SUPRISEEE!!! Hatalmas meglepetésemre Will állt az ajtóban egy kisebb sporttáskával. WILL!!!!!
- Kit keresel?-flegmáskodtam jogosan.
- Anyám kirakott.-a földre pillantott majd folytatta- Kim miatt.
- Hmm nem csodálom...
- Minek is jöttem hozzád... - flegmáskodott.
- Így van. Menj Kimecskédhez. Hello.- mondtam majd megpillantottam az épp hozzám érkező Ashtont. - Ash!
- Hercegnő? -nézett rám furán, mikor odaért oda hozzánk- Hány pasit kell még, hogy elüldözzek a közeledből?- kérdezte kuncogva.
- Nyugi haver itt se vagyok.-mentegetőzött avval elindult. - Igazán felkapott lettél a fiúk körében Liv.
- Hahó, épp vendégem van. -mutattam Ash felé- Viszlát.-köszöntem el tőle.
Ashtont beinvitáltam, azaz bejött ő magától is. Ledobta a pulcsiját a kanapéra, majd meglepett.
- Nézd, - lépett hozzám közel, megsimította a gipszem majd folytatta- sajnálom azért, amit mondtam.- engedte el a kezém, aztán elindult a konyha irányába.
Azt tudtam, hogy bunkó, de hogy van normális oldala is. Wow Ash! Tapsvihar neked.
Leült az egyik székre, beleszagolt a levegőbe, aztán belekezdett.
- Fenntartod a házat, bevásárolsz, takarítassz, suliba jársz és még főzni is tudsz. Hmm... tökéletes asszony.-mondta kicsit hangosabban.
- Oh talán most már megpiszkánál azzal a bottal, amit úgy emlegettél? -kérdeztem incselkedve.
- Na jó ez már túl sok megint! Együnk asszony, éhen halok.- válaszolta férfias hangon.
Jó volt a társasága. Kicsit másmilyen, mint otthon vagy a suliban volt. Mintha egy teljesen másik ember ült volna előttem és ette volna az általam főzött spagettit. Annyi fájdalmat okoztunk egymásnak, de nem tudok haragudni rá. Pedig lenne miért. A róla gondolt véleményem, immár 180°-os fordulatot vett. Vacsi után folytatta a szokásos hülyeségeit.
