•••
2 óra múlva világos lett pár dolog... Apáék elmesélték a történetet kicsit rövidebben. Kiderültek olyan dolgok amikről eddig nem is tudtunk. Például hogy a mi kis "álszent" családunk egy KIB.SZOTT NAGY KAMU! Apa megcsalta anyát, anya megcsalta apát. De őket nem érdekli ez... Komolyan? Ők tanítanak a tisztességes életre? Ők hajtogatják nekünk nap mint nap hogy legyünk jók...? Kész vicc ez a család. A motelben van ideiglenes szobánk, amíg rájönnek hogyan tovább. Ez mire jó? Elrángatnak minket a barátoktól, iskoláktól és körülbelül a nagy semmiért?
VICC...
Új helyre kell költöznünk azért, mert félrek.rtak annak idején?! Miért a gyerekek szívják meg ezt az egészet? Ám ekkor megváltoztak a dolgok...
- ... Ha eddig nem tetszett nektek a dolog, akkor várjátok mi jön ezután.-folytatta apa a mondókáját- Anyátok szeretője... egy pszihopata kb.
- Héj. Nem az, -támadt rá anya- csak egy kicsit nincs magánál néha. Miért Nikol jobb? Ő meg megölte a macskáját. Az jobb?-forgatta a szemeit. Mire apa frakpánsabb dolgokkal vágott vissza neki. Hát igen és ez ment úgy késő délutánig. Mi addig felmentünk a szobánkba. Oké, hogy nem vastagak a falak, de olyan mintha papírból lettek volna, mindent hallottunk. Ígyhát feltettük a fülhallgatót és nem érdekeltek anyáék minket.
- Liv? Kelj fel.- bökdösött a hugom.
- Befejezték?- kérdeztem csukott szemmel.
Hümmögött egyet, majd kisétált a szobából.
Kicsit összeszedtem magam és én is utána indultam. Elkezdtem a konyhának kinéző kis helyiség felé menni, egy kevéske ételvadászat reményében. Ám csak müzlit találtam. Komolyan? Müzli? Wow. Ledöbbentem, hogy ezt ették ez idő alatt a szüleink. Fel sem tűnt hogy nem találtam őket bent sehol. Csend volt végre. Imádtam. El tudtam volna viselni, de még pislogni sem tudtam egyet már veszekedést hallottam, azaz csak egy kisebb hangos telefonálást, de akkoris... normális ember nem telefonon ordít a másikkal. Anya viszont ezt tette. Észre sem vettem amikor belépett a házba, csak akkor amikor már belekezdett a mondókájába.
- Sikeresen tényleg költöznünk kell gyerekek. Sajnálom.-mondta.
- De anya...-kezdte Liz.
- Komolyan fel kell adnunk mindent, amit itt létrehoztunk?-kérdeztem kicsit felháborodva.
- Lányok. A srác bekattant értitek?- ült le kiabálva a fotelbe- Apátoknak igaza van, egy pszihopata állat.
- Anya! Ki ez a pasi?- néztem rá furán.
- Apád egyik volt munkatársa, még az előző munkahelyéről.- mondta idegesen a szavakat. Nem láttam még ilyen szomorúnak őt soha. Mindig is jól titkolta az érzéseit. Különösképpen a saját problémáival alig törődött.
- Lányok... el kell költöznünk. Nem találhat rátok se ránk azaz idióta...-mondta komoly arckifejezéssel.
