🐶Bradley szemszöge🐶
-Most meg miért vágsz ilyen meglepett fejet?-kiáltott rám James, arcát könnyek áztatták.
-Én..én..én csak..-szemembe könnyek gyűltek.
Akkor estem be az ajtón, olyan gondokkal, hogy James össze fog szidni, meg hogy tankolnom kell a kocsimba, erre az fogad hogy...nos igen...James és Con az eszméletlen Vic-et tették fel az ágyra. Tris a mentőket tárcsázta.
Ki is jöttek. Én még mindig csak álltam. Nem tudtam, mi történik, vagy, hogy mi fog történni.
-Mégis mi a franc folyik itt?-néztem a szirénázó mentőautó után.
-Ezt mi is kérdezhetnénk tőled! James úgy jött haza, bocsánat, úgy rohant haza, hogy Vic borult egyet a deszkáddal.-fújtatott idegesen Connor.
-Ez..eez...majd elmondom csak mondjátok már, hogy mi történt vele!
-A szatyrokat pakolta, amikor rájött, hogy 'mennyivel könnyebb lenne, ha a deszkádon gurítaná őket', mondtam , hogy oké csak vigyázzon, és ő semmiképp ne álljon rá mert elesik. Egy ideig minden oké volt, aztán Tris ment volna inni, Vic pedig épp indulni akart a lépcső tetejéről a deszkával! Ám megilyedt Tristantól, és hatalmasat esett. Röviden ennyi. Ekkor értél ide.-
Teljesen ledöbbentem..Ez baj..nagyon nagy baj..Istenem! Szegény Vic! És Rachel is haragudni fog, ha kiderül, hogy össze-vissza hazudoztam mindent mindenkinek.
-De..ha Vic már elesett, akkor hogy hívhatott engem?-néztem továbbra is értetlenkedő fejjel Connorra.
-Az Tris volt. Vic telója volt hozzá a legközelebb. A mentőket is arról hívta.
-Aha, értem.-bólogattam.
-Gyertek menjünk be. Majd James felhív ha megtud valamit. Úgysem tágít mellőle, míg jobban nem lesz.-sóhajtott Tris, majd bement. Connorral követtük példáját.
**2 óra múlva**
-Már 2 órája, hogy elment az a villogó fémdoboz! Mégis mennyi idő míg megállapítják, hogy mi baja?-háborgott Con.
-Foglamam sincs.-sóhajtottam.
-Hé skacok! Mi ez a hang?-valahol felcsendült Fun-tól a We were young.
-Ez a mobilod Tris!-förmedt rá a még mindig ideges Connor.
-Jaa! Tényleg!-csapott a homlokára, majd elrohant felkutatni a zenélő tárgyat.
Connor idegesen pillantott rám amikor megszűnt az ének.
-Szerinted James az?-néztem rá.
-Meglehet...-rágta a szája szélét.
-Hé, nyugi!-néztem rá újra és megpróbáltam nyugodságot sugározni felé. Márha ilyen lehetséges..
Connor egy ideig még állt majd egy hirtelen mozdulattal levágta magát a fotelbe.
-Igen. Igen. Aha, értem.-sétált be Tris halálkomoly fejjel a szobába, miközben a telefont lazán tartotta a vállával, a kezébe ugyanis egy könyv volt.- Húha! Wow! Aha, tényleg az! Oké! Csá!-rakta le majd nemes egyszerűséggel levágta magát a kanapéra. Teljesen elterült rajta, majd a hátán fekve kinyitotta a magasba tartott könyvét és olvasni kezdett. Connorral kb fél percig pislogás nélkül meredtünk rá, de semmi. Csak feküdt ott, mint aki jól végezte dolgát.
-TRISTAN!-üvöltött fel hirtelen Connor, mire még én is megilyedtem. Tris pedig ugrott egyet. Egyből talpon volt. Könyve az asztal alatt hevert.
-Mégis mi a francot csinálsz hm?? Halloween van és nekem nem szóltak, vagy mi a tökömért ilyesztgetsz?!-háborodott fel Tris, szerinte jogosan.
