-RACHEL! RACHEL BEPAKOLTÁL MÁR?-kiabált anya a konyhából. Megfogtam a bőröndöm és nagynehezen leügyeskedtem a lépcsőn. Anyum nyakába ugrottam megköszönni, hogy elenged.
-Jólvan, jólvan engedj el, mert a vacsora nem fog magátol elkészülni. És te sem! Még van kb egy órád, úgyhogy szerintem menj!-mondta majd felrohantam a lépcsőn. Vettem egy gyors zuhanyt, és megmostam a hajam. Magamra csavartam egy törölközőt, és leültem a szobámban. Nagyon izgultam. Nem is a koncert miatt, inkább Dylan miatt, hogy mi lesz, hogy fel ismerjük-e egymást, hogy mit fogunk mondani egymásnak stb. Bár a koncert miatt is eléggé izgatott voltam. Én is bírtam ezt a négy srácot. Aranyosak.
Mire észbe kaptam már csak 20 percem volt, úgyhogy gyorsan felkaptam a már előre kikészített ruhákat, egy fekete rövidnaci, egy Vamps-es póló és kockás ing. A hajamat már nem volt idő kivasalni, így göndören omlott a vállamra. A Vamps-es pólót amúgy Vic-től kaptam névnapomra a múltkor. Ő kérte, hogy ezt vegyem fel. Nekem meg mindegy volt. Felkaptam a kistáskámat és a naphemümet, és letrappoltam a lépcsőn.
A nappaliban az az érdekes látvány fogadott, hogy Vic a kanapén fejjel lefele fetrengett, miközben a csatornákat váltogatta. Amint meglátott, a nyakamba ugrott.
-Rachel! Azt hittem beragadtál valahova azért nem jössz!-ugrott a nyakamba.
-Neked is szia!-nevettem.
-Lányok gyertek mert elkésünk!-szólt apa és az előszoba felé terelt minket. Felhúztuk a cipőnk, elbúcsuztunk anyutól, és apu kocsijába beszállva el is indultunk a reptér felé. Miután tőle is elbúcsuztunk, felszálltunk a repcsire. Az út gyorsan eltelt. Beszélgettünk, Vic nyugtatott, zenét hallgattunk, Vic megint megnyugtatott, bealudtam, felkeltem, Vic megint megnyugtatott. Tehát az út fele abból állt, hogy barátnőm el akarta érni, hogy ne izguljak annyira. Nem igazán sikerült, de köszönöm neki.
**Érkezés után**
-Látod valahol Dylant? Úgy volt, hogy elénk jön kocsival.-toporgott egyhelyben Vic.-Mellesleg olyan hideg van!
-Ja..-mondtam kurtán majd elindultam a kijárat felé.
-Hé várj meg!-ragadta meg a karom Vic-Mi van ha eltévedünk? Nem kéne kimenni innen.
-Nem tudom, hogy te mit akarsz itt csinálni, de én inkább kimegyek.-mondtam és kiléptem az utcára. Sötét volt és hűvös.
-Rachel! Vic! Ti vagytok?-hallottam meg ezt a rég nem hallott hangot. Azonnal a hang irányába fordultunk. A kocsijának támaszkodva állt lazán, és döbbent arcomat fürkészte. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Lehajtottam a fejem, így záporozó könnyeim, hol a földre, hol a cipőm orrára estek. Ekkor megölelt. Az illata, bár hasonlított a régihez, sokkal férfiasabb volt. És ő is az volt. Magas, izmos és férfias. És már nagyon rég nem láttam.
-Nagyon sajnálom azt az estét! Esküszöm, hogy soha nem akartalak bántani! Egész életemben bánni fogom, hogy utána sem kerestelek. Sajnálom. Azt hittem úgy lesz jobb neked. Hogy majd elfelejtessz. De nem tetted. Rachel kérlek bocsáss meg nekem, hogy nem voltam jó tesód, hogy nem vigyáztam rád, hogy nem voltam ott ha szomorú voltál, vagy ha vidám. Sajnálok mindent! Kérlek bocsáss meg Hugi! Szeretlek!-mondta , mire megöleltem.
-Nem haragszok. Már nem. Csak hiányoztál nagyon..-szipogtam.
-Te is nekem hidd el.-mondta, és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Hé skacok! Cukik vagytok-szólt Vic. Aha, na őt pöppet elfelejetettük. Miután bemutattam őket, beszálltunk a kocsiba. Én Dylannek magyaráztam az elmúlt évekről, de dirket csak olyat meséltem ahol nem volt ott Luke. Bár olyan kevesebb volt. Kb negyed óra múlva Dylan leparkolt egy...egy..egy hotel parkolójában.
-Nem azt mondtad, hogy van saját lakásod?-néztem rá értetlenkedve.
-De igen..viszont ennyivel jövök neked..majd máskor alszunk nálam oké? Na szálljatok ki!-mondta, majd kinyitotta az ajtót és hátrament a csomagtartóhoz.
Vic is kiugrott, így én is kiszálltam majd elvettem Vic-től a táskámat.
-Vic! Tudom, hogy te tudod, hogy mi van! Látom rajtad! Mondd már el!-rángattam meg a karját.
-Nyugi, mindjárt meglátod!-kacsintott, majd egy ezerwattos mosoly kíséretében belépett a hotel ajtaján. Követtem őt, ahogy Dylan is.
-Lányok cuccoljatok le addig elintézem a dolgokat a recepción.-nyomta a kulcsokat Vic kezébe.
-Rendi siess!-mosolygott Vic és elrángatott a liftekhez. Beszálltunk az egyikbe majd a harmadikon kiszálltunk belőle, és pár lépés után meg is találtuk a mi ajtónkat. Bementünk és lepakoltunk.
-Mondd már el mi ez az egész!
-Nem lehet. De örülni fogsz, azt garantálom! Nyugi már nincs sok idő! Csak amíg feljön Dylan.-és ahogy a szavak elhagyták a száját, Dylan nyitott be.
-Készen állsz hugi?-kacsintott.
-Hát az attól függ, hogy mire..-mondtam durcásan.
-Például erre!-mondta Vic és a sálját a szemem elé kötötte. Semmit nem láttam. Az egyik kezemet Dylan, a másikat Vic fogta, úgy vezettek be a liftbe. Onnan felfele mentünk valamennyit, aztán kiszálltunk majd Dylan bekopogott egy elég zajos szobába.
-Csssss, itt vagyunk.-szólt Dylan és a zene halkabb lett. Senki nem szólt semmit, de Vic olyan görcsösen szorította a kezem, hogy azt hittem eltöri.
-Készen állsz?-kérdezte Dylan.
-Fogalmam sincs.-mondtam bizonytalanul, majd éreztem, higy Vic leveszi a kendőt.
-Azta...-képedtem el.
-Meghoztam a pizzát!-hallottam egy hangot a hátom mögül. Megfordultam de nem láttam, csak azt, hogy 3 óriási pizzás doboz plusz egy gördeszka felém repül. Hátra estem. Ismerős, és néhány ismeretlenebb hangot hallottam kiabálni, de én egyre halkabban hallottam őket. Elnyelt a sötétség.
Hali! Kis késéssel, de itt is a következő rész! Remélem tetszik! Köszök mindnet megtekintést, vote-ot és kommentet! Sokat jelent nekem! Mindnekinek további szép napot!
- xx Mesy
