, de mégse úgy, mint Chris. Vele éreztem olyat, amit Matt-el nem, azonban Chrisszel nem jöhetek össze. Matt-el se helyes, de vele könnyebb.
Tudom, hogy most úgy tűnhetek, mint aki játszik az emberek érzéseivel, de nem erről van szó.
Ha Matt-el mondjuk járni kezdenék, akkor őt könnyebb lenne elfelejteni. Tudom, hogy nem maradhatok sokáig New York-ban, mert az apám előbb vagy utóbb megtalálna. Pár hónap itt, és mikor lesz elég pénzem, lelépek.

Mikor a csók véget ért, Matt elmosolyodott.

- Gyönyörű vagy- suttogta.

Visszamosolyogtam rá.

- Köszönöm- suttogtam én is. - Mindent- tettem hozzá.

Beszálltunk az autóba és haza hajtottunk. Még előttem állt egy hosszú és kényelmetlen beszélgetés Hannah-val.

Ne felejtsetek el kommentelni és csillagozni ;)