- Szia Oli... akarom mondani szia kit keresel?- takargattam magamat a köntössel, miközbe elvesztem az ismeretlen srác zöld szemeiben, haja össze-vissza állt, tipikus "Aah" pasi.
- Szia. Hm..- nézett végig rajtam- Én vagyok az új szomszéd, anyám átküldött hogy hívjalak át vacsorára.- forgatta a szemeit, látom ő se kedvességből tette a lábát ide.
- Öhm... okés. Amúgy Liv vagyok.- mutatkoztam be.
- Ash.
" Na erre most mit válaszoljak?" Gondoltam magamban. Vajon mit is mondjak...
- Izé. Hányra menjek át?- böktem ki végre.
- Remélhetőleg vacsoraidőben, mert mi nem reggel vacsizunk hercegnő.
- Bunkó vagy!
- Te meg meztelen.- mosolyodott el.
- 8 után átmegyek. - csaptam rá az ajtót.
Micsoda egy tapintlatlan bunkó pasi. Pont ilyen szomszédaim lesznek? Ehh fúj. A szemein kívül és az arcán kívül, a haján mindene taszított. Hol késlekedik már Oliver. Tárcsáztam a számát. Kicsengett. Felvette.
*Szia na nem jössz?*
*Kellene?*
*Mi baj van?*
*Találkoztam a pasiddal!*
*Hogy a mimmel?*
Nem válaszolt.
*Olii.. nincs barátom. Szerintem az új szomszéddal találkozhattál.*
- letette -
Kétszer próbáltam újra, de kinyomta. Nagyon jó érzés mondhatom. Alig vártam h mennem kelljen a szomszédba és jöhessek haza aludni.
~~~~
7:50 ...
Nem bírtam tovább várni, felhúztam a cipőm, bezártam a házat és mentem, hogy még vacsora előtt kérdőre vonhassam Asht. Épphogy bekopogtam egy fiatal hölgy nyitott ajtót.
- Jóestét. Olivia Hanton vagyok. A szembeszomszédban lakom, Ash mondta, hogy jöjjek át vacsorára.
- Oh szia kedves Olivia. A nevem Hetti Pfeiffer, de tegezz csak nyugodtan. Fáradj beljebb.- mutatott a finom illatok csalogató konyha felé.
- Na és hogy tetszik maguknak....öhm nektek a környék?-összenéztünk és nevetni kezdtünk a kis javítgatásom miatt.
- Eddig még nem sokat láttam belőle. Ashton pedig még kevesebbet, ki sem teszi a lábát itthonról.-forgatta a szemeit, miközbe egy pillantást vetett a még sülő muffinokra.
Felnevettem.
- Oh én szívesen elviszem itthonról, ha úgy gondolod.-néztem rá sunyin.
- Tudnod kell róla, hogy nagyon rossz magatartása volt, mikor míg az előző lakásban éltünk.
- Szóval tipikus rosszfiú?
Bólintott majd mesélni kezdte, hogy meghalt a férje és szerinte ez váltott ki belőle ilyen érzéseket, fájdalmakat, amiket elnyom magában. Alighogy beléptem hozzájuk máris tudtam róluk mindent. Nagyon jóba lettünk az Hettivel.
- Meglephetem Asht? Felmehetek hozzá?-súgtam oda neki.
- Persze. Hidd el megtalálod a szobáját.-kuncogott.
Bár ezt nem értettem elindultam fel az emeletre. Naná! BINGO. Hangos zeme szűrődött ki az ajtón. Még épphogy csak ideköltöztek, de már a szobaajtaja tele volt graffitizve. Nagy betűkkel ráírva, hogy Belépni tilos! piros megvastagitott keretbe. Mit sem törődve a kiírással benyitottam hozzá. Nem várt pillanat következett...
- Hello - csaptam ki az ajtót- Ash...-kiáltottam, bár nem volt túl jó ötlet...
