-Rachel..én nem tudom mit mondjak..-lépett mellém Vic, majd átölelt.
-Jó volt. Nagyon. Már amire emlékszek..-mosolyodtam el mire Vic is felnevetett.
Egy fehér rövidnadrágot és egy virágos haspólót vettem fel. A hajamat laza kontyba fogtam Vic pedig kölcsönadta a virágkoszorúját. Natúr smink és fehér Converse. Ez sokkal inkább én voltam, mint a tegnap esti.
-Szia! Gyere beljebb. Rachel azonnal itt lesz. Racheeel!-hallottam Vic hangját. A mosdókagyló szélén támaszkodtam és a tükörképemet fürkésztem.
Mély levegő. Mosoly. Indulás.
-Szia Blake-öleltem át.
-Szia Hercegnő-ölelt át-hoztam egy kis ajándékot.
-Igazán nem kellett volna-mondtam a sablonszöveget.
Blake a kezembe nyomott egy üveg Nutellát és egy pici kaktuszt.
-Wow. Nem mindennapi-vettem át mosolyogva.
-De személyes-sütötte le a szemeit.
-Vigyázzatok magatokra!-kiabált Vic az ajtóból majd bezárta.
-Hohohohó..nem is tudtam, hogy van motorod-vigyorogtam miközben Blake már fel is pattant a járműre.
-Hát mostmár nem csak tudsz róla, de ki is próbálod-kacsintott.
A nap tűzött a fejemre a szél pedig csak úgy süvített a fejem mellett. Becsuktam a szemem és szorosan nekidőltem Blake hátának. Úgy kapaszkodtam belé mintha az életem múlna rajta. Tulajdonképpen így is volt.
A motor lassult majd megállt. Lassan kinyitottam a szemem, de nem hittem el amit láttam.
-Blake! Te vidámparkba hoztál?-nevettem fel.
-Valami azt súgta ez a legjobb hely ahova vihetlek.
Az egész délutánt végig nevettem. De ez őszinte nevetés volt. Kb mindenre felültünk amire csak lehetett. Dodzsemeztünk, felültünk a hullámvasútra (kétszer), átsétáltunk egy forgó hordón, Blake lőtt nekem egy plüssmacit, vattacukrot ettem, jégkását ittam és hamburgert vacsoráztam. Utána pedig felültünk az óriáskerékre.
Elég késő lehetett mert lehült az idő, és már jócskán sötétedett. Blake rámterítette a bőrdzsekijét én pedig a vállára hajtottam a fejem.
-Köszönöm Blake. Ez tényleg csodálatos este volt-mosolyogtam.
-Volt? Ki mondta hogy vége?-ült vissza a motorjára én pedig izgatottan pattantam fel mögé és összekulcsoltam ujjaimat a hasán hátulról ölelve őt. Becsuktam a szemem és a motor felbúgott majd elindultunk.
Amikor kinyitottam a szemem, egy dombon voltunk, kábé felúton a tetejéig. Blake viszont megállt és közölte, hogy az út többi részét gyalog kell megtennünk. Némán bólintottam. Egymás mellett lépkedtünk a telihold fényében a keskeny ösvényen a domb teteje felé. Blake átkarolta a vállam én pedig hozzábújtam. Megnyugtató volt a jelenléte.
-Blake. Ez..ez csodaszép-kaptam a szám elé a kezem amikor felértünk.
A domb tetején egy hatalmas tölgyfa volt. Alatta egy régi kis pad. Kissé megviselt, de bírta még. A dombról rálátáa nyílt a városra. Minden egyes lámpa egy apró pont volt. Meseszép látványt nyújtott.
-Mintha egy gyöngynyaklánc lenne-mosolyogtam.
-Vagy mintha az angyalok elejtették volna a csillagokat-lépett mellém.
Amíg én a tájban gyönyörködtem, addig ő néhány gyertyát gyújtott a pad mellett.
Leültünk a padra, ő pedig a kezembe nyomott egy nyalókát és egy csillagszórót. Utóbbit meggyújtotta én pedig a magasba tartva bámultam miközben az epres nyalókát ízlelgettem.
Éreztem, hogy néz. Az elégett csillagszórómat forgattam az ujjaim közt, majd ránéztem. Mosolyogva figyelt. Kék íriszei teljesen megbabonáztak és éreztem, hogy most azonnal meg kell csókolnom.
-Hazaviszlek-állt fel hirtelen.
-Az nagyon jó lenne-álltam fel én is és összébb húztam magamon a dzsekijét.
Hajnali egykor parkolt le a házunk előtt. Már vagy 5 perce nem járt a motor de még mindig ugyanúgy szorítottam magamhoz. Blake kezei az enyémekre csúsztak.
-Talán ideje lenne bemenned mielőtt megfázol-suttogta. Elengedtem és leszálltam a motorról ahogy ő is, miközben a dzsekit a kezébe nyomtam. A kapu előtt álltam. Bámultam hatalmas kék szemeit amik így a sötétben szinte világítottak. Blake lassan közelelebb lépett és egyik kezével felemelte az állam. Ajkai lassan tapadtak az enyémre. Egyik kezével a hajamat simította, másik a derekamon pihent. Beletúrtam barna hajába és kicsit össze is kócoltam. Teljesen megszűnt körülöttem a világ. Csak ő és én voltunk. Nem fáztam és nem féltem semmitől. Biztonságban és szeretve éreztem magam.
Levegőhiány miatt ajkaink elváltak. Néztünk egymás szemébe, szinte éheztünk egymás csókjára. Blake megpuszilta a homlokom, felpattant a motorjára és elhajtott. Én pedig ott álltam a kapuban és az agyam megállás nélkül kattogott.
Lezuhanyoztam és az ágyamba feküdtem. Nem jött álom a szememre. Braden kattogott az agyam. És Blakeen. Oldalra fordultam és megláttam az asztalomon a két növényt.
Rózsa vagy kaktusz?
Bradley vagy Blake?
Sziasztok, meghoztam Rachel és Blake randiját is. Remélem tetszik. :)
