Engedj el! (BEFEJEZETT)

26. fejezet

Sorry mindenkitől a késésért, de egyrészről időm se volt, másrészről meg kedv se sok :/

Nagyon köszönöm a csillagokat, kommenteket és WOW már 30k olvasó 😱

JÓ OLVASÁST!

Mindig is érezni akartam, hogy szeretnek. Mike-ra bármikor számíthattam, és ezért is volt ő a legjobb barátom. Már kiskorom óta ismerem. A legelső találkozásom is az apám miatt történt, mint minden más.

~~~~~~~ Visszaemlékezés ~~~~~~~~~

Ne! Már megint! Anya és apa veszekednek, de én nem akarom, mert olyankor apa mindig bántja anyát. Kijöttem a sötét kertbe, hogy ne halljam őket, de néhány hangfoszlány még mindig elér.

A kerítésnek dőlök és felnézek az égre.

Vajon milyen lenne az űrben élni? Tényleg élnek ott űrlények? Olyan hatalmas az ég! Mindig azt gondoltam, hogy ha túl sokáig nézek felfelé, akkor beszippant.

- Szia-, hirtelen megmozdul mellettem a kerítés. Egy hasonló korú fiú támaszkodik rá.

Nem szólok semmit, mert apa mindig azt mondja, hogy ne álljak szóba idegenekkel.

- A nevem Mike. A tiéd?- kérdezi mosolyogva.

- Melissa- cincogom.

- Szép név, de én Lis-nek foglak hívni- mondja mosolyogva.
Kedves fiúnak tűnik. Nem olyan rossz, mint a többi, akik állandóan a hajamat húzgálják meg elveszik a füzeteimet.

- És mit csinálsz kint?

- Kijöttem, mert a szüleim veszekednek.

- Az enyémek is szoktak, ha apa idejön.

- Miért megy el?- kérdezem én is a kezemet a kerítésre fonva.

- Ő nem velünk lakik, hanem a barátnőjénél. De nagyon szeretem Claudiát, bár anya utálja őt, és mikor róla mesélek állandóan leszid és csúnyákat mond róla.

- Hát az én apukám nem valami barátságos. Néha mindenért haragszik és ilyenkor próbálok a szobámban maradni egész nap.

- Néha átjöhetnél játszani- mondja mosolyogva Mike. - Nincs sok barátom és unatkozom- rántja meg a vállát.

- Jó, rendben- vigyorgok rá.

Hirtelen kinyílik a bejárati ajtó, és apám jelenik meg.

- Melissa, gyere ide!- kiabálja.

- Szia, Mike- integetek neki.

- Nem megmondtam, hogy ne beszélj idegenekkel?!- kérdezi dühösen és a nyakamra csap.
Nagyon csíp, de nem nyúlok oda, mert tudom,  hogy akkor még egyet kapnék.

- De, de az a fiú nagyon kedves volt- suttogom.

- Nem érdekel! Azonnal bemész a szobádba anyáddal együtt és ma nem jöttök ki onnan!

Hangos csattanással bezárul az ajtó mögöttünk.

~~~~~~~ Visszaemlékezés vége ~~~~~~~~

Ezután többször átmentem Mike-hoz és ő is hozzánk, mikor apám nem volt otthon.

Sajnos mikor középiskolába mentünk, megszakadt a kapcsolatunk. Ő inkább az iskola menőbb rétegébe tartozott, míg én a poklot éltem át az akkori bandájától.