...
-... öm.. Mondd hogy te, te vagy. - csodálkozott el.
- Én, én vagyok!?
- Úgy értem, hogy veled találkoztam a repülőn. Igaz?
- Ö.. Igeen. - válaszoltam kissé elhúzva azt.
- Ti ismeritek egymást? Szuper. - nyújtotta pacsizásra Robinnak a kezét.
- Robin! Beszélhetnénk egy percet? - kérdeztem, de nem válaszolt csak bólintott.
- Ugye nem gond Justin?-fordultam felé.
Felnevetett és odébb mentünk beszélgetni Robinnal. A frász történik? Azt hittem többet nem találkozok vele, erre két napon belül felbukkan.
- Mit szeretnél? - mosolyodott el.
- Csak annyit hogy ami történt azt tekintsük meg nem történtnek. Légyszi. - esdekeltem.
- Várj. Most te és Justin együttvagytok? - kerekedett el a szeme.
- Nem, dehogy, csak nem szeretném ha tudna bármit is. Csak kérlek ígérd meg hogy nem jár el a szád.
- Bejön neked? - váltotta fel a cuki mosolygást egy huncut mosoly.
- Igen, de nem, nem tudom na. Csak nem akarom hogy azt higgye olyan lány vagyok, aki egy szó és na... nem hiszem hogy olyan lennék, az csak egy kaland volt, de azt már megbeszéltük. Nem hiányzik hogy emiatt.....
Nem tudtam befejezni mert nagyot nevetett rajta és ez elég rosszul érintett.
- Nyugi, Justin jó srác. Nem kavarok be nektek. - kacsintott.
- De nincs velünk semmi. Én nem szeretnék most. Eléggé fura most az életem tudod jól, nem akarom belekavarni őt. Honnan veszed hogy lesz?
- Tudom, tudom,de ismerem. - mosolygott azzal a cuki mosollyal ismét.
Hogy mi? Justin nem is ad semmi olyan jelet amiből bármit levonhatnék, hogy közeledne hozzám. Bár örülnék, ha adna jeleket. Bevallom kezdetektől jó pasinak tartom, de hát ez nyilvánvaló szerintem, viszont a szívem máshoz húz. Olyanhoz akit remélem még nem veszítettem el.
Robinnal megbeszéltük, amit kellett, így visszamentem Justinhoz.
- Régóta ismeritek egymást?- kérdezte aranyosan Robin.
- Hát izé... Ö... Örülnék ha már hamarabb ismertük volna egymást. - válaszolta reggeliző partnerem.
- Értem én. Nos mit hozhatok nektek?
Justin rám nézett és elmosolyodott jelezve hogy rendeljek amit szeretnék. Egyem meg olyan édes mosolya van.
- Egy kis adag salátát és egy pohár bubis vizet. Köszi. - adtam le a rendelésemet.
- Én egy nagy adagot, ugyanabból.
- Máris készítjük. - mondta, majd odahajolt hozzám - Jó srác hidd el, nem szokása bárkit reggelizni hozni. - kacsintott.
- Attól félek hogy még nem lábaltam ki egy másik érzelemből.
- Siess dönteni.
Nem válaszoltam csak mosolyra húztam a számat, amire Justin válaszként kissé elpirult. Héééjj... Az elpirulás? Tényleg? Tehát tetszhetek neki?
A rendelésünk meghozásáig csak néztük egymást. Azután kaptam egy SMS-t, amit az asztal alatt cselesen elolvastam, hm vajon ki is lehetett az, Robin...
*Nyugi kislány, jó páros vagytok. Szerintem totál oda van érted.* /Robin/
*Ashton... Nem tudom elfelejteni még.* /Liv/
Hirtelen döntést hoztam és felálltam a helyemről és melléültem. Lehet kicsit messzire megyek ezzel, ám inkább kockáztatok.
- Hm? - nézett rám kissé furcsán.
- Gondoltam közelebb ülök, de visszamegyek, ha gond.- álltam fel kissé és kezdtem indulni, amikor megfogta a kezem és visszahúzott magához, még közelebb, mint amennyire én leültem az előbb.
- Nekem így nagyon is jó. - suttogta.
Ezután Justin teloja rezegni kezdett az asztalon. Szintén kapott egy SMS-t. Nem találjátok ki kitől. Igen tőle.
*Haver, nagyon jó nőd van, el ne bazd* /Robin/
*Nem tudom haver, alig ismerem. Azt hittem a te bnőd azért hívtad félre* /Justin/
*Totál a tiéd tesó! Startolj rá! De ne járj úgy mint Lilivel!* /Robin/
Nos szerencsére az utolsó smst én is láttam és hirtelen egymásra kaptuk a szemünket. Nem szóltunk semmit, mert épp ekkor ért hozzánk Robin a kajánkkal.
- Jó étvágyat! - tette le élénk a salátákat, majd indult.
- Kösz.-mondta Justin.
A következő percekben csendben ettünk, majd megszólalt.
- Kérsz még valamit majd?
- Nem köszi,de azért nagyon kedves tőled.
- Jó.
Jó? Komolyan? Egy ilyen után már nem hinném hogy annyira kedvelhet, de mindegy is hiszen még Ashtonhoz húz a szívem.
Végeztünk a reggelivel, elköszöntünk Robintól és indultunk az egyik buszmegállóba,ahol épp bent állt az egyik busz. Felszálltunk és leültünka szinte üres buszra.
- Figyelj Justin. Tisztáznunk kellene valamit. - kezdtem bele.
- Nézd, előbb nekem kell mondanom valamit - sütötte le a szemét -, még nem igazán állok készen bármi olyanba belevágni, ami elindult köztünk.
- Én...
- Nem, várj. A volt barátnőm, az a bizonyos Lili, 3 évig voltunk együtt, ilyen *first love* dolog, és hát, nos idegileg és lelkileg összetört és még nem állok készen továbblépni. - húzódott odébb.
- Justin. Jajj nyugodj meg, megértem, mivel sajnos én is ugyanilyen cipőben járok, csak kicsit máshogy megfogalmazva. Ezt akartam elmondani.
- Tényleg?
- Igen, viszont remélem azért a barátságunk az jól indult és ezzel nem löklek el magamtól,mert tényleg klassz srác vagy, jófej meg vicces és aranyos is.
- Sajnálom, hogy nem szóltam erről hamarabb.
- Barátok azért leszünk?- nyitottam ölelésre a karom.
Nem kaptam választ, csak egy hatalmas ölelést, ami sokkal jobban esett.
Amikor hazaértünk adott egy puszit a hajamra, miután szorosan megölelt, majd bekísért az ajtónkig és hazament.
Fel sem értem a szobámba már jött is egy üzenetem.
*Számíthatsz rám kislány* /Justin/
*Te is rám nagyfiú* /Liv/
