-Miért kéred számon tőle, hogy kivel és merre mászkál? Ki vagy te neki?-háborodott fel Blake. Óvatosan a kezéhez nyúltam és szorítottam rajta egy aprót.
-Figyelj Bradley. Neked tényleg semmi közöd ahhoz, hogy kivel mit csinálok, mivel nem vagyunk együtt. De nekem tegnap este még volt közöm ahhoz, hogy miért smárolsz valami ribanccal. Mostmár lehet. Hajrá. Csak engem felejts el! Ja várj, a tegnapi estét nézve azt már sikerült.-vágtam a fejéhez, és elrángattam Blake-t. Bradley megsemmisülve állt néhány másodpercig, majd sietve elment kezében a kávéjával. Lehuppantam egy sarki asztalhoz, és a tenyerembe temettem az arcom.
-Nagyon kemény csaj vagy tudod-e?!-karolta át a vállam Blake, miközben letett elém egy pohár gőzölgő forró csokit.
-Nagyon..-forgattam a szemem és óvatosan belekortyoltam a forró italba.
-Bizony, hogy az vagy. A legtöbb lány már elfutott volna sírva.
-Belül én is sírok.-és ennyi. Elpityeredtem magam. Blake átölelt. A vállámba fúrtam az arcomat, nem törődve semmivel és senkivel.
-Hé, nyugi!-eltolt magától, és óvatosan letörölte a könnyeimet.
-Oké..azt hiszem, jobban vagyok..köszönöm!-öleltem meg újra. Blake elmosolyodott és kiitta az utolsó cseppet is a poharából.
-Haza kéne mennem. Dylan biztosan keres.-álltam fel.
-Persze! Gyere elkísérlek.-mosolygott és kiléptünk a szeles utcára. A hazafele úton elmeséltem neki a bonyolult életemet, ő pedig figyelmesen hallgatta végig. Már az ajtóban álltunk. Lekaptam magamról a pulcsiját, és felé nyújtottam. Levette az éppen rajta lévőt, azt, amelyiket otthagyta nekem a parkban. Kicserélte őket.
-Ezt neked adom. Ha fázol, akkor vedd fel. Hisz erre való. De ezt én adom, hogy emlékezz rám.-mosolygott. Olyan érzésem támadt, hogy muszáj megcsókolnom. De nem tudtam, mert Blake kezei már a derekamon pihentek, én pedig a vállába fúrtam a fejét. Lassan elengedett, egy utolsót kacsintott, és beszállt a liftbe. Még mindig csak az ajtó előtt álltam, amikor valaki lejött a lépcsőn.
-Rachel! Minden rendben? Mi történt a tegnap? Miért nem hajlandó senki semmit elmondani nekem?
Hát helo...Nem tudom, hogy fogja-e valaki e sorokat olvasni, de nem is érdekel igazán. Csak el szeretném mondani, hogy teljesen szét vagyok most csúszva, de ahogy visszaolvastam, ez a könyvecske is eléggé..mégis rengeteg megtekintés,vote és komi jött rá, amiért iszonyat hálás vagyok, mert nem érzem azt, hogy megérdemelném.
A lényeg, hogy megpróbálom lassan befejezni ezt valmint a részeket hamarabb megírni/felrakni.
Köszönök szépen mindent!❤
- xx Mesy
