Meghoztam az újabb részt :) Remélem tetszeni fog.
JÓ OLVASÁST!
Az este nagyon jól sikerült. Chris elvitt egy újonnan nyílt galériába, ahol egy ismeretlen festő festményeit tekinthettük meg.
Engem alapjáraton nem nagyon érdekel a művészet, de ezek a képek elképesztőek voltak. A színek, az ábrák... fantasztikusak.
Miután hazajöttünk Chris úriemberhez méltón akart viselkedni, azaz megcsókolt és mondta, hogy aludjunk, de én nem ezt akartam.
Először csak játszadozásnak szántam, de a helyzet komolyabbra fordult és végül az ágyban kötöttünk ki.
Most is épp mellette fekszem és figyelem, ahogy alszik. El sem hiszem, hogy egy ilyen fiú a barátom. Imádom kívül-belül.
Emlékszem az első találkozásunkra. Minden volt csak nem átlagos. Épp zuhanyoztam mikor a függöny elhúzódott és a többit már tudjátok.
Azóta volt még pár ilyen eset. Főleg, ami két hete történt. Amikor Matt-el végleg vége lett. Nem jártunk sokáig, körülbelül, ha volt egy hét. Azóta sok minden változott.
Mikor bemegyünk a Red-be Chris-szel mindig rossz érzésem van. Matt vagy a pultban áll vagy eltűnik hátul és rám se néz. Bár ez érthető. Én bántottam meg lelkileg. Azonban ő testileg, és ezt nehezen tudom neki megbocsájtani.
Ma lesz a nagy XL buli, ami fogalmam sincs mit jelent. Bob találta ki, szóval érthető, hogy ilyen hülye neve van.
Chris lassan pislogott párat mielőtt rám nézett.
- Szia- suttogta miközben magához húzott és szorosan megölelt.
- Szia- súgtam én is vissza.
- Mióta figyeltél?- kérdezte álomittasan.
- Most úgy beszélsz mintha valami beteg kukkoló lennék.
- Szexi beteg kukkoló- teszi hozzá mosolyogva.
Játékosan megcsaptam a karját, majd fél kézre tornáztam magam.
- Mit csinálsz ma?
- Dolgom van a városban és csak délután jövök haza. Na, meg persze találkozunk majd a klubban is. Remélem valami szűk ruhát veszel fel, mint a tegnapi- vigyorgott és a kezét becsúsztatta a takaró alá, majd a derekamra tette.
- Miért? Van esetleg valami terved estére?- kérdeztem mosolyogva miközben felhúztam fél szemöldökömet, mintha nem tudnám mire gondol.
Hirtelen felült és pedig alá kerültem.
- Hm... akad egy pár- mondta és belecsókolt a nyakamba, majd feljebb haladt, míg el nem érte ajkaimat. Egyre hevesebben csókolt és a keze is felfedezőútra indult, azonban én elváltam tőle, majd kipattantam az ágyból.
- Gyere menjünk zuhanyozni és reggelizni- mondtam vigyorogva miközben ruhát kerestem magamnak.
- Ez komoly?- kérdezte döbbenten. - Csak így itt hagysz?
Ő is felült, majd oldalasan az ágyra ült.
- Sajnálom kedves, de nekem még ma takarítanom kell- önelégült mosolyt villantottam rá, amiért most nekem sikerült rajta felülkerekednem.
- Igazi kis boszorkány vagy- mondta vigyorogva.
Közben felvettem az egyik fehér ingjét.
- Kiengesztellek egy közös zuhannyal?- álltam elé és próbáltam felhúzni, de ő hátradőlt az ágyon, engem is magával húzva.
- Talán- mondta és megcsókolt.
Hirtelen kivágódott az ajtó, és mindketten odakaptuk a fejünket.
-Öhm... kész a reggeli, ha esetleg éhesek vagytok- mondta zavartan, majd becsukta az ajtót.
- Ó, jesszus- hajtottam le fejemet Chris mellkasára.
- Mi az?- kérdezte nevetve.
- Mit nevetsz? Ez tök kínos volt- mondtam homlokráncolva.
- Téged. Hannah benyitott... és? Ne tudd meg én hányszor láttam már az aktuális pasijával. És volt pár ennél kínosabb pillanat.
- Jó, de akkor is. Ez olyan... fura.
- Hát meg kell szoknia, hogy a barátnőmmel lát- mondta.
Elmosolyodtam. Tényleg a barátnőjének nevezett.
- Na, most te min nevetsz?- kérdezte.
- Azt mondtad a baratnőmmel. Jó hallani, hogy az vagyok. Csak ennyi- vontam meg a vállam.
Csak elmosolyodott és megint megcsókolt.
Miután lezuhanyoztunk és megreggeliztünk, Chris elment a városba én pedig hozzáláttam takarítani.
Az elején nem értettem mi lehet a baj, de aztán leesett. Zene! Ide az kell!
Hozzácsatlakoztattam a hangfalhoz a telefonomat és elindítottam a "lejátszási listámat". A legelső szám a 'Lean on' volt.
Már végeztem a fürdőszobával és a szobámmal. A konyhában takarítottam, mikor a kedvenc számom elindult. Hailee Steinfeld-től a Love myself. Imádtam, mert pörgős volt és végig tudtam az egész szöveget.
Már a zene közepénél jártam, amikor megfordultam és Christ találtam a falnak támaszkodva karbafont kézzel.
- Mióta állsz már ott?- kérdeztem félve.
- Jó ideje, hogy lássam, nem is táncolsz olyan rosszul- mondta vigyorogva.
- Szólhattál volna- mondtam, majd visszafordultam a pulthoz, amit még egyszer letöröltem.
- Most mérges vagy?- kérdezte a hátam mögül és szembefordított magával.
- Mi?- kérdeztem félig felhúzott szemöldökkel. - Nem- nevettem el magam. - Csak nem szeretem, ha figyelnek.
Mert állandóan ezt csinálták. Apám emberei figyeltek.
- De én szeretlek nézni- puszilta meg a homlokomat. - Bár még csiszolnod kellene pár lépésen.
- Bunkó- mondtam nevetve és hozzávágtam a rongyot.
- Ezt érdemlem, amiért megosztottam veled az egyik tanácsomat?- kérdezte drámaian, szívre tett kézzel.
- Nem, csak nem volt nálam más, amit neked dobhattam volna- gonoszul elmosolyodtam.
Elnézett oldalra, majd felkapott a vállára és, mint egy zsákot, a szobámba cipelt. Hiába visítottam és kapálóztam, nem engedett el.
Bent lelökött az ágyra és rám mászott.
- Szóval azt mondod, hogy rosszabbat érdemlek?- húzta fel fél szemöldökét, de mivel közbe vigyorgott, már tudta a válaszomat.
Nem szóltam semmit csak próbáltam visszatartani a nevetésemet.
- Ó, szóval ez vicces?
- Igen- mondtam nevetve, azonban a szeme megakadt valamin. Próbáltam felfelé nézni, de nem láttam mi az.
- Ez mi?- kérdezte és egy fehér borítékot húzott elő a párnám alól!
Ne, ne, ne, ne! Az az anyám levele!
Ne felejtsetek el csillagozni és kommentelni ;)
YOU ARE READING
Engedj el! (BEFEJEZETT)
RomanceMelissa sosem bízott az emberekben. Mindig is félt attól, hogy ha valakit közel enged magához, akkor összetörik. Apja elől állandóan menekülnie kellett, de most már hivatalosan is 18 éves lett és így elköltözött a legjobb barátnőjéhez, azonban van e...