-Dylan? Dylan tényleg te vagy az?-pattant ki a szemem egy pillanat alatt.
-Igen de mondd már meg, hogy hogyan történhetett az, hogy amikor hazajöttem a hugicámhoz, itt találom...tudod kit, hiszen te küldted ide..-Dylan nagyon mérgesnek tűnt.
-Ajjh Dylan...nemsokára ott vagyunk és akkor elmagyarázok mindent.-mondtam és leraktam.
-Tudsz gyorsabban menni?-néztem Jamesre.
-Ahha, de kb még 5 perc. Dylan itt van?
-Igen..És valószínű, hogy összefutott Luke-kal..Ahh istenem..-James leparkolt én pedig meg sem várva őt, 2 perc alatt felrohantam, és kopogtattam Bradékhez.
-Istenem Rachel! De jó, hogy jössz! A bátyád meg a félbátyj izéd ki akarja nyírni egymást.-húzott be a nappaliba Tris.
-Hé! Mindenki megáll! Bekussoltok és leültök!-üvöltöttem el magam. Meglepődtek, így Luke és Dylan is leült egy-egy fotelre.
-Most akkor lelkizzetek meg minden, mi elmegyünkk sétálni.-rángatta ki Tris Connort.
-Jó. Menjetek.-forgattam a szemem.
-Én Vic-nél leszek.-indult el James, aki közben megérkezett.
-A szobában várlak.-adott egy szájrapuszit Bradley és ő is elment. Becsuktam az ajtót és szembe találtam magamat 2 ideges és csodálkozó szempárral.
-Ez..ez mikor történt?-hebegett Dylan utalva az előző jelenetünkre Braddel.
-Ahh majd elmondom..szóval..figyeljetek..régen legjobb barátok voltatok, aztán volt egy kis vita..na jó elég nagy botrány, és most újra találkoztatok..hány éve van az már? Nem lehetne tiszta lappal kezdeni? Mindketten fontosak vagytok számomra. Minkettőtök olyan nekem mint egy nagytesó. Kérlek próbáljatok meg kibékülni..Mindenkinek jár egy második esély!
-Hm..azt hiszem, igazad van Hugi..bölcsebb vagy t'án mint én.-mosolygott rám Dylan.
-Talán igen.-nézett fel Luke is.
-Oké akkor most megnézem, hogy milyen a levegő a másik szobába addig beszélgessetek.
-Ne is tagadd Rach, tudjuk, hogy Bradhez mész. Erről majd később még beszélünk.-kacsintott Luke én pedig nevetve kimentem a szobából.
Kopogtam, de válasz nem érkezett. Benyitottam, de senki nem volt bent.
Az ágyon egy cetli volt.
"Bocs, de elmentem Trisékkel..öhm..bulizni..vigyázok magamra, nemsokára jövök. Maradj otthon! Szeretlek!
Bradley"
Hitetlenkedve kidobtam az időközben összegyűrt papírt. Felkaptam Vic egyik ruháját, ami..hát igen..egy buliba tökéletes, de én nem igazán hordok ilyen rövid és kivágott ruhákat. Felvettem Vic fekete tűsarkúját és csináltam egy erősebb sminket. Elindultam ki. Az utcákat járva megláttam James kocsiját. Elindultam felé. Magabiztosságom akkor tűnt el teljesen, amikor megláttam Bradet és valami szőke picsát a kocsi motorháztetejének dőlve. Közel voltak egymáshoz. Túl közel.
-Bradley Willam Simpson! Utállak!-üvöltöttem el magam.
-R..Rachel..mit keresel itt?-egyenesedett fel.
-Nem az a kérdés, hogy én mit keresek itt, hanem az, hogy te mi a francot keresel egy liba szájában?!-üvöltöttem. Az enyhén ittas állapotban lévő Bardley pislogott párat, majd a legnevetségesebb kifogással állt elő.
-Én csak megnéztem, hogy nincs-e láza..-mosolygott.
-Te teljesen idióta vagy.-mondtam, majd egy hatalmas pofont adtam neki. A szőke liba mindezt csendben hallgatta végig. Tris épp akkor ért ki, amikor lepofoztam Bradleyt.
-Itt meg mi a franc történik?-érkezett meg Connor is. Én viszont valász nélkül, lefolyt sminkkel elhagyni készültem a terepet. A fiúk utánam kiabáltak, de én csak futottam előre. A parkban leültem egy padra. Sírtam és sírtam.
-Hé! Mi a baj?-hallottam meg egy mély hangot.
Sziasztok!
Eszméletlenül rég volt rész, de most hoztam egyet, remélem tetszik!:)
Örömmel jelentem be, hogy átléptük a 2K megtekintést, 200 vote-ot és 50 commentet!! Nagyon szépen köszönöm nektek, hogy feldobtátok a napomat! Nagyon sokat jelent nekem!
Mindenkinek további szép napot! :)
- xx Mesy
