-Igen?-sürgettem.
-És..hát..megbeszélték, hogy jöhetsz, de csak úgy, hogy Dylannél éjszakázunk-röhögött fel.
-Azt a....-nem jutottam szóhoz. Helyette egy kósza könnycsepp legördült arcomon. Dylan a bátyám, akit körülbelül 10 éve láttam utoljára, ugyanis elköltözött.
-Rachel! Ne sírj már!-ölelt át Vic.
-Jójó! Tökre boldog vagyok, nehogy félre értsd..csak tudod..Dylan..-töröltem le maradék könnyem.
-Ahelyett, hogy azon görcsölsz, hogy "úristen mi lesz?", koncentrálj inkább arra, hogy újra láthatod-küldött bíztatóan egy mosolyt.
-Jólvan. Mikor indulunk?
-Holnap este.-közölte vigyorogva.
-Hogy mi?-kérdeztem csodálkozva-A koncert csak 2 hét múlva lesz!
-Igen, viszont a bátyád ragaszkodott hozzá, hogy hamarabb menjünk. Öhm..asszem én megyek haza mert holnap pakolni kell meg minden. Sziaaa!!-ölelt át hirtelen.
-Öö..helo Vic!-pusziltam meg én is.
Barátnőm gyorsan elhúzta a csíkot, én meg egyedül maradtam azzal a nagy gonddal, hogy nem tudom, hogyan másszak vissza a szobámba.
Óvatosan megkapaszkodtam a hatalmas tölgyfába aminek az egyik ága az ablakom felé hajolt.
-Nocsak, a kis pókmajom!-hallottam röhögést a hátam mögül.
Hi, remélem tetszett és köszönöm a megtekintéseket, a vote-okat, meg mindent!!! Nemsokára hozom a kövi részt:)
- xx Mesy
