- Hé Liv... mi a baj?-nézett rám aggódó tekintetével.
- Oliver...én... van egy olyan érzésem, hogy ... ez az utolsó napom itt.-bámultam a pulcsiján lévő 'Dark' feliratot, mire ő csak átölelt. A barátságunk nem volt túl hosszúidejű, viszont remélem, hogy sokszor meg fog látogatni. Nem is gondoltam bele vajon milyen is lesz az új és őrült itteni dolgok nélkül. Ott álltunk a szoba közepén, a csendet egy autóduda szakította meg. Várjunk..mi?
- Én.. most izé. -néztem ki az ablakon. Egyenesen anya tekintetét láttam ahogy felnézett az emeletre, a szobám ablakába.
- Mennünk kell. Viszlát Oli. Sietek írni neked.-mentem a bőröndök felé.
- Várj Liv.- nyúlt a kezem után- állandóan hívni foglak.
- Én is téged.- nyomtam egy puszit az arcára, majd szóltunk Liznek is és elindultunk a kocsi felé.
- Anya!!!!! -szaladt oda hozzá hugi.
- Kicsim, gyorsan szállj be. -sürgette.- Már nem azért de fiam te ki is vagy?
- Oliver. Ö... Liv egyik barátja.-mondta miközbe zavarba jött.
- Okéé. Szóval ülj be hátra Liv,-utasított- te pedig fiam felejts el minket. Köszi. -indította be a motort, közben Oli kikerekedett szemeit néztem.
- Na de anya!!! - kiáltottam fel.
- Később megérted. Hello fiam.- mondta és avval elhajtottunk. A hátsóablakon néztem ahogy a mit sem sejtő alak távolodik és próbáltam értetlenkedő arckifejezést vágni. Komor tekintettel fordultam vissza. Majd szétpattantam a dühtől.
- Anya. Miért kellett ez?- néztem rá kérdően.- Végre valahára találok egy olyan barátot, aki megért és támogat is, erre őt is elvesztem? Nem, tudod mit anya? Nem is érdekel.-hadartam egyre gyorsabban, szerencsére a hugom zenét hallgatott a telefonján, így nem sokat vehetett észre.
- Liv csak egy kicsit bírd ki még. Mindenre választ kapsz.-mondta közben szemét le sem véve az útról.
•••
3 óra hosszú autóút után egy kis motelszerűséghez értünk, ahol őszintén megvallva szerintem évek óta nem járhatott senki. Mit keresünk itt?
- Hol vagyunk?- kérdezte kissé megijedve Liz.
- 1 perc és elmondom mi ez az egész.-szólt hátra.
•••
