Egy levél volt. A kórháztól. Hmm.
*Csak nem...?*
Ezernyi kérdés felvetődött bennem.
*Csak nem beteg anya vagy apa, vagy talán Liz? Csak nem kis tesónk lesz? ...*
Gondolat menetemből kopogás zökkentett ki. Hirtelen nagyon megijedtem, így bevallom picit megugrottam. Odaléptem az ajtóhoz. Lenyomtam a kilincset, szinte hallottam, ahogy kattan a zár, majd kinyílt. Ott állt előttem. Egy csokor rózsával a kezében.
- Hu. Szia Oliver.-nyugodtam meg egy pillanat alatt.
- Öhm... zavarok?-nézett rám zavartan.
- Dehogy. Gyere be!- mosolyogtam rá, kitártam az ajtót a levelet pedig letettem a polcra.
- Ezt neked hoztam,sajnálom a tegnapit és főleg a mait- nyújtotta át a csokrot.
- Nem kellett volna, én nem haragszom semmiért.- mosolyogtam továbbra is.
Betettük egy vázába közösen a virágokat majd bementünk a nappaliba és bepótoltuk a tegnapi filmezést, mellesleg átkarolt miközbe néztük a kedvenc horror filmjét. Utálom ezeket, viszont kedves akartam lenni hozzá,nehogy rosszul érezze magát a kezem miatt. Hirtelen sikítani kezdtek a filmben, én pedig nagyon megijedtem, így belemarkoltam a pólójába és bebújtam alá. Nagy meglepetésemre nem tett hirtelen mozdulatot, azaz egyáltalán nem zavarta. Sőt még meg is simogatta a hátamat. Majd leállította a filmet.
- Mostmár előjöhetsz.- nézett le rám a pólója nyakán keresztül.
- Izé. Én csak... szükségem volt egy kis férfi parfüm illatra.-nevettem fel.
- Oh tényleg? És milyennek találod az enyémet? - húzta le a fejemről a pólóját.
- Nagyon szexi.- hajoltam közelebb a pólójához, újra beleszaggolva.
- Hm.. bejön?- kérdezte hízelgően.
- Ki is megy-viccelődtem vele.
Mindketten nevetni kezdtünk, pedig nem is volt vicces. Majd valahogy csak arra lettem figyelmes, hogy az álom világomban találtam magam. Azthiszem elaludhattam a karjai közt. Tudtam, hogy ő az új legjobb barátom. Will egyszerűen elhagyott és hátbaszúrt, Luke pedig eltűnt. Nem láttam a suliba sem, sem sehol máshol. Ideje kitörni a régi monoton szürkeségből. Egy kisebb szundikálás után valami finom illat csapta meg az orromat. Hmm rántotta, nyami. Egyből ki is pattant a szemem.
- Csak nem..?-kiáltottam.
Nem szólt a kis szakács, csak folytatta. Otthonosan mozgott a konyhában. Láttam hogy végez így elővettem két lapos tányért és segítettem feltálalni neki a finomságokat.
- Jól aludtál?- kérdezte, miközbe a mosogatóhoz vitte a serpenyőt.
- Volt aki vigyázzon rám, így a lehető legjobban.- mentem oda hozzá és karoltam át a derekát.
Nem tudom miért jól esett, hogy legalább rá számíthattam. Leültünk és meguzsonnáztunk. Nem igazán beszéltünk közbe. Inkább csak utána. Végeztünk majd elpakoltam a tányérokat és megrohamoztuk a kanapét. Úgy döntött kötelező megnéznünk egy filmet mielőtt hazamegy. Az enyém volt a választási lehetőség. Hmm... vajon melyiket nem látta még.?! Választásom a Felhők fölött 3 méterrel c. filmre esett. Amint elindítottam megint közel bújtam hozzá.
- Legjobb barátok?-kérdeztem tőle határozottan.
- Azok vagyunk hercegnő. De shh mert megy a film.-húzott az ölébe.
A film három negyedénél jártunk, amikor bealudt. Lehalkitottam a tvt betakartam magunkat és én is vele szundikáltam. Milyen aranyosan alszik. Éreztem a nyakamon a lehelletét, olyan megnyugtató volt. Egyszer csak hangos kopogásra ébredtünk.
- Liv nyisd ki! Tudom hogy bent vagy. Liiiiv! Kérlek.- kiabált.
Félkómásan felkeltem az ajtóhoz ballagtam és kinyitottam azt.
- Hát...te?
