-Mi olyan fontos, hogy már megint éjszaka kell közölnöd velem?-néztem rá értetlenül.
-Nem jössz ki egy kicsit?-kérdezte figyelmen kívül hagyva előbbi kérdésem.
-Mi? Ezt mégis hogyan képzelted el?-röhögtem el magam kínosan.
-Hát kilépsz az egyik lábaddal, aztán a másikkal, és leugrassz.-világosított fel.
-Ja kössz, igazad van, minden álmom kiugrani az emeltről, hogy aztán mehessek a sürgősségire...-forgattam meg a szemem.
-Nemár Rachel! Legyen már benned egy kis kalandvágy! Törj ki egy kicsit a kalitkádból!-bíztatott.
-Huhh..aghh..jólvan..állj félre..-mondtam, és egy bizonytalan mozdulattal az ablakba ültem. Elképzeltem, hogy macska vagyok, a macskák meg mindig talpra esnek, így nekem se lesz semmi bajom. Magamban számoltam..3....2.........5...4...3...2..1..nem..nem merem megtenni..
'persze, hogy nem mered megtenni, mert csak egy korlátokkal teli fogoly vagy a saját életedben! Mivel nem tudod irányítani te, megteszik helyetted mások!'
Elegem lett..nem gondoltam végig mit csinálok, csak egy hirtelen mozdulattal ellöktem magam az ablakból. Hangos puffanással értem földet Vic mellett, aki röhögve felhúzott a földről.
-Na ugye! Mondtam, hogy nem nagy dolog! Szerinted én hogy szoktam közlekedni?-röhögött.
-Eddig azt hittem, hogy az ajtón mint a normális emberek..
-Ki kell ábrándítsalak, ugyanis nem vagyok normális!-röhögött fel.
-Szóval? Miaz?-néztem rá érdeklődve.
-Anyukád felhívta anyumat..a koncert ügyben..-mondta es az arca elkomorodott.
Hello! Meghoztam a harmadik részt! Remélem tetszik, nemsokára hozom a következőt!
- xx Mesy