-Már bocs, de nem üvöltenék ha például elmondanál olyan mellékes dolgokat, hogy például kivel beszéltél, ha James volt akkor hogy van Vic, hogy van James, mit mondott az orvos vagy ilyesmit! De nem, te csak megbeszéled vele, aztán leülsz olvasni, egy szót sem szólva, hogy nehogy mi is megtudjuk, hogy mi van!-Con hangja töltötte be az üres szobákat. Üvöltése közben fel is állt úgy mondta tovább a magáét.
-Hé skacok! Ácsi! Nincs akkora baj, hogy egymásnak ugorjunk! Mindenki higgadjon le! Vágesz?-néztem rájuk.
-Igazad van. Bocs.-ült vissza Connor.
-Bocsesz fiúk.-tette fel Tris megadóan a kezét, majd...majd igen..kihalászta a könyvét és leült olvasni.
-TRISTAN!-kiáltottam mostmár én. Ez az egész kezdett durván röhejessé válni. Az említett személy felnézett, megkereste az idő közben elejtett könyvjelzőt, beletette a könyvébe, majd hozzám fordult.
-Igen?
-Azt a...huhh-vettem pár mély levegőt, majd normális hangerővel folytattam volna tovább, de Con megelőzött.
-KI A TÖKÖMMEL BESZÉLTÉL AZ ELŐBB TE RETARDÁLT?-kiáltott rá újra. Nem jó ez így, hogy üvöltünk egymással.
-HÉÉÉ!-kiáltottam, majd felálltam.
-Oké. Először is! Tristan! Hahó! Ez itt a föld! Éppenséggel nem csak te aggódsz Vicért, szóval megoszthatnád velünk, ha esteleg tudsz valamit..-megfordultam, és a hevesen bólogató Connorral találtam szemben magam.-Neked meg nem kell egyből üvölteni, mert ha veszekszünk, csak rosszabb lesz. Tehát.-léptem hátrébb, hogy mindkettejüket lássam.-Mit tudsz Vicről?-szegeztem Trisnek a kérdést.
-James hívott. Vic jól van, eltört a jobb keze és elájult valószínűleg az ilyedségtől vagy fájdalomtól, nem tudom. Jönnek haza.-közölte nyugodtan, majd bekapcsolta a tv-t és a kanapén hátradőlve váltogatta a csatornákat.
-Hát ez kész! Kössz az infót.-mondta kissé cinikusan Connor. Ezúttal ő is kissé megnyugodva dőlt hátra a fotelben, és nekiállt megdönteni a rekordját Color Switch-ben. Én meg kimentem és töltöttem magamnak egy pohár vizet. Majdnem eldobtam a kezemből a poharat amikor az ajtónk kivágódott mellettem és a gipszes kezű Vic, Jamesszel az oldalán becaplatott a házba.
-Jézusom Victoria, jól vagy?-öleltem meg, vigyázva a kezére. Egy fáradt mosoly kíséretében motyogott egy 'persze'-t, majd fáradságra hivatkozva bement az egyik hálóba, maga után húzva a vörös szemű, de immár kissé megkönnyebbült James-t, aki csak intett egyet majd ő is eltűnt az ajtó mögött.
-Vic volt az?-rontott ki Con, mögötte Tris-sel.
-Igen, de pszt! Asszem mentek aludni..Vic nagyon fáradt volt. James-t pedig magával rángatta.
-Értem.-bólintott Con.
-Akkor majd reggel látjuk egymást!-intett Tris, és elcaplatott a saját szobájába.
-Azt hiszem, én is elrakom magamat holnapra.-ásított Con.
Intettem majd felmentem én is a saját szobámba. Miután letusoltam és fogat mostam, visszamentem a szobámba, azonban az ágyamon egy fekete alak ült.
-TE JÓ ÉG!-estem rá a villanykapcsolóra, hogy leleplezzem ilyesztgetőm.-Micsoda? Te meg mit keresel itt?-csodálkoztam.
Halihó! Huhh kis késéssel, de itt a tizenegyedik rész is. Remélem tetszik, megpróbálom hamar hozni a kövit.😁
Bár én elég inaktív voltam mostanában (év végi hajrá👎), örömmel vettem észre, hogy ti viszont elég sokan összegyűltetek. Szóval nagyon szépen köszönöm mindenkinek a megtekintéseket valamint a visszajelzéseiteket! Sokat jelent számomra az a kis csillag is ott alul, amire már több mint 100-an kattintottatok. Köszönök mindent!!♡♡
-xx Mesy
