- Wow.
A zöld gyepen a locsoló által kilövelt víz cseppecskéi tökeletesen láthatóak voltak. Hátul egy hatalmas fa magasodott, alatta az asztal a hozzátartozó szêkekkel.
Tök idilli hangulat. De minden jóban van valami mégjobb. Ami még több örömmel töltötte el szívem. A szomszédban egy kigyúrt testű barna hajú srác lakott, aki mint ahogy azt most is láttam, nagyon szeret kint a hátsó kertjünkben edzeni. Awww... Megfeszült izmai miatt totál leesett az állam is. Annyira belemerültem a bámulásába, hogy el felejtettem hogy ő is ugyanúgy lát engem. Lejjebb vette a zenét és átszólt.
- Hello új lány. Justin vagyok a szomszédból. Téged hogy hívnak? - sétált a kertjeink között lévő kiskapuhoz és átnyújtotta kezét.
- Oh - zökkentett ki a merengésből -, é-én Liv vagyok. - kapartam össze a szavakat - Most költöztünk ide. - ráztam vele félénken kezet.
- Nos Liv, rettentően örülnék, ha átjönnél egy kicsit segíteni nekem a súlyokkal. - vakargatta meg a tarkóját, miközben hátra pillantott azokra.
- Ööm... De, ezer örömmel. - válaszoltam mosolyogva.
Hogy is mondjam, így április tájékán az idő melegebb volt már.
A srác ledobta a pólóját és leült egy székre, és már mondta is mit kell hogy csináljak. - Szóval annyit kell csak csinálnod, hogy amikor a vállammal a két súlyzó egyvonalban van és már alig bírom kitolni azt, akkor a könyökömet elkezded felfelé tolni. Nem nehéz dolog. - fordult hátra hozzám, száját kisebb mosolyra húzta.
- 'Végem' - mondtam félhalkan, majd észrevettem, hogy ezt ki is mondtam, így a szám elé kaptam a kezem.
Nem választolt, de tudtam, hogy hallotta. Következő pillanatban már a súlyok a feje felett voltak.
Aww... Most csak álmodom, ez biztosan nem velem történik meg.
Izmai megfeszültek, ahogyan a súlyokat kinyomta. Túlságosan lelassítottam a pillanatot a fejemben. Férfias nyögése megfagyasztott pár pillanatra.
- Na most segíts hercegnő. - nevetett fel.
- Héj nem vagyok hercegnő - feleltem zavaromban kissé magasabb hangon, közben pedig toltam a kezét ahogyan kérte -, a hercegnőség puhányságra utal. Na az az ami én nem vagyok.
- Értettem hercegnő. - kuncogott továbbra is.
- Oké én most itt hagylak. - vettem el onnan a kezem és indulni kezdtem, amit egy kicsit megnehezített a kutyája. - Ö...izé, jó kutyus... Szép nagy kutyus, kérlek ne egyél meg-mondtam neki halkan, mire elkezdett nevetni rajtam.
- Hope, lábhoz.- adta ki a vezényszót, s máris mellette volt kutyája.
- Khm... Köszönöm.
- Mivel annyira megmentettelek, ezért át kell, hogy jöjj még segiteni nekem holnap is.
Válaszként csak legyintettem egyet. Azt várhatja, hogy segítsek. Bár valami vonzott a súlyok világához...
- Ezt igennek veszem. - kiáltott utánam.
Bementem a házunkba, az új és kellemes stílusú házunkba. Rögtön felfutottam az emeletre. Kerestem a szobám, amin teljesen meglepődtem.
Hogy a szobám be volt rendezve és totál jól mutatott. A bőröndjeimet feltettem az ágyra és kezdtem kipakolni.
Hirtelen kopogást hallottam az ajtón, szememet rögtön oda is kaptam.
- Gyere. - kiáltottam.
- Nézd... - kezdett bele mondanivalójába.
- Te mit keresel itt? - csodálkoztam rá.
- Csak mondani akartam, hogy...
