Visszaolvastam az üzenetét, majd mosolyogva hajtottam a fejemet a párnámra. Pillanatok alatt átléptem az álomvilágba, ahol sokszor rózsaszín köd borít minden gondolatomat , esetleg tök happy minden.
Voltatok már úgy, hogy mosolyogva aludtatok el, de szomorúan keltetek?? Befolyásolta már a hangulatotokat egy álom? Tettetek már olyat álmotokban, amit ébren sosem tennétek?
- Miért kell menned? -kérdezte ő. - Magam sem tudom, de itt a búcsú ideje. - Ígérd meg, hogy egy nap, mikor nagyon magad alatt vagy felhívsz... felhívsz és azt mondod hiányzom! - Így lesz. Ebben biztos vagyok. -mondtam. Majd egyre közelebb jött hozzám és megfogta a kezem. Szemembe nézett és megcsókolt, úgy hogy teljesen beleborzongtam.
A telefonom csöngése ébresztett fel eme csodálatos, érzelmekkel teli álomból. Az előttem megjelenő homályos foltokat az éjjeli szekrényemen található mobilom képernyőfénye végleg eltüntette. Már négyszer hívott, négyszer! Rákattintottam a hívásgombra és visszadobtam a testem az ágyba. Hallgattam ahogy kicsörög, de nem vette fel. Újrahívtam, megint megváratott, de annyira, hogy majdnem vissza is tudtam aludni. Beleszólt. Lágy hangja már élettel teli volt. Le merném fogadni, hogy nem az elmúlt 10 percben kelt fel.
- Jó reggelt álomszuszék. - Neked is.- ásítottam kissé hangosan. - Akkor jössz futni?- kérdezte vidám hangján. - Nem. De gyere át, unatkozni fogok, főleg hogy ilyen hamar felkeltettél. - Futás után beugrok, amint visszaértem. - Bocsi, hogy ma nem megyek, de hulla vagyok. Nem volt túl jó éjszakám. - Uh akkor sietek vissza. Puszi.- mondta és már ki is nyomta a telefont.
Egy pillanat sem telt el, már álomra is hajtottam a szememet. A fáradtság teljesen visszahúzott az ágyba. Majd mintha az esti álmom kicsit másképp következett volna be...
- Miért kell menned? - kérdeztem őt. - Sajnálom, de itt szét kell hogy váljon az utunk. Nem is köszönt, megfordult és elment. Nem volt szó hívásról, nem volt esedékes a csók. Csak rideg, kellemetlen érzés. Otthagyott és ott álltam, vártam hátha visszafordul hozzám. Nem így lett. Én csak álltam ott némán, gombóccal a torkomban, amíg testének a körvonala bele nem olvadt a háttérbe. Kihalt volt az utca, egyedül voltam. Hova tűnt ő? Ő, aki vigyázott rám már akkor is, amikor még nem is ismert. Nos már mindenki tudja ki ő. Mindenki tudja, csak számomra oly homályos a kép róla. Elment. Tudom, hogy elment. De várj, hazudtam... Nem ő ment el, én hagytam ott! Én, én, én. A legszörnyűbb ebben, hogy azt sem tudja miért. Vajon miért, miért...az anyámék hülye múltja miatt, hát igen. Jár a gratuláció.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Magamtól keltem, nem valami fényes a reggelem, de mit mondhatnék ez az új életem. Hogy voltam-e már jobb helyzetben? Volt-e bennem kevesebb kétely? Számít-e mi lett volna ha...?
Pár dolog megváltozott így pár hét alatt. Kellett e ez? Nem tudom. Senki sem tudja. Csak hagytuk megtörténni.
