🐶Bradley szemszöge🐶
-Huhh, figyu skacok!-ugráltam be a hotelszobánk ajtaján.-Rachel sokkal jobban van! És nemsokára ki is engedik!
-Uram isten! Tényleg? Wow!-pattant fel Vic a kanapéról, és örömében a nyakamba ugrott.-Öö..bocsi csak tökre szétizgultam az agyam..
-Öhm..semmi baj..-mosolyogtam.
-Ez jó hír!-nevetett fel Con.-Megyek és felhívom Dylant.
-Többiek?-néztem körbe.
-Tris elment kajáért, James szerintem a szobájában van, Con telefonál, Dylan lelépett, mi pedig itt vagyunk. De nem sokáig!-kacsintott majd megragadta a kezem és kihúzott az ajtón. James akkor ért le a lépcsőn, amikor az ajtó becsapódott mögöttünk. Szuper..szóval azt hiszi, hogy az exével randizok..
-Ne gondolkodj már! Gyere!-rángatott tovább Vic.
-Victoria! Mégis hova a fenébe rángatsz?-torpantam majd dühösen néztem a szemébe.
-Ne nézz így rám! Csak izé..ööö...öö..fagyizzunk!-csillant fel a szeme, majd újra megragadta a kezem, azonban én kirántottam szorításából.
-Azonnal mondd meg, hogy mi ez az egész!
-Én csak fagyizni akarok. Nézd itt is van egy fagyizó!
-Nemár! Komolyan! Nem veszek neked fagyit!!!
-Huhh..jó..Azt hiszem, még mindig szeretem James-t.-hajtotta le a fejét.
-Mi? Dehát te szakítottál vele!
-Igen, de...attól, hogy egy kapcsolatnak vége, nem jelenti azt, hogy az érzéseknek is!
-Oké, ez bölcs volt. Melyik idézetes oldal osztotta meg?
-Tökmindegy! Csak...
-Gyere együnk egy fagyit!-vágtam a szavába mosolyogva, majd átkaroltam a vállát és rendeltem.
**fél óra múlva a parkban**
-Sajnálom! Tényleg! Nem kellett volna bele rángassalak!-motyogott Vic.
-Ugyanmár! Nyugi!
-De most tuti, hogy James haragszik rád!
-Tudom.
-Találjunk ki valamit!-csillant fel a szeme.
-Mi? Mit?
-Megvan!-csapott a homlokára-gyere!-rángatott fel.
-Mégis hova megyünk?
-Kell ilyen Party-shop vagy mi..tudod ahol ilyen bulis cuccok vannak.
-Öhm..oké..de minek kellenek neked azok?
-Rendezünk egy 'hazatérős-üdvözlős' bulit Rachelnek!
-Ez jó ötlet, menünk!-mondtam és elindultunk beszerezni a kellékeket.
**Egy óra múlva otthon**
-Hali skacok!-tört be Vic egy csomó szatyorral a kezében. A nappaliban Connor és Tristan tévézett.
-Hát ti hol voltatok?-nézett ránk csodálkozva Con.
-Jujujujujjjuujjujujujujujjjj!-kezdett el vinnyogni Tris.
-A-a! Ez nem az aminek látszik! De hol van James?-néztem körbe miközben megszabadultam a szatyroktól.
-Ö..asszem bement meglátogatni Rachelt..-gondolkodott Tris.
-HOGY MI?-kérdeztük Vic-kel teljesen egyszerre.
-Öö..valami gond van ezzel?-fürkészett gyanakodva Connor.
-Nem...csak..öö..neki is itt kéne lennie, hogy elmondjuk az ötletünket..
-Oké, akkor dobok neki egy sms-t, hogy sűrgősen tolja haza a seggét mert felrobbantok..-kezdett el pötyögni Con.
-Ne! Úgyértem..majd bemegyek érte én..és..közben beviszem Rachelnek ezt a fagyit.-kaptam fel a dobozt.
-Oké, addig én felviszem a cuccokat, ti pedig próbáljátok meg elérni Dylant skypeon!-pattan fel Vic és 3 zacskót megragadva elszaladt.
A fagyit bedobtam az anyósülésre, én pedig beültem a volán mögé. Iszonyú gyorsan mentem. Minél hamarabb ott akartam lenni. Hogy miért? Magam sem tudom.. Talán mert nem akartam, hogy James-szel legyen, talán mert olvadt a fagyija, vagy talán mert rég láttam. Nem tudom. Mikor végre odaértem, a fagyisdobozzal együtt kipattantam a kocsiból és be a kórházba.
-Rachel!! Huhh..hoztam...huhhh..huhh..ize..huhh..ohm..huhh..fagyi...ize..
-Jézusom Brad! Jól vagy?-hallottam Rachel aggódó hangját, majd amikor fel akart kelni, egy kéz visszanyomta az ágyra. A széken James ült.
-Brad minden oké?-fürkészett idegesen.
-Huhh..aha persze, csak futottam..huhh-fújtam ki magam és leültem az ágya másik oldalán elhelyezkedő székre.
-Felfutottál az ötödikre?-csodálkozott Rachel.
-Aha, azthiszem..öö..hoztam neked fagyit!-nyújtottam felé a kissé olvadt édességet.
-Köszönöm.-mosolygott és elkezdte enni.
-James! Haza kell jönnöd! Most!-néztem rá szigorúan.
-Mi? Miért? Jól elvagyok itt Rachel-el..-mosolygott.
-Nem! Nem érted! Öhhmm...Vic szórakozott a deszkámmal és elesett.-találtam ki.
-HOGY MI???-nőttek hirtelen hatalmasra a szemei és se szó- se beszéd kirohant az ajtón.
-Úristen! De ugye jól van?-tette le a fagyiját Rachel és felém fordult. Szemében néhány könnycsepp csillant meg.
-Persze! Nyugi, jól van!-mondtam és látva bús fejét magamhoz öleltem. Lassa eltoltam magamtól és gyönyörű szemeibe néztem. Elkezdett közeledni felém, és én is felé, ám...na igen..az ajtó kinyílt és egy nővér lépett be, természetesen mi szétrebbentünk, de mindkettőnk arca piros volt.
-Elnézést..-motyogta a nő, majd leellenőrizte Rachel gépeit amikre rákötötték, és amikről fogalmam sincs, hogy mik. Aztán elment. A csöndet a telefonom csörgése szakította félbe. Vic neve villogott a kijelzőn.
-Ki az?-kérdezte Rachel.
-Öhm..ez csak James, hogy menjek már mert nálam van a kocsikulcs.-Miért hazudtam??? Áhh..gratula Bradley..taps..
Megöleltem Rachel-t, és elindultam. A kocsi mellett természetesen nem volt ott az ideges James, mivel valószínű, taxit hívott, vagy egyszerűen hazáig futott. Húú mekkorát fogok én kapni ezért a hazugságért...íjjj...leparkoltam a kocsival és kinyitottam az ajtót. Amikor azonban megpillantottam, hogy mi van az ajtó túloldalán, nem hittem a szememnek.
-Brad! Ne csak állj ott mint egy cölöp, segíts már!-kiabált Con. Én viszont mozdulni se bírtam.
Halihó! Huhh..szóval itt a kövi rész, remélem tetszetős:)
Köszönöm a vote-okat és a megtekintéseket! Nemsokára hozom a kövi részt.
- xx Mesy
