- Legalább a telefonszámodat kérhessem már el. - mosolygott rám kisfiúsan.
Még válaszolni sem tudtam, a szüleim már hívogatni kezdtek magukhoz, ám jó volt a vele töltött idő. Így gondoltam miért ne!? Gyorsan bepötyögtem a számom a telefonjába, integettem és oldalazva elindultam a szüleim irányába.
- Még találkozunk! - intettem egy utolsót Robinnak.
Azt hiszem kicsit bele is pirultam. Ezután jöttek a kérdések. Anyám nagyon rászállt a témára; Ki ő, Mit akar tőlem, Hány éves, Kik a szülei...
Úgy éreztem ennek sosem lesz vége. Aztán lerendeztem egy "anya, ő, egy új itteni haverom, semmi más" szöveggel.
- Liv, majd elmegyünk a parkba? - kérdezte a kis kíváncsi Liz.
- Persze. Azután pedig fagyizni is.
Oda jött és megfogta a kezem, majd elindultunk egy kicsit kocsikázni.
Kb. 15 perc múlva egy takaros házikó mellett álltunk meg egy kisebb mellékutcában.
- Gyerekek! Íme az új otthonunk.- mutattak egyszerre a kerítés felé.
A ház nagyon tetszett, pont úgy mint a hátul elterülő hatalmas kert.
Ám ahogy az udvarba közelebb léptem a kerítéshez, elállt a szavam.
Na jó nem. Egy szó kicsuszott:
- Wow.
