...Fogtam magam és bevonultam a szobába.
Kis idő múlva anya jött a böröndjeinkért és láss csodát máris úton voltunk. Úton egy helyre, ami a még távolabb volt az otthonunktól. Kezdtem beletörődni, hogy már soha nem megyünk vissza oda. Utunk egyenesen a reptérre vitt minket. Lizt alig rázták meg a történtek, én sokkal jobban ki vagyok bukva tőle, ha kívül nem is, de belül épp összeomlott minden. Még Ashton is hiányzik. ÉS EZ NAGY SZÓ! Azt hiszem nem lesz olyan könnyű ez a folytonos idegeskedés, hogy mikor is talál ránk az a pasi akiről gőzünk sincs ki lehet.
Már a repülőn ültünk, mikor fülessel a fejemen beültem a helyemre, egy fiatal srác mellé. Ez a sors... , gondoltam, majd feltettem a kisebb táskám a csomagtartó részre a fejem felé. Kicsit furcsa felvonulás volt tőlem. A telóm miért is ne az ő ölében landolt volna.
- Úristen. Sa-sajnálom.- kaptam a készülék után, de nem fogtam meg hisz épp rossz helyre került.
- Ugyan.- nyújtotta át a telóm.
- Dehogynem. Tényleg sajnálom. Ugye nem....... fájt?- váltottam kicsit cikisebb hangnembe.
Oké, nem halt bele, de jó megbizonyosodni róla hogy jól van ott minden, oké nem túl nehéz a telóm, de na van súlya. Mindenki általános jelleggel azt hajtogatja, hogy a mai telefonok féltéglák, szóval inkább jobb tudni, hogy semmi baja.
Elnevette magát. Na jó, ez full gáz volt tőlem.
- Bocsi, ö... haggyuk inkább,- legyintettem- azért köszi.- emeltem fel a telóm, majd lehuppantam mellé, feltettem a fülest a fejemre, zenét váltottam és hátradőltem. Reméltem, hogy nem kelt fel senki az út további részében. Utálok repülni; tériszony, meg minden ilyen közrejátszik. Zara Larsson- Uncover című száma üvöltött a fülembe, mikor egy fejet éreztem a vállamon. Hirtelen kinyitottam a szemem, és megláttam a név nélküli srác épp édes álmait alussza. Hmm. Evvel gond egy szál se, viszont így én nem alszom az "édes" álmaimat. A fejét megpróbáltam a másik irányba fordítani, komolyan... milyen nehéz a pasik feje. Ez vicces. Belül mosolyogtam a szerencsétlenkedésemen. Olyan lehettem, mint egy életéért csapkodó pulyka. Jó ez rossz hasonlat. Minmél messzebb szerettem volna tolni annál közelebb jött. Már ott voltam, hogy majdnem ráordítok, de épp időben kelt fel.
- Izé.. bocs.- mentegetőzött, majd zavarában megvakargatta a tarkóját.
- Semmi, de hagyj aludni kérlek.- mondtam majd továbbindítottam a zenét.
Valamit még mondott, viszont a hangos zenétől sajnos nem hallottam.
Mikor felébrettem még úton voltunk és a még mindig névtelen srác ölében találtam magam. Mikor felnéztem rá csak mosolygott és végigsimította a hajam. Hirtelen nem tudtam mi tévő legyek. Csak azon kaptam magam ahogy egy puszit nyom a homlokomra. Hogymi? Ültem fel gyorsan.
- Ezt soha többet ne csináld.- mondtam kicsit mérgesebb hangon.
- Igeis főnökasszony. Amúgy Robin vagyok. Téged hogy hívnak 'Csipkerózsika'?
- Liv.
- Szép név.-mosolygott rám.
