Engedj el! (BEFEJEZETT)

8. fejezet

Köszönöm a sok csillagot, követőt és kommentet :) Jó olvasást ehhez a részhez is.

Hallottam, hogy valami kattan mögöttem.

- Szállj be, haza viszlek- és ezzel megtörte a varázst.

A hazaút teljes csendben telt. Párszor rápillantottam Chrisre, aki mereven az utat nézte. Egyszer sem fordult oda hozzám.

Megérkeztünk a lakásunk elé és leparkolt. Még akkor is hallgatott, amikor már a liftet vártuk. Felértünk az emeletre és végigmentünk a folyosón, egyenesen az ajtónkhoz.
Nagyon fura volt így látni őt. Ilyen csendben. Már kezdtem megszokni a harsány Christ, akivel tudtam is mit kezdeni, de ezzel a mostanival semmit.

Bementem a szobámba és az ágyra feküdtem. Szerintem elaludhattam, mert reggel az ébresztőóra nem túl kellemes hangjára ébredtem.

"Miért állítottam én ezt be?"- gondoltam magamban.

Észrevettem, hogy még mindig a tegnapi ruha van rajtam, így elmentem lezuhanyozni. Hallottam, hogy már valaki fent van, mivel a konyhából zaj szűrődött ki.

Beálltam a zuhany alá és élveztem, ahogy a meleg víz átjárja a testem. Miután kész lettem, vizes hajamat próbáltam valahogy kifésülni, bár nehezen ment. Belenéztem a tükörbe és mondjuk úgy, enyhén élőhalottnak néztem ki. A szemem alatt a smink elfolyt és a hajam is szénakazalként állt.
Miután megszárítottam, visszamentem a szobámba és felöltöztem. Egy fekete jóganadrágot és egy halvány rózsaszín trikót választottam. A mai napra tökéletes, úgyse megyek sehová, majd csak este.

Kimentem a konyha-étkező-nappali részbe és láttam, hogy Chris a pultnál ül. Ő is észrevett. Féltem, hogy a tegnapi csend folytatódik, de az arcán az ismerős nagyképű vigyor terült el.

- Mi újság, hercegnő?- kérdezte.

Erre csak a szememet tudtam forgatni. Igen, határozottabban jobban tetszik a csendes Chris.

- Hannah hol van?

- Mi az én nem vagyok elég jó társaság neked? Pedig még reggelit is csináltam köszönetképp- vigyorgott.

- Hogy érted?- húztam fel az egyik szemöldökömet.

- Azért, mert tegnap nem hánytad össze a kocsimat- mondta és közben bekapott egy falat... ha jól láttam, rántottát.

- Annyira nem voltam részeg, oké?

- Ja, annyira nem- mondta elkomolyodva.

- Jó reggelt!- mondta Hannah. - Ó, Chris csinált reggelit. Ritka pillanatok egyike- mondta rosszkedvűen.

Belenézett a serpenyőbe és elfintorodott.

- Rántotta? Ismét? Chris, azért néha foghatnál egy szakácskönyvet is a kezedbe. Melissa lennél olyan aranyos és lemennél nekem a pékségbe venni valamit?- kérdezte hozzám fordulva.

- Persze. Bármi jó lesz?- mondtam és már mentem is vissza a pénztárcámért.

- Valami édes legyen.

- Mint én!- kiáltotta Chris, de ekkor már az ajtón túl jártam.

Elindultam a pékség felé, ami egy utcával arrébb volt. Már az ajtó előtt éreztem a finom illatokat. Bementem és választottam egy croissant, amibe valami dzsem féleség volt töltve. Magamnak vettem egy tejes kávét és visszaindultam.

Mikor kiléptem az üzletből, észrevettem egy embert, aki engem figyelt az utca túloldaláról. Megszaporáztam a lépteimet, de a fickó követett és végig rajtam tartotta a szemét. Egyre jobban bepánikoltam. Nem lehet, hogy az apám itt is megtalált.
Befordultam a sarkon és inkább egy kerülőt tettem a ház körül. Még a végén megtudná a címemet és utánam jönne, hogy visszahurcoljon az apámhoz. Nem! Ezt nem engedem!
Egyre nagyobb embertömeg között mentem, és próbáltam lehagyni. Oldalra pillantottam az egyik üzlet üvegére, mintha a kirakatot nézném, de a szemem sarkából láttam a fickót. Próbált lépést tartani velem, de nem nagyon sikerült neki. Lefordultam jobbra és elkezdtem szaladni. Körülfutottam az épületet és villámgyorsan bementem. A lift helyett a lépcsőt használtam, hogy minél hamarabb visszajussak a lakásba. A szívem zakatolt, az adrenalin áramlott a testemben. Utoljára akkor éreztem ilyet, mikor az apám elől menekültem. Bevágódtam az ajtón és nekidőltem. Chris és Hannah furán néztek rám.

- Minden oké?- kérdezte lassan Hannah.

Próbáltam lecsillapítani a szívverésemet és úgy válaszolni. Nyeltem egyet.

- Igen, persze. Csak a lépcsőn jöttem. Tudod, fontos a testmozgás- magamra erőltettem egy mosolyt és letettem a croissant a pultra. A kávémat már az út felénél kidobtam, így búcsút mondhattam a reggeli koffeinnek.

Bementem a szobámba és leültem az ágyamra.
Nem ismétlődhet meg a rémálom! Azt már nem bírnám ki!
Megdörzsöltem a szememet, hogy a könnyeim ki ne buggyanjanak. Megszólalt a telefonom.

- Halló?

- Szia, Melissa?- kérdezte egy ismerős hang.

- Szia, Matt. Hogy vagy?

- Ezt inkább nekem kellene kérdezni- mondta nevetve. - Túlélted a tegnap estét fejfájás nélkül?

- Igen, tudod jobbat is keverhettél volna, mert mindenre emlékszem- mondtam mosolyogva.

- Arra is, hogy a pulton táncoltál és Chrisnek kellett kivinnie?

Mi??? Ez mikor történt? Nem! Ilyet biztos nem csináltam tegnap. Arra emlékeznék. Vagy... mégis?

- Á, szóval akkor mégis csak jó volt az ital- Matt hangja visszarángatott a jelenbe.
Ezt sürgősen meg kell beszélnem Chrissel.

- Hát úgy tűnik. Legközelebb majd szólok, ha emékezet kiesésre van szükségem- mondtam nevetve.

- Nem vállalom a felelősséget- nevetett ő is. - Ma dolgozol?

- Igen- sóhajtottam.

- Hűha! Ennyire ne legyél izgatott.

- Nem, én... csak nem tudom merre és mit kell majd csinálnom.

Elég gyenge kifogás volt, de úgy tűnik Matt bevette.

- Nyugi, ma megint be vagyok osztva, szóval segítek majd.

- Hál' istennek. Köszönöm, akkor majd ott találkozunk.

- Rendben. Légy jó, szia.

A vonal megszakadt, én pedig még mindig az agyamban kutattam a tegnap este után.
Először bementem a bárba, ahol egy idióta megállított, de én tovább mentem. Matt egyre csak adta ki az italokat nekem. Elmentem táncolni egy sráccal, majd megint kértem egy italt, de Matt nem akart adni és ekkor megjelent Chris és... és mi? Volt ott egy üveg meg... nem, nem volt ott üveg. Hannah rákiabált az egyik vendégre... vagy nem?

- Istenem nem emlékszem- hanyatt feküdtem az ágyamon.
Remek. Most kénytelen leszek megkérdezni Christ a történtekről.

Ne felejtsetek el csillagozni és kommentelni ;)