Engedj el! (BEFEJEZETT)

14. fejezet

Hellóka! Tudom azt mondtam, hogy majd szombatra lesz új rész, de nem hiszem, hogy akkor fel tudnám tenni, ezért most hoztam :) Ez mondjuk nektek nem rossz, sőt.

Remélem tetszeni fog, ja és inkább hanyagolom ezt az időponthoz kötést, mert akkor teszem fel ezután mindig a részeket, mikor lesz kedvem írni, mert én nem szeretem ezeket a határidős dolgokat :S

Még egy dolog! Mivel már több, mint 5000 megtekintés van a sztorira, ezért spoilerezek nektek egy kicsit majd a végén ;)

Jó olvasást :)

Mikor hazaértem, Hannah a kanapén ült és valami valóság showt nézett.

Becsaptam az ajtót, mire hátrafordult. A szemei egyből felcsillantak, ahogy meglátott. Felugrott a kanapéról és odajött hozzám.

- Na?- kérdezte izgatottan.

- Igen?- kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Mi volt? Megcsókolt? Hova mentetek? Mi történt? Mindent mesélj el.

- Menjünk be a szobámba inkább- tanácsoltam.

Leültünk az ágyamra.

- Ú, ennyire rossz volt?- kérdezte Hannah, mert látszott az arcomon, hogy valami nem stimmel.

- Nem, dehogy! A randi nagyszerű volt és Matt nagyon aranyos, de... nem erről van szó- lehajtottam a fejem és a takarót kezdtem el babrálni.

- Akkor miről?- kérdezte Hannah aggódó arccal.

- Ma mikor hazajöttem kaptam egy levelet. Jobban mondva megtaláltam a bejárat előtt. Nekem szólt- itt Hannahra pillantottam, aki még mindig fürkésző tekintettel nézett rám. - Egy idézet volt benne. Olyan... mint, amit az apám szokott küldeni.

- Mi?- tört ki Hannah. - Neem! Nem! Ő nincs itt! Nem tud megtalálni, hiszen 3000 km-re vagy tőle.

- Én is azt hittem- mondtam sóhajtva.

- Megmutatod a levelet?

Elővettem a párnám alól, majd Hannah kezébe nyomtam. Miközben a sorokat olvasta, a homlokán egyre több ránc jelent meg.

- Ezt... nem hiszem, hogy az apád küldte- mondta még mindig homlokráncolva.

- De, igen, ő volt. Csakis ő lehetett.

- Figyelj... én nem láttam erre semmilyen gyanús alakot és Chris sem. Nem követnek fekete kocsival, és ha az apád itt lenne, akkor te már nem itt csücsülnél.

- Na és mi van a kopasz csávóval a pékségnél?

- Kivel?- kérdezte meglepetten.

Hopsz! Ezt még el sem mondtam neki.

- Amikor visszafelé jöttem a pékségből egy pasi rám szállt, de azóta nyomát se láttam.

Pár percig gondolkodott, majd megszólalt.

- Oké, tudod mit? Hagyjuk ezt az egész parázást és mesélj inkább a randiról- váltott témát.

Csodálkoztam rajta, hogy ilyen könnyen figyelmen kívül hagyta ezt az egészet, mert általában ilyenkor hisztirohamot kap. Bár, ha nagyon optimisták akarunk lenni, akkor igaza van. Nem uralkodhat el állandóan rajtam ez az üldözési mánia. Több ezer kilométerre vagyok az apámtól, de még így is meg tud ijeszteni.

- Jó volt. Én jól éreztem magam. Elmentünk egy nagyon szép étterembe, ahol beszélgettünk és utána hazaindultunk. De... mielőtt beszálltam volna a kocsiba, nos...