-Mondja már!-szólalt fel hirtelen Brad. A kezéért nyúltam, majd aprót szorítottam rajta.-Én..sajnálom, csak kicsit ideges vagyok.
-Öh semmi gond. Ne izguljon, a barátnőjének csak egy nagyon alapfokú agyrázkódása van. Ha minden jól megy, holnapután haza is mehetsz.-mosolygott.
Brad nevetve átölelt, mire én is-bár kicsit megszeppenve-de visszaöleltem.
-Hé, én most asszem megyek, elmondom a többieknek is a jó hírt. Öhm..Dylan nagyon aggódik érted. És Vic is. Meg mindenki. Én is.-mondta.
-Jól vagyok! Vagy legalábbis jól leszek. Ne aggódjatok!-mosolyogtam rá. Brad leugrott az ágyamról.
-Szerintem aludj egyet Hercegnő!-mondta és megpuszilt. Az arcom iszonyú piros lett. Brad csak rám mosolygott és elment. Becsuktam a szemem és pár perc múlva már el is nyomott az álom.
-Hé, alszol? Tudod nagyon aggódtam érted. És borzalmasan sajnálom, de ha nem megyek most el, kirúgnak. Nagyon szeretlek! Ezt sose felejtsd el!
Lassan kinyitottam a szemem. A szobában csak én voltam. Áhh, akkor ez csak egy álom volt. Kopogtak és belépett James.
-Szia! Hogy vagy Cicus?-ült le egy székre ami az ágyam mellé volt húzva. Vajon ki rakta oda?
-Öhm..helo! Jobban vagyok, azthiszem..Dylan?-kérdeztem.
-Ö..elment..de úgy tudtam, szólt neked..
-Hát..nem emlékszek ilyesmire.-sóhajtottam.-Mindegy..amúgy minden oké? Hogy hogy jöttél?
-Aha, minden oké..azt hiszem..amúgy meg jöttem, mert Brad nem ért rá, és gondoltam rád fér a társaság.-kacsintott.
-Köszi, ez kedves. De Bradnek amúgy milyen programja volt?
-Elmentek Vic-kel. Talán randi..nem tudom. Nem mondott semmit, csak láttam, hogy elmentek..ketten..-sütötte le a szemét.
-Óó..-alig hittem a fülemnek. Hogy Vic és Brad?! Na nee...várjunk csak! Ez engem miért is zavar? És jól látom, hogy James is rosszul érzi magát emiatt? Vagy ezt csak képzelem?! Mi van velem??
Hello! Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam részt. És ahogy most visszanézem, elég rövid és uncsi is lett, bocsi. Sietek a kövi résszel!
- xx Mesy
