Engedj el! (BEFEJEZETT)

27. fejezet

Halihó😁
Meghoztam az újabb részt és remélem mindenkinek kielégítettem a kíváncsiságát, hogy vajon ki is lehetett, aki belépett a szobába 😅

Köszönöm a sok csillagot, követőt, kommentet, lassan közeledek a 40k nézettséghez szóval most haappy vagyok😆

JÓ OLVASÁST!

Mi a szar? Ki hívta meg? Egyáltalán mit keres itt? Csak nem? Neeem! Az nem lehet! És, ha mégis?

- Mit keresel itt?- kérdeztem kissé indulatosan.

- Mi az kicsi lány? Nem örülsz nekem?- vigyorgott nagyképűen. - Pedig közös múltunk is van. Bár igaz, nem végződött valami jól. De nem is tudom ki csalt meg kit.

- Én nem csaltalak meg! Habár, ha így belegondolok Chris sokkal jobban csókol nálad- mondtam, hogy felbosszantsam, ami úgy tűnik sikerült is, mivel leolvadt az arcáról a mosoly.

- Tudod... Alice sokkal engedékenyebb, mint te voltál. Igazi vadóc- kacsintott rám, amitől a hányinger kerülgetett.

- Fogd be!- szóltam rá összeszűkült szemmel.

- Ti ismeritek egymást?- kérdezte Mike homlokráncolva.

- Elég közelről...

- Sajnos- fejeztem be Matt mondatát. - Mit akarsz?

- Nem tudom, hogy süket vagy-e vagy csak alapjáraton ilyen hülye, de ahogy mondtam: vásárolni kell mennünk. Amit igazán áttennék más terhére, de egy ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani.

- Én veled biztos nem megyek sehová.

- Hát pedig jobb, ha hozzászoksz a gondolathoz, mert, ha nem velem jössz, akkor valaki mást jelöl ki apád kísérőnek. És hidd el, nem a szerénységükről híresek a többiek- mondta kaján mosollyal az arcán.

- Mike, szólnál ennek a faszfejnek, hogy húzzon ki innen minél hamarabb?- kérdeztem Mattről le nem véve a szememet.

- Melissa... Matt-nek igaza van. A többiek nem olyanok, mint én. Az előbb te is láthattad.

Megfordultam és az arcomon hitetlenkedés tükröződött.

- Most komolyan véded ezt?- böktem fejemmel Matt felé.

- Nevem is van, drága- szólt közbe Matt. Hallottam a hangján, hogy élvezi a helyzetet.

- Melissa- fogta meg a vállamat Mike. - Csak most azt egyszer csináld azt, amit az apád mond, és ne balhézz... Kérlek- nézett mélyen a szemembe.

Nem tudom, hogy Mike vagy az apámtól való félelmem miatt, de belementem.

Matt egy fekete BMW-hez vezetett, majd miután beültem, a városba indultunk.

Ahol én laktam nem volt semmi. Maximum 6 kocsma, egy kis vegyesbolt, egy autószerelő műhely és ennyi.

- Beszéltél mostanában Chris-szel?- kérdezte vigyorogva.

Bárcsak valahogy eltűntethetném a képéről. Mondjuk egy lapáttal... vagy egy téglával...

- A legutóbb nagyon szét volt csúszva. Úgy nézett ki, mint egy zombi. Még Bob is hazaküldte, mert a buli előtt elcseszte a zenét- mondta. A szavaiból csak úgy csöpögött a gúny, és látszott rajta, hogy élvezi így látni Christ.

Ez is miattam van. Nem kellett volna beleszeretnem és akkor nem történik ez. Mármint nem szenvedne. El sem tudom képzelni mit élhet át. Csak azt remélem, hogy elfelejt majd és talál valaki mást.