El sem tudjátok képzelni mik kavarogtak a fejemben. A legfontosabb hogy hova visz?!
- Kérlek.. hova viszel?-nyöszörögtem miközbe maga előtt löködve.
- Kussba legyél már. Meg fognak hallani!-fogta meg a kezem.
- Épp az a célom!- mondtam- Segí..
.-kiálltottam de be fogta a számat, majd megálltunk.
- Na ide figyelj hercegnő! Egy: nem akarok tőled semmit! Kettő: nem tőlem kellene félned hanem azoktól akik utánam jöttek és ha az útjukba kerültél volna, véged lenne.-hadarta el gyorsan.
Bólintottam rémülten.
- És mégis hová kell futnunk?-suttogtam, miközbe halkan lépkedtünk az üldözői elől.
- Nem tudom. Tudsz valami helyet ami ismeretlen lehet számukra? -nézett hátra.
Csak arra tudtam gondolni hogy hazajuthassak valahogy.
- A mi házunk?-kérdeztem félénken.
- Vezess! Nagyon sok előnyünk van. De gyorsan!-siettetett és lökött rajtam egyet.
- Beköplek, ha mégegyszer meglöksz.- álltam meg egy pillanatra.
Ezután már nem szóltunk egymáshoz. Mikor megláttam az erdő szélét hirtelen előttem lett egy kép, ha most elrabolnak, tuti megerőszakolnak. Ha nem ez a srác, akkor az általa mondott követői. Nem így akarom elveszteni a szüzességemet. Sőt még nem is akarom.
- Akkor sietnénk?-sürgetett.
Elkaptam a kezét és elkezdtünk a házunk felé futni. Szerencsémre pont most nincsenek otthon anyámék. Beszaladtunk a házba, majd magukra zártam az ajtót és neki dőltem.
- Most már igazán tartozol egy magyarázattal!-förmedtem rá.
- Tudod vannak rossz emberek a világon...-kezdtett bele- akiknek ha nem ugrassz úgy, ahogy fütyülnek, enyhén mondva kiverik belőled a sz*rt is, durván mondva megölnek...-nézte a szőnyeget.
- És hogy kerülök ebbe az egészbe bele?-néztem döbbenten rá.
- Ezt idővel elmondom, még nem szeretném.
