-Huhh?-felnéztem, és egy srác állt előttem. Aggodalmas arccal vizslatott, majd leült mellém.
-Szerelmi bánat?-ahogy kiejtette ezt a két szót a száján, könnyeim újra előtörtek. Az idegen átölelt.
-Semmi baj. Nyugodj meg! Minden rendben lesz.-a vállamat simogatta, miközben pulcsiját rám terítette.
Nem tudtam ki ez a srác, es nem tudom hogy hogy, vagy miért, de teljesen megnyugodtam, és a könnyeim is szép lassan felszáradtak.
**reggel**
Lassan kinyitottam a szemem. A fejem eléggé fájt. Felültem és körbenéztem. A mi hotelszobánkba voltam, az eredetileg nekem bérelt ágyon. Fokozatosan visszatértek a tegnap este eseményei.
Bradley lelép.
Utána megyek.
Bradley és a szőke liba.
"-Te teljesen idióta vagy!"
Park.
Idegen.
"-Minden rendben lesz!"
Az utolsó három szó visszhangzott a fejemben. Ki lehetett az az ember? Meg kell találnom, hogy legalább megköszönjem neki.
Erőt vettem magamon és kivánszorogtam a szobámból. A konyhában Dylan állt és rántottát készített.
-Hé! Jó reggelt Hugi! Hogy aludtál?-mosolygott.
-Dylan. Hogy kerülök ide?
-Mi? Mi az, hogy hogy kerülsz ide?-értetlenkedett.
-A...az este..nem tudom, hogy hogyan kerültem haza.-leültem egy székre.
-Ja! Egy barátom talált rád a parkban. Felhívott, és elhozott ide. Elmondása szerint egy padon feküdtél, és görcsösen szorongattad azt ott.-tette le elém a tányért miközben a kanapén pihenő pulóver felé biccentett. Felpattantam és kezembe vettem a ruhadarabot. Berohantam a szobába, és magamra kaptam egy ujjatlan fehér top-ot, egy fekete rövidnacit és egy tornacipőt, a lefolyt fekete foltokat lemostam az arcomról és felkentem egy natúr sminket. A hajamat laza kontyba kötöttem, és kirontottam a szobából a pulcsit és a telefonomat szorongatva.
-Hova mész?-állt elém Dylan.
-Meg kell keresnem.
-Joe-t? Szívesen tette.
-Nem! A srácot!
-Mi? Milyen srácot?-értetlenkedett.
-Azt akié ez a pulcsi!-kerültem ki az értetlenül pislogó testvéremet.
-És kié?-fordult utánam.
-Fogalmam sincs.-sóhajtottam, és kiléptem az ajtón.
A liftgombokat gyorsan nyomkodtam, és alig vártam, hogy leérjek. Őszintén nem tudtam hova mehetnék. Dylan nem ért meg, a "Vamps-lak"-ba meg nem megyek Mr. Seggarc miatt. Pedig nagy szükségem lett volna Vicre. De nem mehettem. Kiérve az utcára észrevettem, hogy korántsincs annyira meleg mint ahogy képzeltem. A szél erősen fújt. Felvettem a pulcsit, és elindultam azon az úton, ahol tegnap este is. A parkban megkerestem a padot. Leültem és összefogtam magam előtt a ismeretlen srác ruháját. Körbenéztem. Napos idő volt, a szél viszont elég erősen fújt. A kisgyerekek boldogan fogócskáztak, sárkányt eregettek. Mosolyogva figyeltem őket. Már egészen el is feledkeztem magamról, és hogy miért vagyok ott ahol vagyok, amikor egy hangot hallottam magam mellett.
-Milyen gondtalanok. Látszik az arcukon az őszinte mosoly. A tiéd is őszinte volt, míg őket figyelted, bár neked kissé szomorkás. Neked gondjaid vannak. Nekik nincsenek. Mi a baj Hercegnő?-észre sem vettem, mikor ült le mellém, de ott volt Ő. Most alaposan megvizsgáltam a kinézetét. Barna haj, hatalmas kék szemek. Halványan mosolygott, miközben előredőlve megtámaszkodott a könyökén és a játszadozó gyerekeket figyelte.
-Te..Te hogy kerülsz ide? Mármint..téged kereslek..
-Engem? Miért?-nézett rám.
-Én..csak..izé..-mint akit fejbe vertek. Ezt nem hiszem el! Össze vissza beszélek! Rachel szedd már össze magad!- Itt a pulcsid!-kaptam le magamról az említett ruhadarabot és felé nyújtottam. Viszont még mindig hideg volt, így megborzongtam, tiszta libabőr lett kezem, lábam.
-Vedd fel.-mondta, és felállt.
-Mi? Nem! Neked hoztam vissza!-nyomtam a kezébe. Ő erre csak elmosolyodott, lekapta magáról a pulcsit, és a hátamra terítette, ő pedig felvette azt, amelyiket tegnap este nálam felejtette.
-Így már jó, Hercegnő?-mosolygott.
-Szólíthatsz a nevemen is. Rachel Black.-nyújtottam a kezem.
-Blake Davis.-rázott rajta egyet, majd magához húzott, és a vállamat átkarolva lépkedni kezdett.
-Tudod Hercegnő, van itt egy nagyon szép kis kávézó..aranyosak az emberek, csend van, és meleg. Nem nézzük meg?
-De.-csak ennyit tudtam kinyögni, mert valamiért nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak folyamatosan.
Blake kinyitotta nekem az ajtót én pedig ahogy beléptem, azt hittem, mindját elájulok.
-Rachel! Mit csiná..-kezdte de meglátta Blake-t aki akkor ért mellém.-Blake Davis. Mi járatban errefelé? Rachel mi folyik itt?
Hali, Embik!
Nagyon rég volt rész, amit nagyon-nagyon sajnálok! Megpróbálok visszatérni, de nem ígérhetek semmit, mert mostanában nem áll valami jól a szénám..Na mindegy..Azért remélem tetszik..A következőt is nemsokára kirakom. Legyen szép napotok!
- xx Mesy
