Nagyon köszönöm a sok csillagot és a kommenteket is :) Megint hoztam egy új részt. Remélem tetszeni fog.
Megpróbáltam magamba elég bátorságot és türelmet önteni ehhez a beszélgetéshez. Nagy levegőt vettem és visszamentem a konyha-nappali-étkező részbe. Csak Hannah-t találtam ott. A kanapén ült és valami valóság show-t nézett.
- Szia. Egyedül?- kérdeztem.
- Kellene még valaki?- kérdezte nevetve.
- Chrisre gondoltam.
- Ő bement a szobájába.
- Ja, értem. Öhm... kölcsön kérhetném a piros ruhád?- jó elég béna trükk volt, de azt mégsem mondhattam neki, hogy "Hé, Hannah! Most bemegyek Chrishez és légyszi ne kövess".
- Persze. A szekrényben megtalálod- mondta és közben tovább folytatta a tévézést.
Elindultam tehát a másik kis folyosóra, ami az ajtótól balra helyezkedett el. Itt csak Hannah és Chris szobája volt egymással szemben. A bal oldali szoba felé fordultam és megfogtam a kilincset, mintha bemennék, de visszanéztem Hannah-ra, aki még mindig a tévét bámulta, és gyorsan bekopogtam a másik ajtón. Az kitárult előttem és egy félmeztelen Chrisszel találtam szembe magam.
- Szeretnél valamit?- kérdezte nagyképű vigyorral az arcán.
- Bemehetnénk mielőtt Hannah meglát?- kérdeztem idegesen és közben a nappalit kémleltem.
Chris kitárta előttem az ajtót, majd beléptem és becsukva.
- Mi ez a nagy titkolózás?- kérdezte.
- Csak kérdezni szeretnék valamit. Vagyis inkább kérni.
- Persze, hogy itt aludhatsz.
- Mi? Nem. Mi?- kérdeztem összezavarodva. - Miért aludnék itt?
- Mert nem tudsz ellenállni ennek a csodálatos teremtménynek?- mutatott magára. A tekintetem végigsiklott a felsőtestén. - Látom a vágyat a szemedben, ne is tagadd- mondta vigyorogva.
- Egyáltalán nem ezért vagyok itt- próbáltam a szemébe nézni, mert így is elég nehéz volt vele beszélni, úgy meg főleg, hogy nem volt rajta póló. - Talán tegnap egy kicsit sokat ittam és nem emlékszem mindenre. Addig van meg, hogy te megjelentél a pultnál.
- Ennyi? Semmi több?- a szeme az arcomat vizslatta, hogy nem-e hazudok.
A karját keresztbefonta a mellkasa előtt, így még jobban kidudorodtak az izmok a karján. Ahj, miért kell ezt csinálnia?
- Nincs semmi.
- Nem történt sok minden. Kaptál még egy pohárral, majd azt mondtad, hogy kedved van táncolni és felmásztál a pultra- ennél a résznél nagyon meglepődhettem, mert Chris elnevette magát. - Nyugi, nem volt vészes. Hannah rám parancsolt, hogy szedjelek le és hazajöttünk. Te elmentél a saját szobádba, én meg az enyémbe- vont vállat.
- Matt azt mondta úgy cipeltél ki, mint egy zsákot- fontam én is karba a kezem.
- Igen, de az mellékes.
- Ennyi?
- Hát nem akartál többet. De most bepótolhatjuk, ami elmaradt- az öntelt mosoly megint ott volt az arcán.
- Ne is álmodj róla. Nem vagy az esetem.
- Tényleg?- jött egyre közelebb.
Hátrálnom kellett, hogy nekem ne ütközzön. - Meddig akarod még ezt a játékot játszani?- Engedj el, különben sikítok- mondtam hatátozottan, miközben a falhoz préselt.
- Nem fogsz. És tudod miért nem? Mert ebben a percben is azt kívánod, hogy bárcsak megcsókolnálak- mondta önelégült mosollyal.
Miért van ott az a fránya gödröcske az arcán? Ha nem lenne ennyire helyes, már rég behúztam volna neki egyet.
A tekintete lesiklott a számra. Egyre gyorsabban vettem a levegőt, a szívem hangosan dobogott. Csoda, hogy meg nem hallotta. Azonban mielőtt bármit csinálhatott volna, az ajtó kinyílt.
- Itt a piros ruha. Legközelebb az én szobámban keresd ne a Chrisszében- mondta Hannah és a kezembe nyomta a ruhát.
- Köszi. Én csak...- kezdtem bele, de Hannah feltartotta a kezét tiltakozásképp.
- Inkább ne is mondj semmit.
Ne felejtsetek el kommentelni és csillagozni ;)
KAMU SEDANG MEMBACA
Engedj el! (BEFEJEZETT)
RomansaMelissa sosem bízott az emberekben. Mindig is félt attól, hogy ha valakit közel enged magához, akkor összetörik. Apja elől állandóan menekülnie kellett, de most már hivatalosan is 18 éves lett és így elköltözött a legjobb barátnőjéhez, azonban van e...