Az ajtó mögött Luke ücsörgött az egyik fotelben.
-Mégegyszer megkérdezem. KI A FRANC VAGY, HOGY JUTOTTÁL BE IDE ÉS MI A FRANCOT AKARSZ RACHELTŐL?!?!-üvöltött James. Szemei szikrákat szórtak.
-MI AZ, HOGY ÉN MIT KERESEK ITT?! TE KI A FRANC VAGY ÉS MIT MŰVELSZ RACH-EL?!-kiabált Luke és idegesen felpattant.
-FIÚK!-kiabáltam, mert míg én lefagyva bámultam közelebb értek egymáshoz, és Luke már elkapta James csuklóját amit a tulajdonosa idegesen kirántott. Mindketten rám néztek.
-Fejezzétek be! MOST!-a két srác eltávolodott egymástól. Mindkettő idegesen fürkészte az arcom. Elfordultam és becsuktam az ajtót.
-Luke, ő itt az egyik legjobb barátom, és egyben a legjobb barátnőm pasija, James. James, ő itt a pótbátyám, Luke. Kérlek ne öljétek meg egymást.
-Öhm..bocs..-nyújtotta a kezét Luke.
-Bocs Bro-rázta meg a kezét James. Elmosolyodtam.
-Luke. Nagyon érdekel, hogy mit keresel itt, de nekem most mennem kell. Menj fel és kopogj be a 314-es szobába, és mondd, hogy én küldtelek oké? Nemsokára visszajövünk csak van egy kis dolgunk-mosolyogtam, majd az ágyon heverő ruhákat felmarkolva kiléptem az ajtón. Gyorsan berántottam James-t is a liftbe és már mentünk is lefelé.
-Hé! Bocs..tényleg..nem tudtam, hogy ki az..egy betörő vagy egy bérgyilkos is lehetett volna a szobában.
-De nem volt. Áhh ez nem is az én pólóm.-fintorogtam felemelve az említett ruhadarabot.
-Ez Vic-é. Huhh..szép darab.-vigyorgott.
-Igen nagyon szép. Ajj utálom, hogy Vicnek kell ilyen..ilyen förtelem..-sóhajtottam majd a recepcióról kilépve beszálltam James autójába.
-Oké, akkor te most elfordulsz!-néztem rá szigorúan és bemásztam a hátsó ülésre, ő meg a kormány mögé. Levettem magamról Brad pólóját és felkaptam magamra a rövidnadrágom, valamint Vic nagy kivágású felsőjét. Párszor fel is pillantottam Jamest ellenőrizve, de ő csak meredten bámult előre. Egy ideig húzogattam felfele, de feleslegesnek bizonyult. Egy nagyot sóhajtva előre sétáltam és az anyósülésre beszállva Jamesre néztem.
-Hé, köszi, hogy nem idegesítettél azzal, hogy megfor...JAMES!!! Te perverz kukkoló!!!-kiabáltam vele amikor leesett, hogy James mindent látott a visszapillantótükörben.
-Nyugi van!-röhögött fel majd beindította a kocsit és kikanyarodott a parkolóból. Fejemet az üveghez nyomtam, és úgy duzzogtam tovább.
-Nemár Rachel! Gyere már! Naa!-rángatta a karom James amikor megérkeztünk. Én csak a fejem ráztam, erre ő egy határozott mozdulattal felrántott a kocsiból, és elkezdett ölelgetni.
-James! Hagyj békén! Nem hallod?-szóltam rá majd végül én is elnevettem magam amikor már úgy szorongatott, hogy nem érte a lábam a földet.
-Tudtam, hogy ez bejön.-tett vissza nevetve a földre.
-Aha..-morogtam majd végül megadtam magam és nevetve léptünk be a kórházba.
-Helló! A nevem Rachel Black.-mondtam be a recepción.
-És?-nézett rám flegmán a nő.
-És ma kéne kiengedjék, mert bent volt pár napot. De a testvére eljött és sétáltak egyet az éjjel. Most hoztam neki másik ruhát és átöltözött a kocsiban.-magyarázott James.
-Jól érzi magát?-nézett rám a nőci unottan.
-Igen.
-Akkor írja ezt alá, és mehet.-tolt elém egy lapot. Pár sor volt rajta, hogy elmehetek meg minden. Gyors aláírtam és elmentünk.
-Ez gyors volt.-mosolyogtam.
-Ja. A recepciós meg bunkó.
Beültünk a kocsiba és elindultunk haza. Fejemet az ablaknak nyomtam. Már félálomban voltam, amikor James bökdösni kezdett.
-Hé, valahol rezeg a telód.
Fáradtan nyúltam a készülék után.
-Igen?-szóltam bele.
-Rachel! Hol vagy? Mit keres ez itt? És mi ez az egész?
Hellóka, meghoztam az új részt. Remélem tetszik.
Köszönöm a megtekintéseket, voteokat, commenteket.
Nagyon jól esik.
Élvezzétek ki a nyarat, mert (nem akarok senkit lelombozni de) nemsokára vége..
Legyen szép napotok!
- xx Mesy
